23. Fejezet. ~ A csali

* Bruce szemszöge*

- Jó reggelt Uram! - jött be a szobámba Alfred.
A függönyön keresztül áramlott be a napfény. Szerintem 1-2 nap telt el az incidens óta. Még azóta is zúg a fejem.
- Jó reggelt Alfred. - keltem ki az ágyból.
- Hoztam önnek reggelit.
- Köszönöm Alfred, de nem kérek. Nem vagyok jó kedvemben. Mióta aludtam?

 - Hát mikor Miss Matthews leütötte rá úgy két órára már inkább lefeküdt aludni és azóta csak aludt uram. -felelt Alfred.
- Az a nő bolond.
- Nem bolond, csak szereti a maga barátját, Jake úrfit.
- Jake nem a barátom. - mordultam rá. - már nem az. Gondoskodtam arról, hogy ott legyen, ahol lennie kell.
- Mégis miről beszél uram? - értetlenkedett Alfred.
- Feldobtam a rendőrségen névtelenül. - mosolyogtam gúnyosan.
- Miss Matthews tud róla uram?
- Persze, hogy tudja. Ma megkeresem és beszélek vele.
- Uram, szereti őt?
- Igen Alfred szeretem, de nem viselem el azt, hogy csak másod hegedűs vagyok a menyasszonyom életében.
- Gondoljon bele Miss Matthews helyzetébe. 2 férfit szeret és az egyikhez feleségül készül menni. Ha az a férfi ön, akkor mégis csak jobban szereti magát, mint Jake úrfit. - nyugtatott Alfred. - Uram, ha meg nem sértem maga nagyon makacs és ha rám nem hallgat, talán majd a szívére igen.

Meglepődtem azon, amit Alfred mondott. Lehet igaza van. Az már fél nyereség, hogy Jenna igent mondott a lány kérésre és csak akkor fogok teljesen nyerni, hogy ha már a feleségem lesz.
Az egész napomat lent a barlangban töltöttem. Próbáltam a felszerelésen javítani, de közben mindvégig Jennán járt az eszem.

*Joker/Jake szemszöge*

2 nap alatt sikerült kitalálnom a tökéletes tervet. Jön a bosszú Wayne, készülj. Betartom az ígéreteimet, ezért Jenna nem ússza  meg szárazon. 1 óra múlva újra kihallgatnak, bár felesleges.



* 1 óra múlva*



- Telefonálni akarok. - közöltem a velem levő emberrel.
- A magad fajta embert csak szembe köpném. - morgott.
- Hány barátodat öltem meg?
- 6-ot.
- 6-ot? - lepődtem meg. - Tudod, hogy miért kést használok? A fegyver túl gyors és nem érezhetők ki az érzelmek. Míg az egyik az utolsó pillanatban gyáva a másik pedig már felkészül a végre.
- Ezt élvezni fogod, de én még nálad is jobban fogom élvezni. - közeledett hozzám és lendült a keze, de elkaptam.
Felálltam és elkaptam a nyakát, majd kirángattam a szobából.

- Dobd el a fegyvert! - szólítottak fel.
- Lőjétek le! - kiabáltak.
- M-micsoda? Nem értem.
-Mit akarsz? - hallottam meg a varázsszót.
- Csak telefonálni. - jelentettem ki.

Oda dobták nekem a telefont és tárcsáztam a bűvös számot.






* Bruce szemszöge*

A vállalatnál voltam bent, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen? - szóltam bele
- Hello Wayne. Csak azt akarom mondani, hogy megyek a lányért. Édes a bosszú. - nevetett majd letette.
Joker volt, valahogy kijutott. Jenna bajban van. Rohantam ki az irodámból, le az autómhoz és azonnal Jennához siettem, bíztam benne, hogy még otthon találom.

* Jenna szemszöge*

Rengeteg papír és ezt Jokernek köszönhetem. Kávé főzés közben hallottam meg, hogy kopogtatnak az ajtón. Meg sem várta, hogy kinyissam egyből berontott.
- Bruce?
- Jenna hála az égnek még itthon vagy. - ölelt át.
- Igeen, de nemsokára indulok. Kaptam egy üzenetet Racheltől, Harvey mobiljáról, hogy találkozni akar velem.
- Nem az nem Rachel volt, hanem Joker. - magyarázott Bruce.
- Hogy lenne Joker? Börtönben van emlékszel? Miattad. - feleltem arrogánsan.
- Kijutott, nemrég felhívott, hogy úton van érted.
- Bruce.. ha ez egy újabb trükk. - sóhajtottam.
- Nem. - fogta meg a kezem. - Kérlek ne menj el a "találkozóra"
- Rachel a barátnőm. - vettem fel a kabátom. - Ezért bármi van megyek. Te nyugodtan maradhatsz. - mentem ki az ajtón.
Ahogy kiléptem egy fekete ruhás ember fogott meg oldalról és emelt fel. Egy furgonba dobott be, ahol bekötötte a szememet, majd a motor zúgásával egyhuzamban indult meg az autó..

Fél óra telhetett el azóta, hogy elraboltak. Egy szobában ültem bekötött szemmel, megkötözve. Egyedül voltam és féltem. Az ajtó csapódástól összerezzentem, majd egy hideg kéz hozzám ért és eloldozott, majd kikötötte a szememet eltakaró kendőt. Bruce-nak igaza volt. Kijutott és elrabolt.

- Na mivan? Újonnan már az embereiddel intézed az elrablásomat? - keltem fel.
- Úgy gondoltam, hogy csak több papírmunka lennék. - mosolygott.
- Jake?
- Távol van, drágám. - közeledett felém. - Most én vagyok itt. - megsimogatta az arcom, de elhúzódtam tőle. - Nem is örülsz annak, hogy újra velem vagy?

- Minek örüljek? Hogy egy elmebeteg bohóc elrabolt és kitudja, hogy mit fog velem csinálni?

- Naaa. - cacogott. - Elmebeteg? Ez sértő. - biggyesztette le az ajkát. - Nemrég még ennek az elmebetegnek az ágyában feküdtél, meztelenül és ezt az elmebeteget csókoltad, ennek az elmebetegnek a nevét kiáltottad. - súgta a fülembe.

Az arcom pillanatok alatt vörös lett, majd felpofoztam őt. Erre ő a falhoz lökött és megszorította azt a kezemet, amivel megütöttem őt.

- Ide figyelj. Nekem csak egy tárgy vagy. Wayne az, aki nekem kell. - morgott.

- Elég szar szerelmes sztori. - feleltem szarkasztikusan.

Megpofozott, majd felhúzott a földről és teljes erejéből a falhoz nyomott, elővette a kését és a számhoz nyomta.

- Nagy a szád Jenna. Adok okot arra, hogy még nagyobb legyen. - nevetett.

- Tudod Joker. Mindig is azon gondolkoztam, hogy a rosszfiúk miért nem zárják be kulccsal az ajtajukat.

Joker az ajtóra pillantott, így volt lehetőségem megszökni, amikor visszafordult teljes erőből megfejeltem, amitől a földre hullott. Kiszaladtam az ajtón a lehető leggyorsabban mert már hallottam, hogy valaki utánam jön. Szaladtam az utcán segítségért kiáltozva, de senki nem jött. Éreztem, hogy akárhányszor megállok Joker egyre közelebb van hozzám.  A telefonom a hátsó zsebemben volt, gyorsan elővettem és felhívtam Bruce-t. Elmondtam neki a tervemet, amiben támogatott teljes mértékben. Olyan helyen voltam, ahol Joker már a mai nap tönkretett mindent. Innen már nem mentem sehova. Szembe kellett vele néznem.
Éjszaka volt ,úgy éjfél körül járhatott. Gotham city utcáin pislákoltak a lámpák. Az autók néhány része felrobbant és azoknak kiégett roncsa állt egy fának ütközve vagy valami másnak. Ahogy előtte álltam félelem töltött el. A vér megfagyott az ereimben. Joker szemben állt velem,kezében a "híres" kése amitől már a hideg is kirázott. Egyszer már megszöktem előle,de most tudom,hogy nem fog sikerülni.

Egyre csak közeledett felém, kését pedig egyik kezéből a másikba dobálta át.
- Eljött az idő, nem menekülsz Jenna. Olyan leszel, mint Én. - nevetett.
- Nem kell így lennie. - mondtam remegő hangon.
- Csak így tapasztalhatod meg, hogy milyen az Én bőrömben. Látni akarom, ahogy szenvedsz. Azért, amit Jake-el tettél.
- Kérlek. - sírtam el magam.
- Szeretem, ha egy nő könyörög. - hümmögött.
- Jake kérlek! - kiabáltam.
- Jake nincs itt. Csak én vagyok! Jake egy szánalmas senki megérthetnéd már végre! - üvöltött.
- Aki neked egy senki Én pontosan azt a "senkit" szeretem.
Joker megtorpant. Híres vigyora is lefagyott az arcáról.
- Jól hallottad. Szeretem, de Bruce-t is. - sóhajtottam.
- Ez csak idő pocsékolás. - váll rántása után rohanni kezdett felém, de egy rendőr lábon lőtte.
- Ne! Mondtam, hogy csak akkor lőjenek, ha vészhelyzet van!
- Ez neked nem volt vészhelyzet? - érdeklődött Gordon.

Joker ott feküdt nevetve a földön. Jött két rendőr, akik felállították és bilincset raktak rá. Már készültek arra, hogy elvigyék, mikor közbeszóltam.
- Várjanak! Gordon. Nem vihetjük Arkhambe. Van egy nagyon jó hely, ahol folyamatos kezelés mellett tünetmentesíthető. - javasoltam.
- Honnan tudsz ennyi mindent?
- Utána néztem. Némi papírmunkával elintézhetem és nem kell vele többet foglalkoznod. - kérleltem.
Bólintott aztán beszélt a két rendőrrel, majd oda hívott és kérte, hogy adjam meg a címet. Beültették a kocsiba és elindultak vele a Washington-i Elmegyógyintézetbe.

Mint végül kiderült csak vaktöltény volt a pisztolyban így nem lett Jokernek baja, szóval csak ijedtében esett össze. Miután Jokert elvitték Bruce is megérkezett, őt sírva öleltem át, de nem mondtam el neki, hogy hova vitték a bohócot. Remélem, hogy a gyógyulásához vezető út zökkenő mentes lesz és talán visszakaphatom az utánozhatatlan Jake Knight-ot.