Felhős idő volt mikor megkezdtük sétánkat Alfreddal. A Wayne lakással szembeni parkba tartottunk
-Szóval Miss Matthew. Meséljen el mindent.
-Türelem Alfred..Idővel mindent elmondok.
Gyerekkorom óta ismerem Alfredot. Én is a Wayne kastélyban laktam mert Bruce szülei és az én szüleim nagyon jóba voltak. Bruce, Rachel és én nagyon jó barátok voltunk. Még emlékszem, hogy bújócskáztunk mikor Bruce alatt beszakadt a bedeszkázott kút fedele és ott kezdett el félni a denevérektől. Még éltek a szülei akik a legkedvesebb emberek voltak a világon. Mindenüket odaadták volna Bruce-ért. Gondolkozásomból akkor eszméltem fel, mikor Alfreddal leültünk a szökőkúttal szembeni padra.
-Nos Alfred...Mikor Joker elrabolt segítettem neki a sebei ellátásában és ott nem a gyilkos Jokert láttam. Beleszerettem és smink nélkül is láttam.
-Látta smink nélkül?-Lepődött meg.
-Igen. Ebből lehet következtetni,hogy ki is Jake Knight. Ne mondja ki a nevét. Bruce-nak nem szabad megtudnia, ha megtudná, hogy valójában a legjobb barátja Joker abba bele betegedne.
-Igaza van Miss Matthews.
-Alfred..ha már együtt fogunk dolgozni akkor szólítson Jennának.
-Rendben, Jenna.-Mosolygott.
-Bruce-t szeretem, de Jakehez is húz a szívem és nem akarom őket elveszíteni.-Öntöttem ki a szívem.
-Egyszer választania kell.
-Egyszer.-Álltam fel és indultam tovább.
Újra belemerültem a gondolkozásba.
Joker jobb ember annál, mint amilyennek mutatja magát. Képes érezni attól eltekintve, hogy milyen nehezen mutatja ki. Remélem Alfredban tényleg megbízhatok és nem árul el.
-Mióta tart ez a dolog Jake-el?-Érdeklődött Alfred.
-Mióta Joker elrabolt. Mindent elmondtam ami fontos. Szeretnék visszamenni a lakásba.
-Rendben menjünk.
Mikor felértünk leültem egy bögre teával a kanapéra és tovább gondolkoztam.
Gyerekkoromban mikor még a Wayne kastély állt a nyarakat Rachel-el és Bruce-al töltöttem. Bruce szüleinek a halála óta nem laktunk ott.
Még emlékszem mikor tini korunkban Rachel,Bruce és én utoljára találkoztunk a Wayne kastélyban akkor a kastély mellett volt egy kis tó aminek a partján egy korlát volt ahova mindig felültünk. Én sírva rohantam oda és Bruce utánam jött.
Gondolat menetemet ajtó csapódás zavarta meg.
-Megjöttem.-Vette le a zakóját Bruce.
-Szia.-Mentem oda hozzá
-Iszonyatosan esik az eső.Rohantam már haza.-Csókolt meg.-Voltam ma a Wayne kastélynál és már elkezdték az építést. Olyan lesz mint régen.-Ült le.
-Örülök.-Mosolyogtam és beleültem az ölébe.-És akkor már ott fogsz lakni.
-Igen, ott fogunk lakni.-Simogatta meg az arcomat.-Szeretném ha velem laknál ott is.
-Bruce..ha a kastélyba költözünk feladod Batmant?
-Gondolkodtam rajta. Harvey is olyan hős, mint Batman. Harvey egyedül, álarc nélkül is képes volt mindenre míg én maskara mögé bújtam.-Fogta meg a kezem.
Villámlott és dörgött a vihar pedig kiverte a biztosítékot.
-Hol van Alfred.-Nevettem.
-Dolga akadt szóval kettesben vagyunk.-Csókolt meg.
A kanapé és a kandalló közötti szőnyegre feküdtünk közben meg levettem a pólóját ő pedig az enyémet. A kanapén lévő takarót ránk húzta és tovább folytattuk a csókolózást...
*
*
*
*
Bruce mellkasáról felemelkedtem és begyújtottam a kandallót.
-Kiskoromban anyu mindig megkért rá, hogy gyújtsam be a kastélyban a kandallót.-Piszkáltam a tüzet.
-Az te voltál?-Lepődött meg.
-Mi benne olyan meglepő?-Tettem be egy fadarabot a tűzbe.
-Hát nem gondoltam volna.
-Ilyen vagyok Mr.Wayne.Mindig okozok meglepetéseket-Bújtam vissza hozzá.
-Tudod,hogy miért sietettem a lánykérést?
-Na?
-Apám kiskoromban azt mondta, hogy ha szeretnék akkor válasszak kettőtök közül, mert tudta, hogy mind a kettőtöket nagyon szeretem és közel álltok hozzám. Szerelmes voltam beléd gyerekkorom óta és ezért téged választottalak.-Csókolt meg.
-Szeretlek.-Mosolyogtam.
Egy idő után a mellkasán aludtam el. Jó volt vele lenni. Az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy őt kéne választanom. Egy csodás álomban találtam magam.
*álom*
A Wayne kastély újjá épített épületében vagyunk. Bruce felhagyott a hősködéssel és arra várunk, hogy Rachel, Harvey és a gyerekeik megérkezzenek a megbeszélt találkára. Bruce öltözteti a gyerekeket én meg még mindig köntösben vagyok.
-Nem öltözöl?-Jött be Bruce.
-Nem jössz vissza?-Húztam be az ágyba.
Csókcsatánkat megzavarta a gyermek nevetés ami a szobánk felé közeledett.
-Bejönnek a gyerekek.-Szólt bele az utolsó csókba.
1 kislány és 1 kisfiú szaladt be. A kislány hozzám szaladt, hosszú,göndör szőke haja eltakarta pici arcát. Mikor hátra fogtam a haját ijedtség töltött el mert Jokernek volt kifestve. Megfogtam a kisfiú arcát akinek fel volt vágva a szája és vérzett. Bruce pedig Jokerré változott és egy kést dugott a számba.
*álom vége*
Sírva riadtam fel.
-Minden rendben?-Kérdezte álmos hangon Bruce.
-Csak egy rossz álom.-Sóhajtottam.
A tűz kialudt és már hajnalodott még visszafeküdtem, de nem aludtam. Bruce felé fordultam aki sikeresen vissza aludt. Örülök neki, hogy végre pihen és nem hajszolja magát. Világosabb volt már nem úgy, mint amikor visszafeküdtem. Felvettem a köntösömet és kimentem a konyhába. Alfred már itt volt és sürgött-forgott a konyhába.
-Jóreggelt Alfred. Visszajött az áram?-Lepődtem meg.
-Igen. Mikor megjöttem önök már aludtak és a lámpák égtek. Lekapcsoltam őket, hogy ne ébredjenek fel.
-Köszönöm.-Vettem le egy poharat és megtöltöttem narancslével.
-Mit szeretne reggelizni?-Állt velem szembe az inas.
-Bruce-nak azt amit mindig is is szokott nekem pedig 2 tojást 2 pirítóssal.
-Mikorra készítsem?
-Bruce remélem még aludni fog egy ideig én pedig gyorsan elmegyek zuhanyozni és utána szeretnék reggelizni.-Mosolyogtam.
-Rendben.
Elmentem zuhanyozni. Jólesett a forró víz rendesen átmelegedtem. Mikor végeztem hajat szárítottam és felöltöztem.
Egyszerű otthoni ruhát vettem fel mert ma nem megyek sehova.Csöndesen a nappalin át a konyhába tartottam. Bruce még mindig aludt és a csöndesen átjutás nekem sikerült. Alfred már tálalta a reggelimet.
-Annyira örülök, hogy Bruce végre pihen.-Mosolyogtam.
-Bruce úrfi nagyon sokat dolgozik. Nem fél, hogy valami baja lesz?-Mosogatott Alfred.
-Nagyon félek, de ha neki így jó akkor el kell fogadnom.
-Nem kell félteni.-Jött be Bruce.
-Jóreggelt Wayne úrfi.-Tett le egy tányért az inas.
-Eszel?-Mosolyogtam.
-Nem vagyok éhes.-Ivott a poharamból.
-Bruce...-Fogtam meg a kezét.-Kérlek egyél.
-Rendben.-Sóhajtott.
Együtt folytattuk a reggelit. Sokat nevettünk közben. Az egész napot együtt töltöttük. Boldog voltam, hogy végre nem dolgozott és velem volt.
Este kaptam Jake-től egy SMS-t, hogy menjek abba a sikátorba ahol Joker elküldött. Bruce-nak azt mondtam, hogy Rachel üzent, hogy találkozhatnánk és Rachelt is megkértem, hogy falazzon. Mikor a sikátorhoz értem nem volt ott senki. Egy bohócnak kifestett őr jött oda hozzám.
-Gyere velem.
Felmentünk egy hosszú lépcsősoron majd az őr egy ajtót nyitott ki és küldött be.
Jokerhez oda rohantam, hogy megcsókoljam, de ellökött magától.
-Mi a fene bajod van?Szeretlek!
-Szeretsz?-Jött közelebb.-Szeretsz?Akkor mond meg nekem drága Jenna, hogy mért nem itt vagy minden nap ha szeretsz?-Vette ki a zsebéből a kését.
-Tudod te azt jól. Jake!
-Rossz válasz angyalom. Nem Jake hanem Joker.-Hozta közelebb a kést a számhoz.-Ideláncolhatlak egy sebbel.
-Ha ugyan ezt teszed velem, többé rád sem fogok nézni.-Fenyegettem.
-De itt maradnál..-Nyalta meg a száját.
-Nem. Elmennék és megölném magam.-Vettem ki a kést a kezéből.
-Cseles vagy.-Mosolygott.
-Mi bajod van?-Fogtam meg az arcát.
-Ne érj hozzám.
Jó kislány módjára levettem róla a kezem.
-Szeretsz még vagy érzel még valamit?-Néztem értetlenül.
-Mi az a szerelem?Érzelem?Te is csak egy naív kislány vagy.
-Szóval így érzel?-Nem érzek Jenna! Én egy szívtelen szörny vagyok.
-Nekem nem!
-De pontosan neked is, csak nem mered magadnak bevallani! Soha nem szerettél és nem is fogsz engem szeretni. Egy szörny vagyok aki nem képes érezni és legszívesebben megkínoználak csak, hogy érezd mi az igazi fájdalom amit valaki át tud élni. Egy részem nem tudna bántani.
-Az pontosan Jake.Jake az a részed!-Kiabáltam.
-Jake nincs itt..-Nevetett.-Menj innen.Látni se bírlak!-Küldött ki.
-Nem megyek el!
-Ha nem mész el megöllek szóval te döntesz.
Sírva rohantam el. Jokerrel vége mindennek. Még egy ideig sírva mászkáltam a parkban és gondolkoztam.
Elhatároztam, hogy megteszem azt a lépést amire a számomra legfontosabb személy vár.
Hazamentem és Bruce nyakába ugrottam sírva.
-Mi történt?
-Semmi csak annyi minden kavarog bennem.-Töröltem le a könnyeket az arcomról.-Eldöntöttem valamit.
-Na?
-Ülj le Bruce.-Mutattam a kanapéra, de csak a kanapé hátuljára háttal rá támaszkodott.
-Bruce...gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Nagyon fontos vagy nekem és boldog vagyok, hogy a barátnőd lehetek,de...-Mosolyogtam.
-Na bökd ki!-Mosolygott.
-Szeretnék több lenni!
-Komolyan?-Karolt át örömében.
-Igen.
-Várj hozom a gyűrűt.-Ment be gyorsan a szobába.
Visszaért és le térdelt elém.
-Jenna Matthews. Hozzám jössz feleségül?-Nyitotta ki a gyűrűs dobozt.
-Igen.
Ráhúzta a gyűrűt az ujjamra. Gyönyörű volt a gyűrű.-Édesanyámé volt. Még apámtól kapta az eljegyzésükre.-Mosolygott.
-Gyönyörű.-Csókoltam meg.
Boldog voltam és végre nem foglalkoztam Jokerrel aki annyi fájdalmat okozott és most, hogy végre boldog vagyok nem tudok már rá úgy tekinteni, mint Jake-re. Igaza volt. Ő egy szörny...
Alfred velünk együtt pezsgőzött és Rachel-nek is elmondtam a nagy hírt.
-Bruce. Van egy feltételem. Csak akkor lesz esküvő és csak úgy megyek hozzád ha Batman már nem lesz.
-Rendben.-Csókolt meg.
Remélem nem kell csalódnom Bruce-ban és végleg felhagy majd Batmannel..
