24. Fejezet. ~ Számolom a napokat

* Jenna szemszöge*

2 hét telt el nyugalomban, Jake-ről azonban nem hallottam semmit. A leveleimre sem válaszolt, az összeset bontatlanul vissza küldte. Persze ezekről Bruce nem tud, így is eléggé kivan akadva azon, hogyha Jake-et felmerem hozni témaként. Mióta nincs itt enyhült a bűnözés és csend van a városban. Így kevesebb a munka és többet lehetek Bruce-al. Próbáljuk elfelejteni a történteket.

A minap az ágy mellett ültem kezemben egy tollal az ölemben pedig egy üres lap volt. Próbálkoztam vele minden nap hátha egyszer beadja a derekát és elolvassa. Úúúgy reménykedem. Egyszer csak megbocsájt nekem, hisz az érdekeit szolgáltam. Sokadik próbálkozásomra már csak ugyan azokat a mondatokat vetem papírra. Tele sajnálkozással és könnyekkel. Remélve, hogy egyszer nem az én levelemet hozza vissza a postás. Elszomorító, hogy mennyire jót akarsz az embernek és egyszer csak azt látod, hogy az az ember haragszik rád, elhagy és egy csettintésre nincs többé, de én ezt nem akarom. Túl fontos nekem ahhoz, hogy elveszítsem. Szeretem. A belülről mardosó fájdalom íratja már csak velem ezeket a leveleket, hogy érezze nincsen elfelejtve. Ugyan azok a mondtatok kerülnek papírra már minden egyes alkalommal:

" Drága Jake!

Bárcsak egyszer válaszolnál. Már nem vagyok benne biztos, hogy el kéne küldenem ezt a levelet. Erős maradok és próbálkozom. Hiányzol! Szeretlek!
Már vagy ezerszer leírtam, de nem változott! Bárcsak velem lehetnél. Itt feküdnék a karjaidban boldogan és a Mi esküvőnket tervezném. Le írhatatlan az a fájdalom, amit érzek...."

Itt mostanában mindig megakadok. Magamat hibáztatom, majd galacsinként a papírt a szemetesbe dobom vagy elégetem. az esküvői meghívottak listájával is ugyan ezt csinálom amikor az összes tervezetben meglátom Jake nevét. Aztán szenvedésem közepette az ágyra vetem magam. Bruce ekkor besétált a szobába.
- Nem megy az ültetés? - nevetve felém hajolt.
- Kezdem úgy érezni, hogy ez az esküvő el van átkozva. - fújtattam.
- Az átkok egy csóktól jóra fordulnak nem? - kacsintott majd közelebb kúszott hozzám és megcsókolt.

Heves csók csatánkat a Bruce béna próbálkozása követte, ahogyan levette rólam a pólót. Hirtelen Batman maszkban láttam magam előtt, így ijedtemben eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - hangja tele volt aggodalommal.
- Semmi. - ráztam meg a fejemet és újra az ő szép arcát láttam.
Bólintott, majd újra megcsókolt. Csókjaink az előbbinél is hevesebbek voltak. Kicsit elhúzódott tőlem és levette a pólóját. Ekkor Jake arcát láttam, amitől sikítottam egyet és feljebb csúsztam az ágyon.
- Jenna!
- Úgy látszik, most nem annyira vagyok beszámítható. - sóhajtottam.
- Semmi baj kicsim. - egy csókot nyomott a homlokomra. - Elmegyek zuhanyozni.
Ez ebben a hónapban már a harmadik ilyen képzelgésem. Nem bírom tovább már.

***

 Június 10-e van. Másfél hónap van az esküvőig már megvan a ruhám és a meghívók is ki vannak küldve. Megkaptam az első levelemet Jake-től. Alfred hozta be a levelet, amikor Bruce egy tárgyaláson volt.

" Jenna!

Túl vagyok 1 rettenetes hónapon. Álmok gyötörtek Jokerről, de főképp rólad. Rohadt mérges voltam, visszaküldtem a leveleidet, de 2-t megtartottam. Az utolsót, amiben az írod, hogy nem írsz többet és az elsőt. Láttam, hogy elvesztetted a reményt. Te is hiányzol és tudd, hogy már nem haragszom rád. Az orvosok azt mondják, hogy 2 hónap és tünet mentessé tehető a betegség, csak havonta kell járnom kezelésre és erősebb gyógyszert kell szednem. A héten ez volt az egyetlen remény csillag, ami az 1 hónap alatt a legfényesebben ragyogott. Ez a tudat vezet feléd. Mire kiérek addigra már Bruce felesége leszel és nem az enyém. az 1 hónap alatt ez is mélységesen felőrölt. Kint akarok lenni minél hamarabb. Nem akarom, hogy az övé legyél. Azt akarom, hogy a Matthews helyett ne a Wayne, hanem a Napier ékesítse a Te gyönyörű nevedet.

Hiányzol. Hiányzik minden porcikád, főleg a csókod és az illatod. Az a mámorító illat amit még most is érzek. 

Csókollak!

J.K"

Napier? CSAK NEM?! Elárulta az IGAZI vezetéknevét!! Megkönnyeztem a levelet és a hatalmas kő, ami  eddig a szívemet nyomta egy hatalmas zuhanással a mélybe esett. Rettentően boldog voltam, hogy nem haragszik és az orvosok jól bánnak vele. Meglátogatni nem tudom, de talán ezekkel a levelekkel tudjuk teljes mértékben tartani a kapcsolatot.

 Rachel már gőz erővel készül a leány búcsúra. Néha úgy érzem, hogy sokkal jobban várja, mint az esküvőt. A lelkére kötöttem, hogy táncoló félmeztelen baba popsis fiúkákat nem akarok, mire ő nagyot felnevetett és oldalba bökött. Érdekes másfél hónap lesz ez. Tele helyszín, vacsora és ital választással. Talán Jake vigasztal, hogy nemsokára itt lesz. Már számolom a napokat..