Sziasztok! Nos, meghoztam az új részt. Remélem nem feledkeztetek meg a blogról! ;) Meglepődtem, amikor megláttam hogy 10 ezer felett van az oldal kattintások száma. Köszönöm nektek, jó olvasást!
*Jenna szemszöge*
Az idő csak múlik és múlik. Azon kapom magam, hogy közeleg az esküvő, de még inkább érzem, hogy nem vagyok képes Jake-et elfelejteni. Túl sok minden köt Brucehoz amiért nem hagynám el, elveszítenék egy nagyon jó barátot, de ahogy telnek-múlnak a napok és egyre közelebb van az esküvő napja, annál inkább távolodok el Bruce-tól. Ugyan az a reakció akárhányszor közeledni próbál felém..
Jake 1 hete küldött utoljára levelet, amiben leírta hogy másfél hét múlva elhagyhatja az intézetet, így is korábban, mint a megadott időpont. Viszont még nem óhajt talákozni velem, rendbe szeretné magában tenni a dolgokat és felakar arra készülni, hogy tényleg hozzá megyek Brucehoz. Megértem a döntését, hiszen ami eddig a legfontosabb dolog volt az életében, az egyik napról a másikra a semmivé lesz.
Bruce hétről-hétre frusztráltabb, alig alszik és folyamatosan Batmanként harcol az éjszakában, pedig Joker eltűnése óta csökkent a bűnözés a városban. Egyre jobban nem figyel, az esküvő látszólag hidegen hagyja. Rachel az egyetlen támaszom, lehet már csak miatta csinálom ezt az egészet.
*1 hét elteltével*
Rachelel az utolsó dolgokat intéztük. Éppen az egyik sétáló utcában jártuk be a boltokat, amikor ő berohant egy helyre, én pedig kint maradtam és megvártam.
- Hé figyelj már jobban! - kiabáltam rá a férfira, aki visszanézett és elmosolyodott.
A legismerősebb mosoly, mire újra visszanéztem Ő már a a tömeg részévé vált. Zavartan néztem össze-vissza, de egyszerűen nem találtam meg újra az ismerős arcot. Rachel észrevette, hogy valami nincs rendben és sietve jött oda hozzá.
- Mi történt?
- Mintha láttam volna valakit.- sóhajtottam.
- Úgy érzem kell neked egy kis pihenés, gyere igyunk valamit.
Betértünk az egyik kávézóba, ablakhoz közel választottam helyet, hátha látom még az ismerős arcot. Kikértük az italokat, a megérkezésükig továbbra is kifelé bámultam, reménykedve.
- Jenna! Figyelsz arra amit mondok? - zökkentett ki Rachel.
- Ne haragudj. Mit is mondtál?
- Épp a helyszínre való érkezéseteket kezdtem el, hogy akkor a Gothami rendőrök kísérn...Jenna! - szólt rám, miközben én újra az ablakot bámultam. - Na jó. Mi a baj?
- Csak láttam valakit. - kevergettem az időközben megérkezett kávémat.
- Kit?
- Őt.
- Jenna nem láthattad Őt. Még bent van..- ijedt meg.
- Úgy néz ki előbb kiengedték. - húztam félmosolyra a számat.
- De hogy lehet?
- Gondolom sokat javult az állapota és gyógyszerek segítségével saját felelősségre elengedték. Csak egy dolog volt furcsa azon az emberen...nem volt meg a heg.
-Akkor nem is biztos hogy őt láttad, nem tud egy heg felszívódni, Jenna. Tudom hiányzik, de mindenkinek jobb lesz így. Bruce még mindig..?
- Morcos? Ideges? Nem figyel rám? Ugye ezeket a szavakat keresed? - átváltottam kissé ideges hangnembe. - Éjjel Batman, nappal pedig vagy alszik vagy a munkával foglalkozik. Hidegen hagyja bármit mesélek, mondok vagy épp teszek. Mintha ott se lennék, pedig a legjobbat akarom neki mindentől függetlenül. Mindig csak Batman lesz a fontos.. Már azon is gondolkoztam, hogy visszaköltözöm a régi lakásomba, hátha észreveszi hogy ez az egész így nem lesz jó és több figyelmet kéne fordítania rám, de már abban sem vagyok biztos hogy ez hatna rá.. - csordultak ki a könnyek a szememből. - Nem tudod milyen ez Rachel, minden reggel sírva ébredek, úgy hogy nincs ott mellettem, mert épp a dolgozó szobában alszik. A fürdőben órákat töltök, hogy úgy tudjak elindulni, hogy ne lássa rajtam senki ezt az egészet. Szomorú vagyok és csalódott, de tudom ez nagy részt az én hibám.
- Bruce szeret téged, e felől kétség sincsen Jenna. Nagyon sok dologra kell koncentrálnia és magának is a maximumot akarja teljesíteni. A szíve vezérli, mindent így csinál, most az hogy kevésbé figyel rád, azért van mert nehéz időszakon megy keresztül, túl sok dolog zuhant a nyakába, de az esküvő után elhiheted, hogy nyugodtabb lesz, de ha gondolod beszélek vele. - simogatta meg a kezemet.
- Nem hiszem hogy segítene ezen már bármi is. Haza megyek és lefekszem.
Rachel haza vitt. A Wayne kastély csendes volt, hiszen Alfred az esküvő előtt kikért pár szabadnapot, hogy feltudjon készülni a nagy napra. Bruce ismét nem volt még a ház közelében sem. Kapcsoltam egy kis nyugtató zenét és elkezdtem főzni. Bruce egyik kedvencét, carbonarat sok fokhagyával. Igyekeztem kikapcsolni az agyam, teljesen eldobni az összes rossz gondolatot és kizárni mindent.
Kis idő múlva lépteket hallottam a konyha felé közeledni.
- Csak nem? - mosolygott Bruce.
- Sok fokhagymával, ahogy szereted. Egy perc és kész. Eszel?
- Még szép! Nyissak egy üveg bort? - jött közelebb hozzám és egy csókot lehelt az ajkamra.
- Ahogy gondolod. - sóhajtottam.
A kedvencemet hozta, leültünk egymással szembe és vacsora közben folyamatosan beszélgettünk, nevettünk. Olyan volt mint régen és semmit nem kellett mondanom. Tudom, hogy Rachel valószínűleg telefonon keresztül üvöltötte le Bruce haját, de legalább hatott rá és megérintette, hogy talán elveszíthet...
De attól még a ma látottak nem hagynak nyugodni. Biztos hogy Ő volt az.....de hova lett a heg...
