25. Fejezet. ~ Kínkeserves

Sziasztok! Nos, meghoztam az új részt. Remélem nem feledkeztetek meg a blogról! ;) Meglepődtem, amikor megláttam hogy 10 ezer felett van az oldal kattintások száma. Köszönöm nektek, jó olvasást!

*Jenna szemszöge*

  Az idő csak múlik és múlik. Azon kapom magam, hogy közeleg az esküvő, de még inkább érzem, hogy nem vagyok képes Jake-et elfelejteni. Túl sok minden köt Brucehoz amiért nem hagynám el, elveszítenék egy nagyon jó barátot, de ahogy telnek-múlnak a napok és egyre közelebb van az esküvő napja, annál inkább távolodok el Bruce-tól.  Ugyan az a reakció akárhányszor közeledni próbál felém..

Jake 1 hete küldött utoljára levelet, amiben leírta hogy másfél hét múlva elhagyhatja az intézetet, így is korábban, mint a megadott időpont. Viszont még nem óhajt talákozni velem, rendbe szeretné magában tenni a dolgokat és felakar arra készülni, hogy tényleg hozzá megyek Brucehoz. Megértem  a döntését, hiszen ami eddig a legfontosabb dolog volt az életében, az egyik napról a másikra a semmivé lesz.  

Bruce hétről-hétre frusztráltabb, alig alszik és folyamatosan Batmanként harcol az éjszakában, pedig Joker eltűnése óta csökkent a bűnözés a városban. Egyre jobban nem figyel, az esküvő látszólag hidegen hagyja. Rachel az egyetlen támaszom, lehet már csak miatta csinálom ezt az egészet.

*1 hét elteltével*

Rachelel az utolsó dolgokat intéztük. Éppen az egyik sétáló utcában jártuk be a boltokat, amikor ő berohant egy helyre, én pedig kint maradtam és megvártam.

 - Hé figyelj már jobban! - kiabáltam rá a férfira, aki visszanézett és elmosolyodott.

A legismerősebb mosoly, mire újra visszanéztem  Ő már a a tömeg részévé vált. Zavartan néztem össze-vissza, de egyszerűen nem találtam meg újra az ismerős arcot. Rachel észrevette, hogy valami nincs rendben és sietve jött oda hozzá.

- Mi történt?

- Mintha láttam volna valakit.- sóhajtottam.

- Úgy érzem kell neked egy kis pihenés, gyere igyunk valamit.

Betértünk az egyik kávézóba, ablakhoz közel választottam helyet, hátha látom még az ismerős arcot. Kikértük az italokat, a megérkezésükig továbbra is kifelé bámultam, reménykedve.

- Jenna! Figyelsz arra amit mondok? - zökkentett ki Rachel.

- Ne haragudj. Mit is mondtál?

- Épp a helyszínre való érkezéseteket kezdtem el, hogy akkor a Gothami rendőrök kísérn...Jenna! - szólt rám, miközben én újra az ablakot bámultam. - Na jó. Mi a baj?

- Csak láttam valakit. - kevergettem az időközben megérkezett kávémat.

- Kit?

- Őt. 

- Jenna nem láthattad Őt. Még bent van..- ijedt meg.

- Úgy néz ki előbb kiengedték. - húztam félmosolyra a számat.

- De hogy lehet?

- Gondolom sokat javult az állapota és gyógyszerek segítségével saját felelősségre elengedték. Csak egy dolog volt furcsa azon az emberen...nem volt meg a heg.

-Akkor nem is biztos hogy őt láttad, nem tud egy heg felszívódni, Jenna. Tudom hiányzik, de mindenkinek jobb lesz így. Bruce még mindig..?

- Morcos? Ideges? Nem figyel rám? Ugye ezeket a szavakat keresed? - átváltottam kissé ideges hangnembe. - Éjjel Batman, nappal pedig vagy alszik vagy a munkával foglalkozik. Hidegen hagyja bármit mesélek, mondok vagy épp teszek. Mintha ott se lennék, pedig a legjobbat akarom neki mindentől függetlenül. Mindig csak Batman lesz a fontos.. Már azon is gondolkoztam, hogy visszaköltözöm a régi lakásomba, hátha észreveszi hogy ez az egész így nem lesz jó és több figyelmet kéne fordítania rám, de már abban sem vagyok biztos hogy ez hatna rá.. - csordultak ki a könnyek a szememből. - Nem tudod milyen ez Rachel, minden reggel sírva ébredek, úgy hogy nincs ott mellettem, mert épp a dolgozó szobában alszik. A fürdőben órákat töltök, hogy úgy tudjak elindulni, hogy ne lássa rajtam senki ezt az egészet. Szomorú vagyok és csalódott, de tudom ez nagy részt az én hibám.

- Bruce szeret téged, e felől kétség sincsen Jenna. Nagyon sok dologra kell koncentrálnia és magának is a maximumot akarja teljesíteni. A szíve vezérli, mindent így csinál, most az hogy kevésbé figyel rád, azért van mert nehéz időszakon megy keresztül, túl sok dolog zuhant a nyakába, de az esküvő után elhiheted, hogy nyugodtabb lesz, de ha gondolod beszélek vele. - simogatta meg a kezemet.

- Nem hiszem hogy segítene ezen már bármi is. Haza megyek és lefekszem.

Rachel haza vitt. A Wayne kastély csendes volt, hiszen Alfred az esküvő előtt kikért pár szabadnapot, hogy feltudjon készülni a nagy napra. Bruce ismét nem volt még a ház közelében sem. Kapcsoltam egy kis nyugtató zenét és elkezdtem főzni. Bruce egyik kedvencét, carbonarat sok fokhagyával. Igyekeztem kikapcsolni az agyam, teljesen eldobni az összes rossz gondolatot és kizárni mindent.

Kis idő múlva lépteket hallottam a konyha felé közeledni.

- Csak nem? - mosolygott Bruce.

- Sok fokhagymával, ahogy szereted. Egy perc és kész. Eszel?

- Még szép! Nyissak egy üveg bort? - jött közelebb hozzám és egy csókot lehelt az ajkamra.

- Ahogy gondolod. - sóhajtottam.

A kedvencemet hozta, leültünk egymással szembe és vacsora közben folyamatosan beszélgettünk, nevettünk. Olyan volt mint régen és semmit nem kellett mondanom. Tudom, hogy Rachel valószínűleg telefonon keresztül üvöltötte le Bruce haját, de legalább hatott rá és megérintette, hogy talán elveszíthet...

De attól még a ma látottak nem hagynak nyugodni. Biztos hogy Ő volt az.....de hova lett a heg...

24. Fejezet. ~ Számolom a napokat

* Jenna szemszöge*

2 hét telt el nyugalomban, Jake-ről azonban nem hallottam semmit. A leveleimre sem válaszolt, az összeset bontatlanul vissza küldte. Persze ezekről Bruce nem tud, így is eléggé kivan akadva azon, hogyha Jake-et felmerem hozni témaként. Mióta nincs itt enyhült a bűnözés és csend van a városban. Így kevesebb a munka és többet lehetek Bruce-al. Próbáljuk elfelejteni a történteket.

A minap az ágy mellett ültem kezemben egy tollal az ölemben pedig egy üres lap volt. Próbálkoztam vele minden nap hátha egyszer beadja a derekát és elolvassa. Úúúgy reménykedem. Egyszer csak megbocsájt nekem, hisz az érdekeit szolgáltam. Sokadik próbálkozásomra már csak ugyan azokat a mondatokat vetem papírra. Tele sajnálkozással és könnyekkel. Remélve, hogy egyszer nem az én levelemet hozza vissza a postás. Elszomorító, hogy mennyire jót akarsz az embernek és egyszer csak azt látod, hogy az az ember haragszik rád, elhagy és egy csettintésre nincs többé, de én ezt nem akarom. Túl fontos nekem ahhoz, hogy elveszítsem. Szeretem. A belülről mardosó fájdalom íratja már csak velem ezeket a leveleket, hogy érezze nincsen elfelejtve. Ugyan azok a mondtatok kerülnek papírra már minden egyes alkalommal:

" Drága Jake!

Bárcsak egyszer válaszolnál. Már nem vagyok benne biztos, hogy el kéne küldenem ezt a levelet. Erős maradok és próbálkozom. Hiányzol! Szeretlek!
Már vagy ezerszer leírtam, de nem változott! Bárcsak velem lehetnél. Itt feküdnék a karjaidban boldogan és a Mi esküvőnket tervezném. Le írhatatlan az a fájdalom, amit érzek...."

Itt mostanában mindig megakadok. Magamat hibáztatom, majd galacsinként a papírt a szemetesbe dobom vagy elégetem. az esküvői meghívottak listájával is ugyan ezt csinálom amikor az összes tervezetben meglátom Jake nevét. Aztán szenvedésem közepette az ágyra vetem magam. Bruce ekkor besétált a szobába.
- Nem megy az ültetés? - nevetve felém hajolt.
- Kezdem úgy érezni, hogy ez az esküvő el van átkozva. - fújtattam.
- Az átkok egy csóktól jóra fordulnak nem? - kacsintott majd közelebb kúszott hozzám és megcsókolt.

Heves csók csatánkat a Bruce béna próbálkozása követte, ahogyan levette rólam a pólót. Hirtelen Batman maszkban láttam magam előtt, így ijedtemben eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - hangja tele volt aggodalommal.
- Semmi. - ráztam meg a fejemet és újra az ő szép arcát láttam.
Bólintott, majd újra megcsókolt. Csókjaink az előbbinél is hevesebbek voltak. Kicsit elhúzódott tőlem és levette a pólóját. Ekkor Jake arcát láttam, amitől sikítottam egyet és feljebb csúsztam az ágyon.
- Jenna!
- Úgy látszik, most nem annyira vagyok beszámítható. - sóhajtottam.
- Semmi baj kicsim. - egy csókot nyomott a homlokomra. - Elmegyek zuhanyozni.
Ez ebben a hónapban már a harmadik ilyen képzelgésem. Nem bírom tovább már.

***

 Június 10-e van. Másfél hónap van az esküvőig már megvan a ruhám és a meghívók is ki vannak küldve. Megkaptam az első levelemet Jake-től. Alfred hozta be a levelet, amikor Bruce egy tárgyaláson volt.

" Jenna!

Túl vagyok 1 rettenetes hónapon. Álmok gyötörtek Jokerről, de főképp rólad. Rohadt mérges voltam, visszaküldtem a leveleidet, de 2-t megtartottam. Az utolsót, amiben az írod, hogy nem írsz többet és az elsőt. Láttam, hogy elvesztetted a reményt. Te is hiányzol és tudd, hogy már nem haragszom rád. Az orvosok azt mondják, hogy 2 hónap és tünet mentessé tehető a betegség, csak havonta kell járnom kezelésre és erősebb gyógyszert kell szednem. A héten ez volt az egyetlen remény csillag, ami az 1 hónap alatt a legfényesebben ragyogott. Ez a tudat vezet feléd. Mire kiérek addigra már Bruce felesége leszel és nem az enyém. az 1 hónap alatt ez is mélységesen felőrölt. Kint akarok lenni minél hamarabb. Nem akarom, hogy az övé legyél. Azt akarom, hogy a Matthews helyett ne a Wayne, hanem a Napier ékesítse a Te gyönyörű nevedet.

Hiányzol. Hiányzik minden porcikád, főleg a csókod és az illatod. Az a mámorító illat amit még most is érzek. 

Csókollak!

J.K"

Napier? CSAK NEM?! Elárulta az IGAZI vezetéknevét!! Megkönnyeztem a levelet és a hatalmas kő, ami  eddig a szívemet nyomta egy hatalmas zuhanással a mélybe esett. Rettentően boldog voltam, hogy nem haragszik és az orvosok jól bánnak vele. Meglátogatni nem tudom, de talán ezekkel a levelekkel tudjuk teljes mértékben tartani a kapcsolatot.

 Rachel már gőz erővel készül a leány búcsúra. Néha úgy érzem, hogy sokkal jobban várja, mint az esküvőt. A lelkére kötöttem, hogy táncoló félmeztelen baba popsis fiúkákat nem akarok, mire ő nagyot felnevetett és oldalba bökött. Érdekes másfél hónap lesz ez. Tele helyszín, vacsora és ital választással. Talán Jake vigasztal, hogy nemsokára itt lesz. Már számolom a napokat..

3 éves a blog!

Sziasztok! Mint ahogy a bejegyzés címéből is láthatjátok ez még nem új fejezet. Hamarosan azt is hozom nektek. :)
Kicsit elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel mert hivatalosan 22-én lett 3 éves a blog, de most tartok egy utó-szülinapot.

Elolvastam azt a bejegyzést, amit még múlt évben írtam, hát nem úgy jött össze ahogy Én azt elterveztem. DE! Nagyon örülök a 8000+ - os kattintásoknak :D Még mindig csak azt tudom mondani, hogy nagyok vagytok!

Köszönöm annak a 27 rendszeres olvasónak (és azoknak is akik nem iratkoztak fel de olvassák a történetet), akik kibírják minden alkalommal addig amíg nem hozom az új részt. ♥
Még mindig úgy érzem, hogy megérte elkezdenem a történetet azon az éjszakán.
Tartsatok ki már nem sok van hátra! :D

Mint mindig most egy kis köszönet nyilvánítás:

Szeretném megköszönni nektek, akik továbbra is nyomon követitek a Joker Másik Arca csavarjait és pipáltok, kommenteltek és örülök, hogy bővülünk. Szeretném még megköszönni a barátaimnak, hogy támogatnak és olvassák a történetet, véleményt mondanak és ha kell figyelmeztetnek ha hibát találnak, vagy csak rám szólnak, hogy olvasni akarnak és hozzam már az új részt. :D

Ennyi lettem volna mára. KÖSZÖNÖM NEKTEK! <3
Legközelebb már új résszel jelentkezem.

Addig is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden Joker Másik Arca olvasónak!

Sam Deevans

23. Fejezet. ~ A csali

* Bruce szemszöge*

- Jó reggelt Uram! - jött be a szobámba Alfred.
A függönyön keresztül áramlott be a napfény. Szerintem 1-2 nap telt el az incidens óta. Még azóta is zúg a fejem.
- Jó reggelt Alfred. - keltem ki az ágyból.
- Hoztam önnek reggelit.
- Köszönöm Alfred, de nem kérek. Nem vagyok jó kedvemben. Mióta aludtam?

 - Hát mikor Miss Matthews leütötte rá úgy két órára már inkább lefeküdt aludni és azóta csak aludt uram. -felelt Alfred.
- Az a nő bolond.
- Nem bolond, csak szereti a maga barátját, Jake úrfit.
- Jake nem a barátom. - mordultam rá. - már nem az. Gondoskodtam arról, hogy ott legyen, ahol lennie kell.
- Mégis miről beszél uram? - értetlenkedett Alfred.
- Feldobtam a rendőrségen névtelenül. - mosolyogtam gúnyosan.
- Miss Matthews tud róla uram?
- Persze, hogy tudja. Ma megkeresem és beszélek vele.
- Uram, szereti őt?
- Igen Alfred szeretem, de nem viselem el azt, hogy csak másod hegedűs vagyok a menyasszonyom életében.
- Gondoljon bele Miss Matthews helyzetébe. 2 férfit szeret és az egyikhez feleségül készül menni. Ha az a férfi ön, akkor mégis csak jobban szereti magát, mint Jake úrfit. - nyugtatott Alfred. - Uram, ha meg nem sértem maga nagyon makacs és ha rám nem hallgat, talán majd a szívére igen.

Meglepődtem azon, amit Alfred mondott. Lehet igaza van. Az már fél nyereség, hogy Jenna igent mondott a lány kérésre és csak akkor fogok teljesen nyerni, hogy ha már a feleségem lesz.
Az egész napomat lent a barlangban töltöttem. Próbáltam a felszerelésen javítani, de közben mindvégig Jennán járt az eszem.

*Joker/Jake szemszöge*

2 nap alatt sikerült kitalálnom a tökéletes tervet. Jön a bosszú Wayne, készülj. Betartom az ígéreteimet, ezért Jenna nem ússza  meg szárazon. 1 óra múlva újra kihallgatnak, bár felesleges.



* 1 óra múlva*



- Telefonálni akarok. - közöltem a velem levő emberrel.
- A magad fajta embert csak szembe köpném. - morgott.
- Hány barátodat öltem meg?
- 6-ot.
- 6-ot? - lepődtem meg. - Tudod, hogy miért kést használok? A fegyver túl gyors és nem érezhetők ki az érzelmek. Míg az egyik az utolsó pillanatban gyáva a másik pedig már felkészül a végre.
- Ezt élvezni fogod, de én még nálad is jobban fogom élvezni. - közeledett hozzám és lendült a keze, de elkaptam.
Felálltam és elkaptam a nyakát, majd kirángattam a szobából.

- Dobd el a fegyvert! - szólítottak fel.
- Lőjétek le! - kiabáltak.
- M-micsoda? Nem értem.
-Mit akarsz? - hallottam meg a varázsszót.
- Csak telefonálni. - jelentettem ki.

Oda dobták nekem a telefont és tárcsáztam a bűvös számot.






* Bruce szemszöge*

A vállalatnál voltam bent, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele
- Hello Wayne. Csak azt akarom mondani, hogy megyek a lányért. Édes a bosszú. - nevetett majd letette.
Joker volt, valahogy kijutott. Jenna bajban van. Rohantam ki az irodámból, le az autómhoz és azonnal Jennához siettem, bíztam benne, hogy még otthon találom.

* Jenna szemszöge*

Rengeteg papír és ezt Jokernek köszönhetem. Kávé főzés közben hallottam meg, hogy kopogtatnak az ajtón. Meg sem várta, hogy kinyissam egyből berontott.
- Bruce?
- Jenna hála az égnek még itthon vagy. - ölelt át.
- Igeen, de nemsokára indulok. Kaptam egy üzenetet Racheltől, Harvey mobiljáról, hogy találkozni akar velem.
- Nem az nem Rachel volt, hanem Joker. - magyarázott Bruce.
- Hogy lenne Joker? Börtönben van emlékszel? Miattad. - feleltem arrogánsan.
- Kijutott, nemrég felhívott, hogy úton van érted.
- Bruce.. ha ez egy újabb trükk. - sóhajtottam.
- Nem. - fogta meg a kezem. - Kérlek ne menj el a "találkozóra"
- Rachel a barátnőm. - vettem fel a kabátom. - Ezért bármi van megyek. Te nyugodtan maradhatsz. - mentem ki az ajtón.
Ahogy kiléptem egy fekete ruhás ember fogott meg oldalról és emelt fel. Egy furgonba dobott be, ahol bekötötte a szememet, majd a motor zúgásával egyhuzamban indult meg az autó..

Fél óra telhetett el azóta, hogy elraboltak. Egy szobában ültem bekötött szemmel, megkötözve. Egyedül voltam és féltem. Az ajtó csapódástól összerezzentem, majd egy hideg kéz hozzám ért és eloldozott, majd kikötötte a szememet eltakaró kendőt. Bruce-nak igaza volt. Kijutott és elrabolt.

- Na mivan? Újonnan már az embereiddel intézed az elrablásomat? - keltem fel.
- Úgy gondoltam, hogy csak több papírmunka lennék. - mosolygott.
- Jake?
- Távol van, drágám. - közeledett felém. - Most én vagyok itt. - megsimogatta az arcom, de elhúzódtam tőle. - Nem is örülsz annak, hogy újra velem vagy?

- Minek örüljek? Hogy egy elmebeteg bohóc elrabolt és kitudja, hogy mit fog velem csinálni?

- Naaa. - cacogott. - Elmebeteg? Ez sértő. - biggyesztette le az ajkát. - Nemrég még ennek az elmebetegnek az ágyában feküdtél, meztelenül és ezt az elmebeteget csókoltad, ennek az elmebetegnek a nevét kiáltottad. - súgta a fülembe.

Az arcom pillanatok alatt vörös lett, majd felpofoztam őt. Erre ő a falhoz lökött és megszorította azt a kezemet, amivel megütöttem őt.

- Ide figyelj. Nekem csak egy tárgy vagy. Wayne az, aki nekem kell. - morgott.

- Elég szar szerelmes sztori. - feleltem szarkasztikusan.

Megpofozott, majd felhúzott a földről és teljes erejéből a falhoz nyomott, elővette a kését és a számhoz nyomta.

- Nagy a szád Jenna. Adok okot arra, hogy még nagyobb legyen. - nevetett.

- Tudod Joker. Mindig is azon gondolkoztam, hogy a rosszfiúk miért nem zárják be kulccsal az ajtajukat.

Joker az ajtóra pillantott, így volt lehetőségem megszökni, amikor visszafordult teljes erőből megfejeltem, amitől a földre hullott. Kiszaladtam az ajtón a lehető leggyorsabban mert már hallottam, hogy valaki utánam jön. Szaladtam az utcán segítségért kiáltozva, de senki nem jött. Éreztem, hogy akárhányszor megállok Joker egyre közelebb van hozzám.  A telefonom a hátsó zsebemben volt, gyorsan elővettem és felhívtam Bruce-t. Elmondtam neki a tervemet, amiben támogatott teljes mértékben. Olyan helyen voltam, ahol Joker már a mai nap tönkretett mindent. Innen már nem mentem sehova. Szembe kellett vele néznem.
Éjszaka volt ,úgy éjfél körül járhatott. Gotham city utcáin pislákoltak a lámpák. Az autók néhány része felrobbant és azoknak kiégett roncsa állt egy fának ütközve vagy valami másnak. Ahogy előtte álltam félelem töltött el. A vér megfagyott az ereimben. Joker szemben állt velem,kezében a "híres" kése amitől már a hideg is kirázott. Egyszer már megszöktem előle,de most tudom,hogy nem fog sikerülni.

Egyre csak közeledett felém, kését pedig egyik kezéből a másikba dobálta át.
- Eljött az idő, nem menekülsz Jenna. Olyan leszel, mint Én. - nevetett.
- Nem kell így lennie. - mondtam remegő hangon.
- Csak így tapasztalhatod meg, hogy milyen az Én bőrömben. Látni akarom, ahogy szenvedsz. Azért, amit Jake-el tettél.
- Kérlek. - sírtam el magam.
- Szeretem, ha egy nő könyörög. - hümmögött.
- Jake kérlek! - kiabáltam.
- Jake nincs itt. Csak én vagyok! Jake egy szánalmas senki megérthetnéd már végre! - üvöltött.
- Aki neked egy senki Én pontosan azt a "senkit" szeretem.
Joker megtorpant. Híres vigyora is lefagyott az arcáról.
- Jól hallottad. Szeretem, de Bruce-t is. - sóhajtottam.
- Ez csak idő pocsékolás. - váll rántása után rohanni kezdett felém, de egy rendőr lábon lőtte.
- Ne! Mondtam, hogy csak akkor lőjenek, ha vészhelyzet van!
- Ez neked nem volt vészhelyzet? - érdeklődött Gordon.

Joker ott feküdt nevetve a földön. Jött két rendőr, akik felállították és bilincset raktak rá. Már készültek arra, hogy elvigyék, mikor közbeszóltam.
- Várjanak! Gordon. Nem vihetjük Arkhambe. Van egy nagyon jó hely, ahol folyamatos kezelés mellett tünetmentesíthető. - javasoltam.
- Honnan tudsz ennyi mindent?
- Utána néztem. Némi papírmunkával elintézhetem és nem kell vele többet foglalkoznod. - kérleltem.
Bólintott aztán beszélt a két rendőrrel, majd oda hívott és kérte, hogy adjam meg a címet. Beültették a kocsiba és elindultak vele a Washington-i Elmegyógyintézetbe.

Mint végül kiderült csak vaktöltény volt a pisztolyban így nem lett Jokernek baja, szóval csak ijedtében esett össze. Miután Jokert elvitték Bruce is megérkezett, őt sírva öleltem át, de nem mondtam el neki, hogy hova vitték a bohócot. Remélem, hogy a gyógyulásához vezető út zökkenő mentes lesz és talán visszakaphatom az utánozhatatlan Jake Knight-ot.

22. Fejezet.~ A börtön ablakában..

A Wayne kastély visszanyerte régi mivoltát. Bruce és Alfred már ott laknak, de én Bruce-ra való tekintettel még a saját lakásomban töltöm a napokat. Bruce makacs és nem hajlandó békülni. Már be se jár a munkahelyemre se, mondjuk erre a telefonban mindig azt mondja, hogy mostanában sok a dolga. Jake? Nem beszél velem. Múltkor azt hiszem láttam, de lehet, hogy csak képzeltem. Hiányzik. Amikor Bruce-al jóba voltak akkor legalább láttam őt. Ezektől a gondolatoktól mindig összeszorul a szívem és könnyek gyűlnek a szemembe. Megakadályozhattam volna, hogy elmondja. Egyszer úgy is meg kellett tudnia, de miért most. Próbáltam magam vigasztalni, bár nem sok sikerrel jártam.
Rachel is volt nálam 1 hete, akkor mondta, hogy Harvey és ő elmennek egy kicsit pihenni. Nem hibáztatom őket, hisz Gotham nem a legpihentetőbb város. Most Gordon a támaszom. Ő van itt velem mióta Bruce-al összevesztünk. Ha sokáig kell bent maradnom akkor ő marad velem és segít lezárni az aktákat. Mesél a családjáról és, hogy a fia is rendőr akar lenni. Aranyos, megmosolyogtatott a dolog.
Az egyik este, amikor megint sokáig kellett maradnom, a saját telefonomat lehalkítottam így nem láttam, hogy Bruce hívott. Szégyenemben inkább vissza se hívtam. Így az irodámban levő telefon csörrent meg.
- Jenna Matthews. - vettem fel a telefont.
- Szia Bruce vagyok. - szólt bele.
- Szia. - sóhajtottam.
- Csak azért hívtalak, hogy megtudjam jól vagy-e. Meddig dolgozol?
- Még kb 1 órát. - válaszoltam hűvösen.
- Rendben. Érted megyek.
- Bruce ez kedves tőled, de nem kell. Majd Gordon haza visz.
- Jenna. Kérlek.
- Oké. Akkor majd találkozunk. - tettem le.

Izgultam. Soha nem féltem még ennyire egy találkozástól. Gyorsan végeztem a munkával, közöltem Gordonnal, hogy ma Bruce visz haza, elkészültem, majd indultam ki, ahol már Bruce várt. Mosolygott. Utoljára aznap reggel láttam őt mosolyogni, amikor megtudta az igazságot. Csak ezen gondolkoztam. Mentem közelebb hozzá és csak egy puszit kaptam az arcomra.
- Gyere elviszlek a kastélyba. - fogta meg a kezem.
Beültünk a kocsiba és a 15 perces út alatt kínos csönd lepte be a kettőnk között szikrázó levegőt. Én nem mertem szólni, neki pedig nem volt mondani valója.
- A kastély gyönyörű lett. - ijedtem meg a hangjától. - olyan, mint gyermekkorunkban volt. - mosolyogva nézett rám.
Megkönnyebbülve szálltam ki az autóból. Bruce-nak igaza volt a kastély olyan volt, mint régen. Megfogta a kezem és együtt léptünk be az ajtón. Alfred már várt minket.
- Mr. Wayne. Miss Matthews. Üdvözlöm önöket. Miss Matthews jó önt végre látni. - jegyezte meg Alfred.
- Köszönöm. Magát is Alfred. - mosolyogtam rá.

Bruce az előszobában levette a zakóját és a kocsi kulcsát az asztalra helyezte, majd tovább mentünk az étkezdébe. Az étkező asztal meg volt terítve, már csak minket várt.
- N-nem vagyok éhes. - mondtam feszengve.
- Ugyan Jenna. - unszolt.
- Csak egy pohár vizet kérek. - feleltem hűvösen.
- Rendben. - sóhajtott majd intett Alfrednak, aki szem rebbenés nélkül hozta a vizet.
- Miért hoztál ide? - érdeklődtem.
- Gondoltam elhozlak, hogy lásd hol fogsz lakni. - mosolygott.
- Haragszol még?
- Tény, hogy igen, de megoldjuk. - fogta meg a kezem. - Már nem sokáig fog minket Joker zavarni.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedtem.
- Hát úgy értem. - nézett rá az órájára. - már a fogdában van valószínüleg. - mosolygott.
- Hogy mi? - döbbentem le. - akkor ezért hoztál el? Hogy ne legyek ott, amikor beviszik?
Bólintott.
Óriási méreg töltött el. Képes volt ezt tenni. Biztos a mai névtelen telefon, aminek Gordon annyira örült az pontosan ez volt. Próbáltam egy tervet kieszelni a lehető leggyorsabb módon.
- Jenna figyelj. Szeretlek. Bármit megtennék érted, nekem Te vagy a legfontosabb. - csókolt meg.
- Körbevezetsz? - mosolyogtam.
- Persze. - villantott wattos mosolyt és kézenfogva indultunk el.

Megmutatta a konyhát, a vendégszobákat, a fürdőket, az egyik erkélyről a hátsó udvart, ahol szeretné majd az esküvőt tartani. Végül jött a mi szobánk. Gyönyörű bézs fal és hozzá passzoló ágynemű, szőnyeg. A bútorok fehér tölgyből készültek.
- Na hogy tetszik? - vigyorgott.
- Szép. - erőltettem mosolyt, miközben az egyik szobrot néztem, ami a komódon volt elhelyezve.
Közelebb jött hozzám, hogy megcsókoljon, de én megfogtam a szobrot és leütöttem vele. Bruce a földre esett.

- Ez volt a lehető legrosszabb húzásod Wayne. -ezen mondtad után az ajtó felé rohantam, végig a lépcsőn az előszobáig. A kabátomat felkaptam és a kocsikulccsal a kezemben sietve mentem ki az ajtón.
Olyan gyorsan száguldottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Egyből az őrsre mentem, hogy Gordont számon kérjem. A kocsiban a könnyeimmel küszködtem, de sikerült elfojtanom őket, ha meglátom, hogyan fogok reagálni? Vagy ő hogy fog reagálni? Bele se mertem gondolni. Ahogy közeledtem úgy nőtt a gombóc a torkomban és a csomó a hasamban. Megint ez az érzés. Izgultam oly annyira, hogy szédelegve sétáltam be a bejárati ajtón. Egy mély levegőt vettem még a találkozás előtt. Próbáltam a legkomolyabb tekintetemet előszedni.
Gordonhoz siettem, aki a fogda előtt állt.
- Sawyer szólt. Tudunk róla valamit?
- Semmit, Se újj lenyomat, se fogazat egyezés. Egyedi ruha, a márka nem ismert feltehetően nincs. A zakó zsebében semmi csak kés és kötszer. Nincs neve sem más álneve, amit ismerne bárki.
- Gordon menj haza. Várhat ő még 1 napot. Már itt van és mi nyugodtan alszunk. - veregettem meg a vállát. - Egyébként gratulálok az új posztodhoz rendőr fő kapitány. - mosolyogva öleltem meg.
Taps tört ki a fogdában, még Joker is tapsolt. Elborzasztott a dolog.
- Elbírsz vele? - mutatott a bohócra.
- Ha kell akkor hajnalig faggatom. -néztem Jokerre aki elfordította a fejét.

Az irodámban várakoztam, amíg Jokert bevitték, hogy kihallgassam. A telefonom össze-vissza csörgött. Bruce nem hagyott békén. Már 20 nem fogadott hívásom volt, amikor kikapcsoltam a telefont. Nem akartam vele beszélni. Csak arra koncentráltam, hogy minél előbb legyek túl ezen az egészen. Egy gyors szerepet kell eljátszanom aztán minden a régi. Talán nem minden..., de legalább a jelenlegi része az életemnek.

- Túl sok papír munka vagy Te nekem. - sétáltam be a kihallgatóba.
- Voltam én már más is neked. - kacsintott.
Elvörösödtem. Tudtam, hogy miről beszél, de azzal is szembe kellett néznem, hogy a többiek kint mindent hallanak. Tagadnom kell mindent.
- Csak szeretnéd. - fújtam ki a levegőt.
- Milyen szépen játszod a szereped. A rendőr akadémián ezt is tanítják?
- Már el is felejtettem, hogy Te mekkora paraszt vagy. - ültem le a székre.
- Ejnyee. Egy ilyen gyönyörű nő ne beszéljen így.
- Ugyan. - elintéztem egy válrántással.
- No. Mért vagy ilyen komoly? Talán azért mert a kinti kollégáid mind hallanak minket? Jenna engem nem versz át. Ismerlek.
- Csak hiszed, hogy ismersz, de hagyjuk a személyeskedést és beszélj. Kíváncsi vagyok, hogy kiknek dolgozol. - tértem a lényegre.
- Drágaságom. Én is sok mindenre kíváncsi vagyok, de nem biztos, hogy kapok rájuk értelmes választ, vagy talán bemutatót. - nyalta meg a száját.
- Na Te mire vagy kíváncsi? - mentem bele a játékba gondolván hátha kiszedek belőle valamit.
- Arra, hogy még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy ruha nélkül? - harapott az ajkába, majd elnevette magát.
Egy új dolog Jokertől. Száj harapás. Eddig sosem csinálta, vagy nem láttam, hogy csinálta volna. Ledöbbentett a dolog és egy furcsa érzést keltett bennem.
- Na cica kapok választ? - nevetett megint.

Gordon bejött én pedig felálltam.
- Naa. Ünnep rontó! - biggyesztette le az ajkát.
- Féreg! - rákiabálva mentem ki az ajtón.
Felháborodva ültem az irodámban. Intéztem ennek a hülye bohócnak a papírjait. Legszívesebben felképeltem volna. Egy órát még itt voltam aztán haza mentem. Nemsokára Bruce-al is szembe kell néznem.


* Joker/Jake szemszöge*


Elkönyveltem ezt egy pontnak ami után már csak jobb és jobb jöhet. Jenna is játszotta magát a kihallgatáson én pedig belevittem a játékba. Van egy sanda gyanúm, hogy a Wayne dobott fel. Jake naivan megbízik mindenkiben, aki csak rámosolyog. Eme gondolat menetem közben elfintorodtam és már gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnék kiszabadulni erről a lepra telepről. Nézni, ahogy a sok flepnis játsza magát. Undorító... Nem játszhatsz mártírt a saját állatkertedben...

21. Fejezet.~Két tűz között

*Jenna szemszöge*

Pár napja tértünk haza Philadelphiából. A szüleim egy hadseregnek is elegendő ételt csomagoltak, mintha nem tudnák, hogy teljes kiszolgálást kapunk Alfredtől. Bruce mostanság sokat volt Jake-el, így majdnem mindennap a házban találkoztam vele reggelente. Vidámnak látszott...sokkal vidámabbnak, mint amilyen azóta volt mióta emberek között van. A nyakláncot, amit születésnapomra kaptam tőle még mindig hordom....kedves gesztus volt tőle. Segítőkész és nagyon kedves ahhoz képest, hogy van egy másik oldala. A Wayne kastély nemsokára visszanyeri a régi alakját. Oda járnak Bruce-al festeni.

- Jó reggelt! - húztam el a függönyt, hogy teret kapjon a ragyogó nap sugara.
- A denevér éjszakai élőlény! - takarta el szemeit Bruce.
- Tudom, de Te ember vagy. - ültem le az ágyra.- különben is Jake megérkezett. - csókolgattam a nyakát.
Mordult egyet és magára húzott. Még kómás volt az arca és úgy mosolygott. Legaranyosabb dolog volt a világon. Egy csókot nyomtam a szájára és próbáltam kiszabadulni az öleléséből elindultam kifele az ajtón mikor utánam szólt.
- Szólj neki, hogy lezuhanyzom és azonnal megyek!
- Főzök addig kávét. - kacsintottam rá és kimentem az ajtón.
Újabb kínos találkozás a másik hőn szeretett férfival. Egy mély levegő vétel kíséretével lesétáltam a lépcsőn Jake pedig ott állt és várta, hogy Bruce végre elkészüljön.
- Azt mondta, hogy elmegy zuhanyozni és siet ahogy csak tud. - adtam át az üzenetet. - addig főzök egy kávét, gyere!
- Rendben. - mosolygott és utánam jött a konyhába.
Mikor beértünk  a konyhába ő leült az egyik bár székre és vigyorgott rám.
- Mi ez a jó kedv? - érdeklődtem.
- Elmondok Bruce-nak mindent. - mosolygott.
- Hogy mi? Jake biztos, hogy ez jó ötlet? - estem kétségbe.
- Ő az egyetlen barátom. El szeretném neki mondani.
- Jake kérlek.Jobb lesz, ha nem mondod el neki. - próbáltam lebeszélni.

A férfi arcáról egyből lefagyott a mosoly. Az arc kifejezése komorrá változott.
- Miért nem akarod, hogy boldog legyek?
- Nem akadályozlak a boldogságban, de ez akkor is rossz döntés.
- Mert?
Nyeltem egy nagyot. Azért mégsem árulhatnám el Bruce titkát a fő ellenségének.
- Bruce nem hiszem, hogy jól fogadná. - hazudtam.
-Majd meglátjuk. - kacsintott.

Bruce besétált a konyhába és egy kéz fogással köszöntötte Jake-et. Töltöttem nekik kávét, majd azt gyorsan megitták és elindultak a Wayne kastélyhoz.
- Bruce odafele beugorhatnánk hozzám . Mutatni akarok valamit. - Mondta Jake és rámvigyorogva zárta be az ajtót.


* Joker/Jake szemszöge*

Nem fogok Jennára hallgatni és megmutatom Bruce-nak ezt az oldalam is. Ez is hozzám tartozik és mivel ő az egyetlen barátom remélem el is fogadja.
- Mi az a nagy dolog, amit szeretnél megmutatni? - kíváncsiskodott.
- Itt fordulj le. - mutattam neki az utat. - Ez egy olyan dolog, amit nem sok mindenkinek mondtam még el.
Bruce leparkolt a kocsival és láttam rajta a meglepettséget.
- Itt élsz? - lepődött meg.
- Igen. -sóhajtottam.
Nem hiába kérdezte meg, hiszen egy lepukkant panel előtt álltunk meg. Ez Gotham pöcegödre. Nem voltam rá büszke sose, de búvóhelynek kiváló.
Elindultunk befele és figyeltem Bruce reakcióját. Nézte a megkopott falakat és hallgatta a csörömpöléseket az ajtó mögül. Oda értünk a 10-es ajtóhoz és elővettem a kulcsomat.
Kinyitottam az ajtót és előre engedtem Bruce-t. Behúztam a függönyöket és az asztali lámpát felkapcsoltam.
- Ülj le nyugodtan egy perc és jövök. - mutattam az étkező asztalra.
Gyorsan átöltöztem és kifestettem magam. Ránéztem az órára...a gyógyszer! Kinyitottam a fürdőszobában levő szekrényt. Üres dobozzal volt teli. A francba! Ne ne ne kérlek ne most!

* Bruce szemszöge*

Jake lakásában voltam. Szörnyű volt látni, hogy ő így él.
- Szóval te vagy a híres Bruce Wayne. - jött ki nevetve és leült az asztalhoz, ahol egy kis pislákoló lámpafény volt.

- Ne aggódj nem foglak bántani csak látni akarom, hogy kiről dumált az a félnótás. - hajolt közelebb, hogy lássam az arcát.

Ledöbbentem. Joker volt az. A legnagyobb ellenségem.

- Joker. - fintorodtam el.
- Akkor ahogy látom hallottál már rólam. Gotham gazdag polgárait még érdekli a város? - mosolygott.
- Sokkal jobban, mint gondolnád.
- Hiszek neked Bruce. Rendes palinak tűnsz és még a barátnőd is csodás. Jenna igaz? - kacsintott.
- Ki ne merd a nevét ejteni a szádon!
- Mi ez a komolyság? - nevetett. - Beszélhetünk nyíltan, hiszen mind a kettőnknek megvolt.
- Elég. - morogtam.
- Ha tudnád, hogy ezek még a hátad mögött is kavartak. Kicsi Bruce. Téged csúnyán átvágtak. - rázta a fejét szomorúan majd elnevette magát.
- Fejezd be! - kiabáltam.
- Jó jó! Én csak az igazat mondtam. Oda kéne figyelned a barátnődre vagyis a menyasszonyodra. Mindenkinek vannak titkai Bruce és amíg te hagyod, hogy ezek ketten. - nyalta meg a száját. - hogy ezek ketten a hátad mögött....
- Árulj el nekem valamit. Szereted Jennát?
- Ugyan kérlek Wayne! Úgy nézek ki, mint akinek vannak bármiféle érzelmei? Jake az, aki bele van bolondulva Jennába. Én csak egy egyszerű fickó vagyok.

Felálltam és sietve hagytam el a lakást. Még  hallottam annak az őrültnek a nevetését. A kocsiban hazafelé elgondolkodtam. Képes voltam egy ilyen embert beengedni a házamba, ő volt a legjobb barátom. Undorodtam magamtól. Otthon Jenna a kanapén olvasgatott.
- Bruce! - tette le a könyvet.
- Gyere be a dolgozó szobába. - utasítottam.
Amint kimondtam ezt a mondatom, neki vágódtam a szoba ajtajának és az íróasztalhoz mentem. Felborítottam az egészet. Jenna rémülten ült le a benti kanapéra.
- Te tudtad ugye? - förmedtem rá.
- Micsodát? - értetlenkedett.
- Azt, hogy az ellenségemmel barátkoztam.
- Szóval Jake elmondta.
- Joker mondta el. Meg fogom ölni, hohy tehette ezt? El sem tudom hinno, hogy Te is benne voltál ebben az egészben!
- Bruce. Talán egyszer láthatnád másban a jót! Jake jó ember!
- De Joker nem az! Épp ezért fogom megölni.

- Nem fogod megtenni. -erősködött.
- Jenna erről nem nyitok vitát.
- Nem fogod megtenni, mert szeretem őt. - nézett rám komolyan.
- Micsoda? - kérdeztem vissza döbbenten.
- Jól hallottad szeretem őt. És nem fogom hagyni, hogy megöld.

- Jenna ez egy pszichopata. Ő nem szeret téged. Nincsenek érzései. - magyaráztam.
- Ezt úgy mondod, mint ha neked nem lenne egy rossz oldalad.
- Batman nem rossz Jenna. - jelentettem ki.
- Ezt mondd a rendőröknek.
A haragom egyre csak nőtt és nőtt. Nem akartam őt bántani ezért elindultam kifele.
- Most hova mész? - kiabált rám.
- Jokerhez.
- Bruce ha megteszed engem örökre felejts el! - hallottam meg utolsó mondatát.
Immáron Batmanként tértem vissza Joker omladozó házába. Az ajtót betörtem és kerestem a férfit. Jake ült a kanapén és nézett rám rémülten. A falhoz nyomtam őt a nyakánál fogva.
- Nem akarlak többet Jenna közelében látni megértetted?
- Bruce? - lepődött meg.
- Tőle hoztam az üzenetet. Elvesztetted őt mint barátot. Hátba szúrtad. Soha többet nem akar látni és ha megtudja, hogy Jenna közelébe mész. Akkor még találkozunk. - fenyegettem meg aztán elviharzottam.



* Jenna szemszöge*

Bruce teljesen megbolondult. Remélem Jakenek nem esett baja. Én megmondtam, hogy rossz ötlet elmondani. Kimentem az erkélyre és tárcsáztam Jake számát.
- Jake hála istennek! - szóltam bele a telefonba.
- Jenna. Igazad volt. Annyira sajnálom. Ugye nem bántott? - aggódott.
- Nem dehogy. És téged?
- Átvedlettem Jokerbe mikor elmondtam neki. Erre a napra már nem volt gyógyszer és rohamom volt. Joker utat tört magának és nem tudtam vele mit csinálni. - szomorkodott.
- Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemembe.
- Nem a te hibád. Inkább én sajnálom, hogy kitaláltam ezt az egészet. Mellesleg Bruce üzent nekem Batmannel. Nem mehetek a közeledbe.
- Tudhattam volna. - sóhajtottam.
- Most mennem kell, de tudd, hogy mindent megteszek érted Jenna Matthews mert szeretlek! - tette le a telefont.

Bruce sétált be az ajtón, majd kijött hozzám az erkélyre.
- Nem bántottam. - jelentette ki.
- Köszönöm.
- Ne köszönd. Ez csupán az, hogy mennyire vagy rám hatással. - morgott.
Oda mentem hozzá és megöleltem. Elakart menni, de nem hagytam neki. Most az ölelésére volt szükségem. Ezek után, amin keresztül mentünk. Tudom, hogy haragszik rám, de egy részemnek szüksége van rá, a másik részemnek pedig Jake-re van szüksége. Hihetetlen ez az állapot, de jelenleg azt kell megakadályoznom, hogy kárt tegyenek egymásban.

20. Fejezet.~Nem tudsz rajtam változtatni

*Jenna szemszöge*

Korán reggel Bruce mellett szuszogtam az autóban. 43 percnyi utat tettünk meg Philadelphia-ig, hogy meglátogassuk a szüleimet. Immáron 27 éves vagyok és ezt ünnepeljük meg kis szűk családi körben. Fél álomban hallgatom a halk zenét, ami a rádióban szól. Kellemes és szívet melengető. Kómás arccal néztem Bruce-ra, aki mosolyogva figyelte az utat.
- Szép reggelt szülinapos. Nemsokára ott vagyunk.

Hamarosan meg is érkeztünk a nagy kő fallal körbekerített birtokhoz. A frissen nyírt fű illata tört utat az autóba. A szüleim mindig nagyra vágyóak voltak a házak terén. Édesanyám már kint várt minket. Díszes, csillogó ruháihoz képest most egy egészen visszafogott itthoni öltözetben mutatta meg bájait. Szőke haja szög egyenesre volt vasalva. Édesapám golf felszerelésben várta Bruce-t.
- Emily! - szállt ki a kocsiból Bruce.
- Bruce! - ölelte meg őt anyu.
Fáradtan másztam ki a kocsiból és sétáltam oda hozzájuk.
- Na és hol van az én szülinaposom. - tárt karokkal tekintett felém anyu.
- Anyaa. - forgattam meg a szemeimet.
- Drágám egyszer vagy 27! - mosolygott.
- Boldog Szülinapot! - simogatta meg az arcomat apu.
- Köszi. - öleltem meg őket.
Beléptünk a házba és az előtér alma zöld színe tárult elénk. Onnan nyílt a nappali, az étkező, a lépcső ami felvezet az emeletre és persze a konyha. Az emeleten volt a fürdő és 3 hálószoba. Bruce-al az én régi szobámban aludtunk. Nagyon világos rózsaszín színű fal, francia ágy és egy gardrób szekrény ennyit hagytam itt minden egyes nyáron, amikor idejöttem látogatóba.
 Egy nagy reggelivel kezdtünk, aztán én a szobámban pihentem, míg Bruce és apa golfozni mentek. Anya az esküvőről kérdezősködött. Rövid, tömör válaszokat adtam neki mert nem nagyon akartam az esküvőről beszélgetni. Délután fele hallottam, hogy a fiúk visszaértek ezért lementem a nappaliba.
Anyu sütött nekem egy csokoládé tortát, amin elfújtam a gyertyákat miközben csöngettek. Rohanva nyitottam ajtót az idegennek. Mosolyogva dőlt az egyik oszlopnak.
- Jake. - döbbentem le.
- Hello szülinapos. - kacsintott.
- Mit csinálsz te itt?
- Bruce hívott meg. - vigyorgott. - ugye nem bánod ha bejövök?
Döbbenten álltam előtte nem tudtam szóhoz jutni. Jake simított egyet az arcomon és besétált a házba.
- Anya, apa ő Jake Knight, Jake ők a szüleim Emily és Raymond Matthews. - mutattam be őket egymásnak.
Kicsit ijedten néztek rá, gondolom a vágások miatt, de próbáltam nem oda figyelni. Kérdezgették őt, bár nem árult el sokat magáról, amit meg igen annak a fele kamu. Bruce felvágta a tortát és Jake-el bővülve falatoztunk az étkezőben. Anya és apa ajándéka egy ruha volt, míg Bruce egy nagy csokor rózsát adott nekem. Jake vigyorogva nézett rám.
- Jenna sétálunk kint egy kicsit?
- Ööö...Igen. - feleltem félősen.

 Már a hátsó kertben voltunk, mikor egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
- Boldog szülinapot. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Ugyan már..megérdemled. - kacsintott.

Egy toll pihe alakú medál volt a dobozkába.
- Engedd meg, hogy feltegyem. - vette ki a kezemből.
Félresöpörtem a hajam és Jake a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
- Tényleg köszönöm. - mosolyogtam.
- Nem kell megköszönnöd. Érted bármit. - fogta meg a kezem.

Másodpercek alatt vette el ezzel a mondattal a jókedvemet.
- Jake de ugye nem loptad?
- Mi? Jenna dehogy!
- Nem akarok olyan nyakláncot hordani, amit valaki lopott. - próbáltam levenni.
- Jenna. Bízz bennem! Esküszöm, hogy nem loptam. - húzott magához.
- Pont ez az. - húzódtam el tőle. - Nem értelek. - ültem le a padra, ami az udvaron volt.
- Pontosan mit nem értesz? - ült le mellém.
- Az egészet. Jaket és Jokert. - hajtottam le a fejem.
- Jenna. Tisztában vagyok azzal, hogy beteg vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy Joker mit csinál és azzal is tisztában vagyok, hogy bármelyik percben rohamom lehet és előugrik Joker, de már ezzel együtt élek. - kulcsolta össze a kezünket.

- És ha azt mondom neked, hogy van rá lehetőség, hogy ne kelljen ezzel élned? - csillant fel a szemem.
- Nem hinném. - morgott.
- Pedig de. Jake...vannak profi orvosok akik meg tudnak téged gyógyítani. - simogattam meg az arcát.
- Jenna. - felnevetett. - Nem tudsz rajtam változtatni. Ilyen vagyok és ilyen is maradok.
- Féltelek. - szipogtam.
- Nincs szükség rá. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Itt befejeztük a beszélgetést. A bejáratnál anyu állt ölbe tett kézzel és minket figyelt. Jake estig maradt nálunk aztán haza ment. Amíg Bruce fürdött anyunak segítettem a konyhában.
- Ez a Jake... - kezdett bele.
- Anya ne is mond...
- Szerelmes beléd ugye azt tudod?
- Igen tudom. - bólintottam.
- És te szereted őt?

Szünetet tartottam. Minden kis apró gondolat megfordult a fejemben, hogy erre mi lenne a jó válasz. Elmondani anyunak, hogy ő ki is valójában? NEM! Hogy szeretem-e... annyi dolog történt már.
- Anyu. Bruce-al vagyok. - mutattam az eljegyzési gyűrűre.
- Jó jó értem én. Csak ne játssz a férfiak szívével..
- Rendben. - mosolyogtam.

Jó itt. Távol a zűrös várostól, talán én is itt fogok élni majd egyszer. Talán Bruce-al vagy talán mással. Hisz itt csendes az élet és megnyugtató a családi ház. Nehéz egyszerre két férfit szeretni..