22. Fejezet.~ A börtön ablakában..

A Wayne kastély visszanyerte régi mivoltát. Bruce és Alfred már ott laknak, de én Bruce-ra való tekintettel még a saját lakásomban töltöm a napokat. Bruce makacs és nem hajlandó békülni. Már be se jár a munkahelyemre se, mondjuk erre a telefonban mindig azt mondja, hogy mostanában sok a dolga. Jake? Nem beszél velem. Múltkor azt hiszem láttam, de lehet, hogy csak képzeltem. Hiányzik. Amikor Bruce-al jóba voltak akkor legalább láttam őt. Ezektől a gondolatoktól mindig összeszorul a szívem és könnyek gyűlnek a szemembe. Megakadályozhattam volna, hogy elmondja. Egyszer úgy is meg kellett tudnia, de miért most. Próbáltam magam vigasztalni, bár nem sok sikerrel jártam.
Rachel is volt nálam 1 hete, akkor mondta, hogy Harvey és ő elmennek egy kicsit pihenni. Nem hibáztatom őket, hisz Gotham nem a legpihentetőbb város. Most Gordon a támaszom. Ő van itt velem mióta Bruce-al összevesztünk. Ha sokáig kell bent maradnom akkor ő marad velem és segít lezárni az aktákat. Mesél a családjáról és, hogy a fia is rendőr akar lenni. Aranyos, megmosolyogtatott a dolog.
Az egyik este, amikor megint sokáig kellett maradnom, a saját telefonomat lehalkítottam így nem láttam, hogy Bruce hívott. Szégyenemben inkább vissza se hívtam. Így az irodámban levő telefon csörrent meg.
- Jenna Matthews. - vettem fel a telefont.
- Szia Bruce vagyok. - szólt bele.
- Szia. - sóhajtottam.
- Csak azért hívtalak, hogy megtudjam jól vagy-e. Meddig dolgozol?
- Még kb 1 órát. - válaszoltam hűvösen.
- Rendben. Érted megyek.
- Bruce ez kedves tőled, de nem kell. Majd Gordon haza visz.
- Jenna. Kérlek.
- Oké. Akkor majd találkozunk. - tettem le.

Izgultam. Soha nem féltem még ennyire egy találkozástól. Gyorsan végeztem a munkával, közöltem Gordonnal, hogy ma Bruce visz haza, elkészültem, majd indultam ki, ahol már Bruce várt. Mosolygott. Utoljára aznap reggel láttam őt mosolyogni, amikor megtudta az igazságot. Csak ezen gondolkoztam. Mentem közelebb hozzá és csak egy puszit kaptam az arcomra.
- Gyere elviszlek a kastélyba. - fogta meg a kezem.
Beültünk a kocsiba és a 15 perces út alatt kínos csönd lepte be a kettőnk között szikrázó levegőt. Én nem mertem szólni, neki pedig nem volt mondani valója.
- A kastély gyönyörű lett. - ijedtem meg a hangjától. - olyan, mint gyermekkorunkban volt. - mosolyogva nézett rám.
Megkönnyebbülve szálltam ki az autóból. Bruce-nak igaza volt a kastély olyan volt, mint régen. Megfogta a kezem és együtt léptünk be az ajtón. Alfred már várt minket.
- Mr. Wayne. Miss Matthews. Üdvözlöm önöket. Miss Matthews jó önt végre látni. - jegyezte meg Alfred.
- Köszönöm. Magát is Alfred. - mosolyogtam rá.

Bruce az előszobában levette a zakóját és a kocsi kulcsát az asztalra helyezte, majd tovább mentünk az étkezdébe. Az étkező asztal meg volt terítve, már csak minket várt.
- N-nem vagyok éhes. - mondtam feszengve.
- Ugyan Jenna. - unszolt.
- Csak egy pohár vizet kérek. - feleltem hűvösen.
- Rendben. - sóhajtott majd intett Alfrednak, aki szem rebbenés nélkül hozta a vizet.
- Miért hoztál ide? - érdeklődtem.
- Gondoltam elhozlak, hogy lásd hol fogsz lakni. - mosolygott.
- Haragszol még?
- Tény, hogy igen, de megoldjuk. - fogta meg a kezem. - Már nem sokáig fog minket Joker zavarni.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedtem.
- Hát úgy értem. - nézett rá az órájára. - már a fogdában van valószínüleg. - mosolygott.
- Hogy mi? - döbbentem le. - akkor ezért hoztál el? Hogy ne legyek ott, amikor beviszik?
Bólintott.
Óriási méreg töltött el. Képes volt ezt tenni. Biztos a mai névtelen telefon, aminek Gordon annyira örült az pontosan ez volt. Próbáltam egy tervet kieszelni a lehető leggyorsabb módon.
- Jenna figyelj. Szeretlek. Bármit megtennék érted, nekem Te vagy a legfontosabb. - csókolt meg.
- Körbevezetsz? - mosolyogtam.
- Persze. - villantott wattos mosolyt és kézenfogva indultunk el.

Megmutatta a konyhát, a vendégszobákat, a fürdőket, az egyik erkélyről a hátsó udvart, ahol szeretné majd az esküvőt tartani. Végül jött a mi szobánk. Gyönyörű bézs fal és hozzá passzoló ágynemű, szőnyeg. A bútorok fehér tölgyből készültek.
- Na hogy tetszik? - vigyorgott.
- Szép. - erőltettem mosolyt, miközben az egyik szobrot néztem, ami a komódon volt elhelyezve.
Közelebb jött hozzám, hogy megcsókoljon, de én megfogtam a szobrot és leütöttem vele. Bruce a földre esett.

- Ez volt a lehető legrosszabb húzásod Wayne. -ezen mondtad után az ajtó felé rohantam, végig a lépcsőn az előszobáig. A kabátomat felkaptam és a kocsikulccsal a kezemben sietve mentem ki az ajtón.
Olyan gyorsan száguldottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Egyből az őrsre mentem, hogy Gordont számon kérjem. A kocsiban a könnyeimmel küszködtem, de sikerült elfojtanom őket, ha meglátom, hogyan fogok reagálni? Vagy ő hogy fog reagálni? Bele se mertem gondolni. Ahogy közeledtem úgy nőtt a gombóc a torkomban és a csomó a hasamban. Megint ez az érzés. Izgultam oly annyira, hogy szédelegve sétáltam be a bejárati ajtón. Egy mély levegőt vettem még a találkozás előtt. Próbáltam a legkomolyabb tekintetemet előszedni.
Gordonhoz siettem, aki a fogda előtt állt.
- Sawyer szólt. Tudunk róla valamit?
- Semmit, Se újj lenyomat, se fogazat egyezés. Egyedi ruha, a márka nem ismert feltehetően nincs. A zakó zsebében semmi csak kés és kötszer. Nincs neve sem más álneve, amit ismerne bárki.
- Gordon menj haza. Várhat ő még 1 napot. Már itt van és mi nyugodtan alszunk. - veregettem meg a vállát. - Egyébként gratulálok az új posztodhoz rendőr fő kapitány. - mosolyogva öleltem meg.
Taps tört ki a fogdában, még Joker is tapsolt. Elborzasztott a dolog.
- Elbírsz vele? - mutatott a bohócra.
- Ha kell akkor hajnalig faggatom. -néztem Jokerre aki elfordította a fejét.

Az irodámban várakoztam, amíg Jokert bevitték, hogy kihallgassam. A telefonom össze-vissza csörgött. Bruce nem hagyott békén. Már 20 nem fogadott hívásom volt, amikor kikapcsoltam a telefont. Nem akartam vele beszélni. Csak arra koncentráltam, hogy minél előbb legyek túl ezen az egészen. Egy gyors szerepet kell eljátszanom aztán minden a régi. Talán nem minden..., de legalább a jelenlegi része az életemnek.

- Túl sok papír munka vagy Te nekem. - sétáltam be a kihallgatóba.
- Voltam én már más is neked. - kacsintott.
Elvörösödtem. Tudtam, hogy miről beszél, de azzal is szembe kellett néznem, hogy a többiek kint mindent hallanak. Tagadnom kell mindent.
- Csak szeretnéd. - fújtam ki a levegőt.
- Milyen szépen játszod a szereped. A rendőr akadémián ezt is tanítják?
- Már el is felejtettem, hogy Te mekkora paraszt vagy. - ültem le a székre.
- Ejnyee. Egy ilyen gyönyörű nő ne beszéljen így.
- Ugyan. - elintéztem egy válrántással.
- No. Mért vagy ilyen komoly? Talán azért mert a kinti kollégáid mind hallanak minket? Jenna engem nem versz át. Ismerlek.
- Csak hiszed, hogy ismersz, de hagyjuk a személyeskedést és beszélj. Kíváncsi vagyok, hogy kiknek dolgozol. - tértem a lényegre.
- Drágaságom. Én is sok mindenre kíváncsi vagyok, de nem biztos, hogy kapok rájuk értelmes választ, vagy talán bemutatót. - nyalta meg a száját.
- Na Te mire vagy kíváncsi? - mentem bele a játékba gondolván hátha kiszedek belőle valamit.
- Arra, hogy még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy ruha nélkül? - harapott az ajkába, majd elnevette magát.
Egy új dolog Jokertől. Száj harapás. Eddig sosem csinálta, vagy nem láttam, hogy csinálta volna. Ledöbbentett a dolog és egy furcsa érzést keltett bennem.
- Na cica kapok választ? - nevetett megint.

Gordon bejött én pedig felálltam.
- Naa. Ünnep rontó! - biggyesztette le az ajkát.
- Féreg! - rákiabálva mentem ki az ajtón.
Felháborodva ültem az irodámban. Intéztem ennek a hülye bohócnak a papírjait. Legszívesebben felképeltem volna. Egy órát még itt voltam aztán haza mentem. Nemsokára Bruce-al is szembe kell néznem.


* Joker/Jake szemszöge*


Elkönyveltem ezt egy pontnak ami után már csak jobb és jobb jöhet. Jenna is játszotta magát a kihallgatáson én pedig belevittem a játékba. Van egy sanda gyanúm, hogy a Wayne dobott fel. Jake naivan megbízik mindenkiben, aki csak rámosolyog. Eme gondolat menetem közben elfintorodtam és már gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnék kiszabadulni erről a lepra telepről. Nézni, ahogy a sok flepnis játsza magát. Undorító... Nem játszhatsz mártírt a saját állatkertedben...