Reggel Bruce mellett ébredtem. Azt a kezemet amin az el jegyezési gyűrű van a mellkasán pihentettem. El sem hiszem, hogy végül igent mondtam neki. Joker eltaszított magától ami erre a döntésre sarkalt engem. Egy kis időre vissza aludtam és mire felkeltem az a férfi akit szeretek már nem volt mellettem. Rendbe tettem magam és lementem a nappaliba. Bruce a kanapén ült vele szembe pedig Jake. Tegnap Jokerként elküldött a francba most pedig jó pofizik az új legjobb barátjával. Pillantását magamon éreztem ahogy lépkedtem le a lépcsőn.
-Kicsim.-Fordult meg Bruce.
-Sziasztok.-Ügyet sem vetve rájuk sétáltam tovább a konyhába.
-Kicsim mi a baj?-Futott utánam Bruce.
-Reggel van.-Nyüszögtem.
Bruce elnevette magát, majd megcsókolt.
-Elkezdtem szervezni a partit Rachel segítségével.
-Remek.-Húztam fél mosolyra a számat.
-Gondoltam, hogy ha leveszem ezt a terhet a válladról akkor örülni fogsz.-Simogatta meg az arcomat.
-Örülök is.-Öleltem meg.
Vissza sétáltam vele a nappaliba ahol Jake egyedül ült a kanapén.
-Jake-et is elhívjuk?-Nézett rám Bruce.
-Igen.-Mondtam ki két perc gondolkozás után.
-Eltudsz jönni?-Érdeklődött Bruce.
-Ki nem hagynám.-Nézett rám Jake.
-Akkor holnap találkozunk. Öt órától már jöhetsz.-Kísérte ki Bruce.
El sem köszönt tőlem. Nem értettem őt, hogy most mi van vele. Lehet, hogy haragszik rám mert igent mondtam Bruce leánykérésére vagy a tegnapi után már nem hajlandó beszélni velem. Gondolataim kavalkádjában megszédültem ezért leültem. Oda ahol ő ült. Furcsa melegség járta át testemet mikor becsuktam a szemem, visszaemlékeztem minden pillanatra amit vele töltöttem és, hogy ezek lassan a homályba fognak veszni mikor kimondom az igent az oltárnál. "Bruce Wayne felesége leszek" mondom magamban, mikor egy másik hang megszólal: "Biztosan ezt akarod?". Bruce visszahozott az álom világból mikor leült mellém és megfogta a kezem.
-Minden rendben?-Nézett a szemembe.
-Igen.-Fújtam ki a bent tartott levegőt.-De most el kell mennem.-Nyomtam egy puszit az arcára és elviharzottam.
Rachelhez siettem aki éppen a partit szervezte mikor beléptem az ajtón.
-Szia!.-Ültem le.
Rám nézett majd eltátogta, hogy még egy percet kér amit én csendben megvártam.
-Szia.-Dobta le a telefont az asztalra.-Mi történt?
-Honnan veszed, hogy történt volna bármi is?
-Ismerlek már jól.-Mosolygott.-Na mesélj.
-Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e Bruce-nak igent mondani.-Hajtottam le a fejem és a barna szőnyeget kémleltem.
-Szánalomból ne menj hozzá.
-Nem. Azt sosem tenném meg Bruce-al.-Fakadtam ki.
-Csak félsz, hogy elsietitek.
-Pontosan.-Sóhajtottam.
-Figyelj..az egy dolog, hogy megkérte a kezed az nem azt jelenti, hogy rögtön hozzá kell menned. Várhattok vele 1-2 évet.-Mosolyogva fogta meg a kezem.
-Mi van ha esetleg van valaki más is aki iránt érzek valamit?
-Micsoda?-Lepődött meg Rachel.
-Igen..van még valaki aki iránt érzek valamit.
-Kicsoda?-Elkezdte érdekelni a dolog.
-Az nem lényeg. Bruce ezért volt kórházban még régebben, de azóta megbeszéltük csak rosszul jött ki mert összehaverkodott azzal a bizonyos személlyel.
-Várj.Mi? Jake? Jake Knight?-Fintorra húzódott az arca.
-Igen.
Rachel arcán láttam az óriási döbbenetet és őrlő tekintetét rám szegezte. Nem szerettem ezt a nézést. Mindig is úgy hívtam, hogy "óriási idióta vagy" vagy "én most megöllek Matthews" nézés.
-De hát annak a pasasnak szét van szabdalva az arca!-Kiáltott fel.
-Maradj már!-Csitítottam.
-Na jó...inkább nem akarom tudni a részleteket.-Kacsintott.-Azt mondom, hogy hallgass a szívedre.-Ölelt meg.
-Köszönöm.
Még egy ideig ott maradtam és segítettem a szervezésben, majd mikor távoztam egy cetlit nyomott a kezembe és a lelkemre kötötte, hogy Alfrednak adjam oda.
Kerülve mentem haza szóval Jake vagyis Joker búvóhelyénél megálltam. A romos épület csendes volt nem úgy, mint amikor itt voltam fogoly és akkor a hangos nevetése és kiabálása hallatszott a falak közt. Megráztam a fejem és az aprócska könnycseppet letörölve indultam haza. Lassan fordultam ki az utcából mikor megláttam őt. Élesen nézett be a kocsiba látva az én meglepődött arcomat,elmosolyodott majd tovább sétált.
Otthon Bruce már aggódva várt.
-Telefont sem vittél magaddal.-Nyomta kezembe az eszközt.
-Sajnálom.-Csókoltam meg.
-Beszéltem Rachel-el és elmondta, hogy ott voltál.
-Segítettem neki a szervezésben.
-Kedves tőled.-Mosolygott.
Odasétáltam az ablakhoz és néztem ahogy megy le a nap. Szeretek itt lenni mert így olyan, mint ha én lennék Gotham úrnője így majdnem belátni az egész várost. Bruce hátulról átkarolt és velem együtt szemlélte tovább a csodás naplementét.
-Van egy ötletem.-Megfordított úgy, hogy vele szembe legyek.
-Hallgatom minden szavát Mr.Wayne.-Nevettem.
-Menjünk el vacsorázni valahova Alfred úgy sincsen most itthon.-Adott egy puszit a homlokomra.
-Rendben.
Bruce meg én átöltöztünk majd elindultunk abba az étterembe ahol az első randink volt. Ugyan azt az asztalt foglaltatta le ahol akkor ültünk. Fantasztikus volt a vacsora és a hangulat is. Beszéltünk arról, hogy mi volt az első randinkon és, hogy idáig eljutottunk, hogy már készülök hozzámenni. Kint zakóját rám terítette mert fáztam aztán átsétáltunk az étteremmel szemben lévő hotelba és annak is a bárjába. Bruce nem ivott alkoholt mert vezet, de én kértem egy alkoholos koktélt. Megittam belőle vagy hármat amit ő nevetve nézett végig. Nevetve mentünk vissza a kocsihoz és indultunk haza. Botladozva sétáltam a kanapéhoz amire rá is borultam. Bruce elment zuhanyozni én pedig elaludtam a kanapén.
*
*
*
*
~Reggel
Fejfájással köszöntöttem a reggelt az ágyban. Meglepően dallamos szuszogásra ébredtem fel, hiszen a tegnapi emlékeim felidézésekor én arra emlékeztem, hogy kint a kanapén aludtam el. Bruce mellettem aludta még az igazak álmát. Egy szürke melegítő nadrág volt rajta semmi más. Felsőtestét semmi sem takarta így tudtam csodálni bár néhány zúzódás látszott rajta. Mikor kiakartam mászni az ágyból magára rántott.
-Jó reggelt.-Puszilta meg az orrom hegyét.
-Neked is, de nem én nem a kanapén aludtam el?-Néztem rá értetlenül.
-Behoztalak. Mindenképpen melletted akartam aludni.-Csókolt meg.
-Alfred már itt van?-Érdeklődtem.
-Szerintem igen. Miért?
-Sietek vissza.-Nyomtam egy csókot az szájára.
Megkerestem azt a nadrágomat ami tegnap rajtam volt, mikor átmentem Rachelhez és belenyúltam a zsebébe, hogy oda tudjam adni Alfrednak a fontos cetlit.
-Alfred!-Kiabálva rohantam a konyha felé.
-Valami baj van kisasszony?-Rémülten fordult felém egy kalapáccsal a kezében.
-Nem csak Rachel tegnap megkért, hogy ezt adjam át önnek.-Nyújtottam előre a cetlit.
-Köszönöm.Óhajtanak reggelizni?-Tette zsebre a cetlit.
-Brucetól kérdezze.-Mosolyogva vontam vállat.
-Akkor még várok vele.-Kacsintott majd folytatta azt amit eddig csinált.
Visszamentem a vőlegényemhez aki az ágyon ült értetlen arc kifejezést vágva.
-Mi volt ez?-Nevette el magát.
-Rachel tegnap megkért, hogy adják át valami fontos cetlit Alfrednak.
-Értem.-Állt fel és jött felém.-Na és mit szeretne csinálni az én feleségem?-Fogta meg a kezem.
-Még nem vagyok a feleséged.
-Akkor jövendőbeli feleségem.-Pörgetett meg úgy ahogy a táncnál szokás.
-Menyasszonynak hívják Bruce.-Mosolyogtam.
-Tudom.-Visszamosolyogott és szenvedélyesen megcsókolt.
Csöngetés jelezte, hogy kezdődik a mai nap. A díszeket meghozták és állítják fel. Csicsás ünnepséget akarnak és elvileg a szüleim is meghívást kaptak mondjuk én nem beszéltem velük már jó rég óta. Emily és Raymond Matthews Gotham városának második leggazdagabb párja..vagyis azok voltak amíg itt éltek. Édesanyám tészta szőke göndör haja és barna szeme mellett édesapám fekete haja és ragyogó kék szemei eltörpülnek. Bruce szülei és az én szüleim gyermekkori barátok voltak ami a felnőtt korukra is megmaradt.
Délután fél öt és háromnegyed öt között már jöttek a vendégek én pedig még bent készülődtem.
Arcát mosolyra húzta mikor végig nézett rajtam.
-Hűha.Gyönyörű vagy.-Szinte már vigyorgott.
-Köszi.-Mosolyogtam.-Itt van mindenki?
-Igen. Izgulsz?
-Nem. De megkérhetlek valamire?-Totyogtam közelebb hozzá
-Mire?
-Felhúzod a ruhámon a cipzárt?-Mosolyogva fordultam meg.
-Persze. -Éreztem ahogy megfogja és gyengéden felhúzza majd egy csókot hagy a nyakamon.
-Na gyere menjünk.-Fogta meg a kezem.
Kisétáltunk a nagy tömegbe. Mindenki mosolyogva nézett minket. A agy tömegben megláttam anyát és apát és oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok!-Öleltem meg őket.
-Szia!-Mosolyogtak rám.-Végre megtudhatjuk, hogy mire ez a nagy ünnepség?
-Bruce nem mondta?-Mutattam a férfira aki pont felénk tartott.
-Nem mondhatja még el Jenna sem mert meglepetés.
-Ohh akkor kíváncsian várjuk.-Koccintottak Bruce-al.
Még beszéltem velük mikor megláttam Jake-et egy pohárral a kezében. Furcsa ilyen felszabadultnak látni őt hisz a hegek még mindig az arcán vannak, de látszólag nem érdekli őt. Boldog, pedig ez az én eljegyzési partim bár ezek szerint Bruce anyuéknak nem mondta el akkor még kinek nem mesélt erről?
-Egy percre elrabolhatom?-Kérdeztem a szüleimtől közben belekaroltam Bruceba.
-Persze.
Elhúztam őt egy nyugis területre, hogy feltegyem neki azt a kérdést ami kavargott bennem.
-Csak anyuék nem tudták, hogy eljegyeztél?
-Rachel, Harvey, Alfred és mi tudjuk.-Simogatta meg a vállamat.
-Akkor a többiek nem?-Suttogtam.
-Nem.
Döbbentem le, akkor Jake sem tudja. Bruce és én visszamentünk a szüleimhez és ott is hagytam őt. Jake fel vettem az irányt.
*Jake/Joker szemszöge*
Tele volt a Wayne lakás csupa újgazdag ficsúrral. Alfred egy pezsgőt adott a kezembe majd tovább osztogatta. Jenna jött velem szembe.
-Szia.-Mosolygott.
-Itt az egyik házigazda. Megtisztel jelenlétével kisasszony?-Gúnyolódtam.
-Hogy vagy?
-Prímán. Egy buliban vagyok csomó olyan emberrel akiket nem ismerek és látnom kell azt, hogy a lány akit szeretek és ő is viszont szeret itt enyeleg a "barátjával" aki a haverom.-Kortyoltam bele a poharamban lévő italba.
-Nem szeretlek.-Suttogtam.
-Mért hazudsz magadnak hmm? Tegnap ott voltál a házamnál.
-Jake..valamit el kell mondanom.
-Hallgatlak.
-Jake!-Szólt közbe Bruce.
-Hello!-Fogtam vele kezet.
-Milyen a parti?
-Jó olyan nyugis.-Kacsintottam.
-Elrabolnám Jennát ha nem gond mert jelenésünk van.-Karolta át őt.
-Csak nyugodtan.-Néztem mélyen Jenna szemébe.
Elsétáltak nevetve, én meg figyeltem Jenna gyönyörű ruháját ami kiemelte az alakját. Egy barna hajú nő fekete ruhában odasétált hozzám.
-Jake...azt ajánlom, hogy szállj le Jennáról!-Próbált suttogva beszélni.
-Nos hogy is hívnak...ezt ne nekem mond.
-Rachelnek hívnak és ha nem szállsz le róla akkor elmondok mindent Brucenak és nem lesztek olyan jó barátok, mint amilyenek most vagytok.-Hagyott ott.
Fenyegetéssel mint sem ér Jenna tudom, hogy szeret engem csak nem tud dönteni. Egyszer majd dönt és akkor minden rendben lesz.
-Hölgyeim és Uraim!-Csinált csöndet Bruce.-Köszönöm, hogy mind eljöttek és velünk együtt ünnepelnek! Senkinek sem mondtam el, hogy miért is szerveztük ezt a partit. Az igazság az, hogy ez egy eljegyzési parti. Tegnap eljegyeztem Jenna Matthewst.-Húzta közel magához.
Ledöbbentem és csak a tapsoló és huhogó embereket hallottam majd láttam ahogy Bruce és Jenna megcsókolják egymást. Sietve mentem el a lakásból.
*Jenna szemszöge*
Jake-et kerestem a tömegben, de nem találtam sehol. Nyilván megvolt a reakció arra, hogy a legjobb haverja elveszi azt a lányt akit ő is szeret. Csöppnyi bűntudat tört utat bennem aztán a tegnap előtti veszekedésre gondoltam vissza. Inkább élveztem a partit és nem gondoltam rá. Anya és apa gratuláltak és Bruce elment négy szemközt beszélni apuval amitől kicsit féltem. Később Bruce elmondta, hogy csak arról beszéltek, hogy nagyon vigyázzon rám és megbeszéltek egy hétvégi golfozást. Anyuval és Rachel már a leány búcsúmat kezdték tervezni. Én pedig az egyik asztalnál egyedül pezsgőztem.
-Miss Matthews.-Szólított meg egy ismerős hang.
-Dr. Crane.-Álltam fel és fogtam vele kezet.-Örülök, hogy eljött nem is tudtam, hogy a meghívottak között van.
-Miss Dawes hívott meg. Leülhetek?-Mutatott a székre.
-Nyugodtan.
Dr. Jonathan Crane az Arkham Elmegyógyintézet igazgató helyettese.
-Ezen a héten akartam önnel egy találkát megbeszélni.-Kezdett bele Crane.
-Nos, ha holnap ráér akkor várom bent az irodámban.
-Bármikor mehetek?
-Igen.
-Rendben és mellesleg szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.-Mosolygott.
-Köszönöm.
Crane egy idő után lelépett és egy kis időre megint egyedül maradtam. Bruce elhívott táncolni majd azt est végéhez értünk. Az emberek kezdtek fogyni és végül anyuékat majd Harveyt és Rachelt kísértük ki. Alfredet elküldtük pihenni mert Bruce már a takarító osztagot is leszervezte holnapra. Minden jól sikerült csak Jake volt az aki sérült. Valamikor meg kell vele ezt beszélnem..
