24. Fejezet. ~ Számolom a napokat

* Jenna szemszöge*

2 hét telt el nyugalomban, Jake-ről azonban nem hallottam semmit. A leveleimre sem válaszolt, az összeset bontatlanul vissza küldte. Persze ezekről Bruce nem tud, így is eléggé kivan akadva azon, hogyha Jake-et felmerem hozni témaként. Mióta nincs itt enyhült a bűnözés és csend van a városban. Így kevesebb a munka és többet lehetek Bruce-al. Próbáljuk elfelejteni a történteket.

A minap az ágy mellett ültem kezemben egy tollal az ölemben pedig egy üres lap volt. Próbálkoztam vele minden nap hátha egyszer beadja a derekát és elolvassa. Úúúgy reménykedem. Egyszer csak megbocsájt nekem, hisz az érdekeit szolgáltam. Sokadik próbálkozásomra már csak ugyan azokat a mondatokat vetem papírra. Tele sajnálkozással és könnyekkel. Remélve, hogy egyszer nem az én levelemet hozza vissza a postás. Elszomorító, hogy mennyire jót akarsz az embernek és egyszer csak azt látod, hogy az az ember haragszik rád, elhagy és egy csettintésre nincs többé, de én ezt nem akarom. Túl fontos nekem ahhoz, hogy elveszítsem. Szeretem. A belülről mardosó fájdalom íratja már csak velem ezeket a leveleket, hogy érezze nincsen elfelejtve. Ugyan azok a mondtatok kerülnek papírra már minden egyes alkalommal:

" Drága Jake!

Bárcsak egyszer válaszolnál. Már nem vagyok benne biztos, hogy el kéne küldenem ezt a levelet. Erős maradok és próbálkozom. Hiányzol! Szeretlek!
Már vagy ezerszer leírtam, de nem változott! Bárcsak velem lehetnél. Itt feküdnék a karjaidban boldogan és a Mi esküvőnket tervezném. Le írhatatlan az a fájdalom, amit érzek...."

Itt mostanában mindig megakadok. Magamat hibáztatom, majd galacsinként a papírt a szemetesbe dobom vagy elégetem. az esküvői meghívottak listájával is ugyan ezt csinálom amikor az összes tervezetben meglátom Jake nevét. Aztán szenvedésem közepette az ágyra vetem magam. Bruce ekkor besétált a szobába.
- Nem megy az ültetés? - nevetve felém hajolt.
- Kezdem úgy érezni, hogy ez az esküvő el van átkozva. - fújtattam.
- Az átkok egy csóktól jóra fordulnak nem? - kacsintott majd közelebb kúszott hozzám és megcsókolt.

Heves csók csatánkat a Bruce béna próbálkozása követte, ahogyan levette rólam a pólót. Hirtelen Batman maszkban láttam magam előtt, így ijedtemben eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - hangja tele volt aggodalommal.
- Semmi. - ráztam meg a fejemet és újra az ő szép arcát láttam.
Bólintott, majd újra megcsókolt. Csókjaink az előbbinél is hevesebbek voltak. Kicsit elhúzódott tőlem és levette a pólóját. Ekkor Jake arcát láttam, amitől sikítottam egyet és feljebb csúsztam az ágyon.
- Jenna!
- Úgy látszik, most nem annyira vagyok beszámítható. - sóhajtottam.
- Semmi baj kicsim. - egy csókot nyomott a homlokomra. - Elmegyek zuhanyozni.
Ez ebben a hónapban már a harmadik ilyen képzelgésem. Nem bírom tovább már.

***

 Június 10-e van. Másfél hónap van az esküvőig már megvan a ruhám és a meghívók is ki vannak küldve. Megkaptam az első levelemet Jake-től. Alfred hozta be a levelet, amikor Bruce egy tárgyaláson volt.

" Jenna!

Túl vagyok 1 rettenetes hónapon. Álmok gyötörtek Jokerről, de főképp rólad. Rohadt mérges voltam, visszaküldtem a leveleidet, de 2-t megtartottam. Az utolsót, amiben az írod, hogy nem írsz többet és az elsőt. Láttam, hogy elvesztetted a reményt. Te is hiányzol és tudd, hogy már nem haragszom rád. Az orvosok azt mondják, hogy 2 hónap és tünet mentessé tehető a betegség, csak havonta kell járnom kezelésre és erősebb gyógyszert kell szednem. A héten ez volt az egyetlen remény csillag, ami az 1 hónap alatt a legfényesebben ragyogott. Ez a tudat vezet feléd. Mire kiérek addigra már Bruce felesége leszel és nem az enyém. az 1 hónap alatt ez is mélységesen felőrölt. Kint akarok lenni minél hamarabb. Nem akarom, hogy az övé legyél. Azt akarom, hogy a Matthews helyett ne a Wayne, hanem a Napier ékesítse a Te gyönyörű nevedet.

Hiányzol. Hiányzik minden porcikád, főleg a csókod és az illatod. Az a mámorító illat amit még most is érzek. 

Csókollak!

J.K"

Napier? CSAK NEM?! Elárulta az IGAZI vezetéknevét!! Megkönnyeztem a levelet és a hatalmas kő, ami  eddig a szívemet nyomta egy hatalmas zuhanással a mélybe esett. Rettentően boldog voltam, hogy nem haragszik és az orvosok jól bánnak vele. Meglátogatni nem tudom, de talán ezekkel a levelekkel tudjuk teljes mértékben tartani a kapcsolatot.

 Rachel már gőz erővel készül a leány búcsúra. Néha úgy érzem, hogy sokkal jobban várja, mint az esküvőt. A lelkére kötöttem, hogy táncoló félmeztelen baba popsis fiúkákat nem akarok, mire ő nagyot felnevetett és oldalba bökött. Érdekes másfél hónap lesz ez. Tele helyszín, vacsora és ital választással. Talán Jake vigasztal, hogy nemsokára itt lesz. Már számolom a napokat..

3 éves a blog!

Sziasztok! Mint ahogy a bejegyzés címéből is láthatjátok ez még nem új fejezet. Hamarosan azt is hozom nektek. :)
Kicsit elcsúsztam ezzel a bejegyzéssel mert hivatalosan 22-én lett 3 éves a blog, de most tartok egy utó-szülinapot.

Elolvastam azt a bejegyzést, amit még múlt évben írtam, hát nem úgy jött össze ahogy Én azt elterveztem. DE! Nagyon örülök a 8000+ - os kattintásoknak :D Még mindig csak azt tudom mondani, hogy nagyok vagytok!

Köszönöm annak a 27 rendszeres olvasónak (és azoknak is akik nem iratkoztak fel de olvassák a történetet), akik kibírják minden alkalommal addig amíg nem hozom az új részt. ♥
Még mindig úgy érzem, hogy megérte elkezdenem a történetet azon az éjszakán.
Tartsatok ki már nem sok van hátra! :D

Mint mindig most egy kis köszönet nyilvánítás:

Szeretném megköszönni nektek, akik továbbra is nyomon követitek a Joker Másik Arca csavarjait és pipáltok, kommenteltek és örülök, hogy bővülünk. Szeretném még megköszönni a barátaimnak, hogy támogatnak és olvassák a történetet, véleményt mondanak és ha kell figyelmeztetnek ha hibát találnak, vagy csak rám szólnak, hogy olvasni akarnak és hozzam már az új részt. :D

Ennyi lettem volna mára. KÖSZÖNÖM NEKTEK! <3
Legközelebb már új résszel jelentkezem.

Addig is kellemes húsvéti ünnepeket kívánok minden Joker Másik Arca olvasónak!

Sam Deevans

23. Fejezet. ~ A csali

* Bruce szemszöge*

- Jó reggelt Uram! - jött be a szobámba Alfred.
A függönyön keresztül áramlott be a napfény. Szerintem 1-2 nap telt el az incidens óta. Még azóta is zúg a fejem.
- Jó reggelt Alfred. - keltem ki az ágyból.
- Hoztam önnek reggelit.
- Köszönöm Alfred, de nem kérek. Nem vagyok jó kedvemben. Mióta aludtam?

 - Hát mikor Miss Matthews leütötte rá úgy két órára már inkább lefeküdt aludni és azóta csak aludt uram. -felelt Alfred.
- Az a nő bolond.
- Nem bolond, csak szereti a maga barátját, Jake úrfit.
- Jake nem a barátom. - mordultam rá. - már nem az. Gondoskodtam arról, hogy ott legyen, ahol lennie kell.
- Mégis miről beszél uram? - értetlenkedett Alfred.
- Feldobtam a rendőrségen névtelenül. - mosolyogtam gúnyosan.
- Miss Matthews tud róla uram?
- Persze, hogy tudja. Ma megkeresem és beszélek vele.
- Uram, szereti őt?
- Igen Alfred szeretem, de nem viselem el azt, hogy csak másod hegedűs vagyok a menyasszonyom életében.
- Gondoljon bele Miss Matthews helyzetébe. 2 férfit szeret és az egyikhez feleségül készül menni. Ha az a férfi ön, akkor mégis csak jobban szereti magát, mint Jake úrfit. - nyugtatott Alfred. - Uram, ha meg nem sértem maga nagyon makacs és ha rám nem hallgat, talán majd a szívére igen.

Meglepődtem azon, amit Alfred mondott. Lehet igaza van. Az már fél nyereség, hogy Jenna igent mondott a lány kérésre és csak akkor fogok teljesen nyerni, hogy ha már a feleségem lesz.
Az egész napomat lent a barlangban töltöttem. Próbáltam a felszerelésen javítani, de közben mindvégig Jennán járt az eszem.

*Joker/Jake szemszöge*

2 nap alatt sikerült kitalálnom a tökéletes tervet. Jön a bosszú Wayne, készülj. Betartom az ígéreteimet, ezért Jenna nem ússza  meg szárazon. 1 óra múlva újra kihallgatnak, bár felesleges.



* 1 óra múlva*



- Telefonálni akarok. - közöltem a velem levő emberrel.
- A magad fajta embert csak szembe köpném. - morgott.
- Hány barátodat öltem meg?
- 6-ot.
- 6-ot? - lepődtem meg. - Tudod, hogy miért kést használok? A fegyver túl gyors és nem érezhetők ki az érzelmek. Míg az egyik az utolsó pillanatban gyáva a másik pedig már felkészül a végre.
- Ezt élvezni fogod, de én még nálad is jobban fogom élvezni. - közeledett hozzám és lendült a keze, de elkaptam.
Felálltam és elkaptam a nyakát, majd kirángattam a szobából.

- Dobd el a fegyvert! - szólítottak fel.
- Lőjétek le! - kiabáltak.
- M-micsoda? Nem értem.
-Mit akarsz? - hallottam meg a varázsszót.
- Csak telefonálni. - jelentettem ki.

Oda dobták nekem a telefont és tárcsáztam a bűvös számot.






* Bruce szemszöge*

A vállalatnál voltam bent, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele
- Hello Wayne. Csak azt akarom mondani, hogy megyek a lányért. Édes a bosszú. - nevetett majd letette.
Joker volt, valahogy kijutott. Jenna bajban van. Rohantam ki az irodámból, le az autómhoz és azonnal Jennához siettem, bíztam benne, hogy még otthon találom.

* Jenna szemszöge*

Rengeteg papír és ezt Jokernek köszönhetem. Kávé főzés közben hallottam meg, hogy kopogtatnak az ajtón. Meg sem várta, hogy kinyissam egyből berontott.
- Bruce?
- Jenna hála az égnek még itthon vagy. - ölelt át.
- Igeen, de nemsokára indulok. Kaptam egy üzenetet Racheltől, Harvey mobiljáról, hogy találkozni akar velem.
- Nem az nem Rachel volt, hanem Joker. - magyarázott Bruce.
- Hogy lenne Joker? Börtönben van emlékszel? Miattad. - feleltem arrogánsan.
- Kijutott, nemrég felhívott, hogy úton van érted.
- Bruce.. ha ez egy újabb trükk. - sóhajtottam.
- Nem. - fogta meg a kezem. - Kérlek ne menj el a "találkozóra"
- Rachel a barátnőm. - vettem fel a kabátom. - Ezért bármi van megyek. Te nyugodtan maradhatsz. - mentem ki az ajtón.
Ahogy kiléptem egy fekete ruhás ember fogott meg oldalról és emelt fel. Egy furgonba dobott be, ahol bekötötte a szememet, majd a motor zúgásával egyhuzamban indult meg az autó..

Fél óra telhetett el azóta, hogy elraboltak. Egy szobában ültem bekötött szemmel, megkötözve. Egyedül voltam és féltem. Az ajtó csapódástól összerezzentem, majd egy hideg kéz hozzám ért és eloldozott, majd kikötötte a szememet eltakaró kendőt. Bruce-nak igaza volt. Kijutott és elrabolt.

- Na mivan? Újonnan már az embereiddel intézed az elrablásomat? - keltem fel.
- Úgy gondoltam, hogy csak több papírmunka lennék. - mosolygott.
- Jake?
- Távol van, drágám. - közeledett felém. - Most én vagyok itt. - megsimogatta az arcom, de elhúzódtam tőle. - Nem is örülsz annak, hogy újra velem vagy?

- Minek örüljek? Hogy egy elmebeteg bohóc elrabolt és kitudja, hogy mit fog velem csinálni?

- Naaa. - cacogott. - Elmebeteg? Ez sértő. - biggyesztette le az ajkát. - Nemrég még ennek az elmebetegnek az ágyában feküdtél, meztelenül és ezt az elmebeteget csókoltad, ennek az elmebetegnek a nevét kiáltottad. - súgta a fülembe.

Az arcom pillanatok alatt vörös lett, majd felpofoztam őt. Erre ő a falhoz lökött és megszorította azt a kezemet, amivel megütöttem őt.

- Ide figyelj. Nekem csak egy tárgy vagy. Wayne az, aki nekem kell. - morgott.

- Elég szar szerelmes sztori. - feleltem szarkasztikusan.

Megpofozott, majd felhúzott a földről és teljes erejéből a falhoz nyomott, elővette a kését és a számhoz nyomta.

- Nagy a szád Jenna. Adok okot arra, hogy még nagyobb legyen. - nevetett.

- Tudod Joker. Mindig is azon gondolkoztam, hogy a rosszfiúk miért nem zárják be kulccsal az ajtajukat.

Joker az ajtóra pillantott, így volt lehetőségem megszökni, amikor visszafordult teljes erőből megfejeltem, amitől a földre hullott. Kiszaladtam az ajtón a lehető leggyorsabban mert már hallottam, hogy valaki utánam jön. Szaladtam az utcán segítségért kiáltozva, de senki nem jött. Éreztem, hogy akárhányszor megállok Joker egyre közelebb van hozzám.  A telefonom a hátsó zsebemben volt, gyorsan elővettem és felhívtam Bruce-t. Elmondtam neki a tervemet, amiben támogatott teljes mértékben. Olyan helyen voltam, ahol Joker már a mai nap tönkretett mindent. Innen már nem mentem sehova. Szembe kellett vele néznem.
Éjszaka volt ,úgy éjfél körül járhatott. Gotham city utcáin pislákoltak a lámpák. Az autók néhány része felrobbant és azoknak kiégett roncsa állt egy fának ütközve vagy valami másnak. Ahogy előtte álltam félelem töltött el. A vér megfagyott az ereimben. Joker szemben állt velem,kezében a "híres" kése amitől már a hideg is kirázott. Egyszer már megszöktem előle,de most tudom,hogy nem fog sikerülni.

Egyre csak közeledett felém, kését pedig egyik kezéből a másikba dobálta át.
- Eljött az idő, nem menekülsz Jenna. Olyan leszel, mint Én. - nevetett.
- Nem kell így lennie. - mondtam remegő hangon.
- Csak így tapasztalhatod meg, hogy milyen az Én bőrömben. Látni akarom, ahogy szenvedsz. Azért, amit Jake-el tettél.
- Kérlek. - sírtam el magam.
- Szeretem, ha egy nő könyörög. - hümmögött.
- Jake kérlek! - kiabáltam.
- Jake nincs itt. Csak én vagyok! Jake egy szánalmas senki megérthetnéd már végre! - üvöltött.
- Aki neked egy senki Én pontosan azt a "senkit" szeretem.
Joker megtorpant. Híres vigyora is lefagyott az arcáról.
- Jól hallottad. Szeretem, de Bruce-t is. - sóhajtottam.
- Ez csak idő pocsékolás. - váll rántása után rohanni kezdett felém, de egy rendőr lábon lőtte.
- Ne! Mondtam, hogy csak akkor lőjenek, ha vészhelyzet van!
- Ez neked nem volt vészhelyzet? - érdeklődött Gordon.

Joker ott feküdt nevetve a földön. Jött két rendőr, akik felállították és bilincset raktak rá. Már készültek arra, hogy elvigyék, mikor közbeszóltam.
- Várjanak! Gordon. Nem vihetjük Arkhambe. Van egy nagyon jó hely, ahol folyamatos kezelés mellett tünetmentesíthető. - javasoltam.
- Honnan tudsz ennyi mindent?
- Utána néztem. Némi papírmunkával elintézhetem és nem kell vele többet foglalkoznod. - kérleltem.
Bólintott aztán beszélt a két rendőrrel, majd oda hívott és kérte, hogy adjam meg a címet. Beültették a kocsiba és elindultak vele a Washington-i Elmegyógyintézetbe.

Mint végül kiderült csak vaktöltény volt a pisztolyban így nem lett Jokernek baja, szóval csak ijedtében esett össze. Miután Jokert elvitték Bruce is megérkezett, őt sírva öleltem át, de nem mondtam el neki, hogy hova vitték a bohócot. Remélem, hogy a gyógyulásához vezető út zökkenő mentes lesz és talán visszakaphatom az utánozhatatlan Jake Knight-ot.