Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet ami szomorú fejezet lesz.
Jó olvasást!!
*Jenna szemszöge*
Felriadtam hajnalba, rémálmom volt. Joker mellettem feküdt az ágyban és aludt. Felkeltem és felkapcsoltam az asztali lámpát ami bevilágította a fél szobát. A földön ruháink szanaszét hevertek. Mivel nem tudtam aludni azért összepakoltam. Az este emlékei beugrottak. Joker eljött a bálba és táncoltunk. Bruce pedig részegen jött ide a lakásomhoz. Megszédültem ezért le kellett ülnöm.
Mit tettem? Nem tudtam elképzelni, hogy Bruce hol lehet. Megkerestem a telefonom és csak hivogattam, de nem jött válasz. Körübelül 30x felhívtam és 40 hangüzenetet hagytam neki különböző bocsánatkérő szövegekkel. Szánalmasnak éreztem magam, hogy Bruce főellenségével bújtam ágyba, de nem tehetek róla mert szeretem. Visszabújtam Joker mellé, de nem tudtam újra elaludni csak gondolkoztam.
*Reggel
Joker elment zuhanyozni én tettettem, hogy alszom. Pár perc múlva a szerelmemet láttam aki tényleg a szerelmem és tudom, hogy szeret az a férfi aki Jokernek van kimaszkírozva, de konkrét dolgokat nem tudok róla. Zöld szemei megigéztek, ahogy hétköznapi ruhákat vesz fel és nem Jokereseket. Félreismertem őt.
-Szerelmem ideje felkelni.-Jött hozzám az ágyba.-Már süt a nap.-Csókolgatott.
Nem tudom, hogy mit érzek..kit válasszak? Őt vagy Bruce-t?
-Nem akarok.-Fordultam el tőle.
-Mi a baj?
-Azt hiszem rosszul vagyok.-Ültem fel az ágyon.
-Kimegyek a konyhába csinálok neked valamit.-Adott egy puszit a homlokomra.
Felkeltem az ágyból mert kíváncsi voltam mit csinál. Úgy sürgött forgott a konyhába mint valami szakács. Tényleg nagyon félreismertem vagy csak azért ilyen mert tényleg beteg.
Jokerként konkrétan megakar ölni most meg úgy bánik velem mint valami hercegnővel.
Elmentem felöltözni ő meg még mindig a konyhában volt.Leültem az egyik bárszékre ami pont vele szemben volt.
-Te mért nem az ágyban vagy?-Fordult meg.
-Meguntam az egyedüllétet.-Mosolyogtam.
-Azt mondtad beteg vagy.-Vágta tovább a gyümölcsöt.
-Csak szédültem.-Mentem oda mellé.
Csodásan mosolygott, de sajnos a vágások eltorzították.
-Nem próbáltad még valami műtéttel eltüntettetni a vágásokat?
-Ha bemész egy plasztikai sebészhez szerintem ijedtében kirohan a világból. Egy szörny vagyok ezért nem kellek senkinek és téged pedig nem akarlak elveszíteni.-Tette le a kést és odahúzott magához.
-Nem vagy szörny.-Csókoltam meg.
-Csak nézz rám Jenna! Joker még jobban szörnyé tett. Nem tudok vele mit csinálni.
Elhagytuk az érzelgést és leültünk reggelizni. Közben nekem SMS-em jött
Feladó: Rachel
Szia! Ráérsz? Találkoznunk kéne!!
xxRachel
-El kéne mennem.-Mondtam Jokernek.
-Hova?
-Egy barátnőm szeretne velem találkozni.
-Menj én meg hazamegyek.-Adott egy csókot.
Felöltöztem és elmentem Rachel-hez. Bekopogtam és Harvey nyitott ajtót.
-Szia.Gyere be.-Mutatott utat Harvey.
Rachel már nem kerekesszékben volt hanem mankóval járt.
-Örülök, hogy már tudsz járni.-Mosolyogtam és megöleltem.
-Ezt még annyira ne nevezzük járásnak.-Ült le.-Beszélnünk kell ezért jobb ha leülsz.
-Történt valami?
-Nos..Jenna..Bruce kórházban van.
Nem tudtam megszólalni. Bruce....összetörtem..éreztem ahogy egy könnycsepp legördült az arcomon.
Elkezdtem bőgni, de Rachel odajött és szorosan átölelt.
-Ez nem lehet igaz!Ugye él? Rachel mond, hogy él még!!-Csuklott el a hangom.
-Kómában van.
-Elakarok menni hozzá! Megakarom érinteni, hogy tudja ott vagyok vele!-Kuporodtam le a földre.
Harvey és Rachel elvittek a kórházba. Bruce ott feküdt az ágyon.
-Bruce!-Üvöltöttem majd odarohantam hozzá.
Csak feküdt ott nem tudtam vele mit csinálni, Rachel elhúzott onnan.
*
*
*
Már 1 hét telt el és Bruce még mindig nem kelt fel. Én egész végig itt maradtam vele mert vártam, hogy végre felébred de nem. Közben a tv mindig Jokerről tudósított. Mióta Bruce vagyis Batman nincs "munkában" azóta Joker mindent megtesz, hogy keresztbe tegyen Gotham rendőreinek..
*Bruce szemszöge,gondolatban*
Mennyi mindent elrontottam, hogy idekerültem..szerelmes lettem abba a lányba akit gyerekkorom óta ismerek és legjobb barátok vagyunk...a szerelem hozott ide. Joker elvette tőlem a legdrágább kincsemet...Jennát, és most a harag és a düh tette ezt velem.
-Bruce..-Suttogta valaki.
-Ki az?-Ijedtem meg.
-Bruce én vagyok az..Jenna.-Jelent meg.
-Jenna.-Suttogtam a nevét.
Megakartam érinteni, de valami nem engedte.
-Gyere vissza közénk..
-Hogyan?-Érdeklődtem kétségbe esve.
-Hallgass a szívedre..ő elvezet majd a kiúthoz..csak bízz a szívedbe..
-Szeretlek!
-Én is Bruce..-Ellépett az üvegfaltól és hirtelen nyoma veszett.
A hangja csengett a fülembe..
*Jenna szemszöge*
Hazamentem és letusoltam, átvettem a pár napos ruháimat tisztára. Mérges voltam mert ez csak miattam van. Elmentem a hídhoz felültem rá és elkezdtem gondolkozni. Egy baseballsapka meg egy pulcsi volt rajtam így legalább elrejtettem az arcom. Magammal hoztam egy pisztolyt is és azt nézegettem.
Hogy juthattam el erre a pontra? Egy furgon állt meg a híd mellett, én gyorsan visszadugtam a pulcsimba a fegyvert majd hátranéztem. Joker szállt ki belőle.
-Szivi, szállj le onnan!-Utasított.
-Miért?
-Mert én azt mondtam!-Rángatott le.
-Letudok én magamtól is szállni.-Ordítottam.
-Te ittál?-Nyalta meg a száját.
-Lehet, de te meg inkább mosd le vízzel vagy kézzel azt a festéket a pofádról mert nyállal nem sokra mész.-Most éreztem magamon,hogy egy kicsit sokat ittam.
-Befelé a kocsiba!-Rángatott be.
Mikor beültünk bezárta a kocsit.
-Mit akarsz tőlem? Minden miattad van! Felforgattad egész Gotham-et csak azért, hogy megöld Batman-t? Remélem boldog vagy mert már félholt.-Ordítottam vele.
-Batsy és Gotham csak a kezdet.-Nevetett.
-Most lett elegem! Nyisd ki a kocsit! Elmegyek.
-Nem mész sehova szivi.-Mosolygott.
-Joker nyisd ki!!
-Nem!
-Nyisd ki!-Elővettem a fegyvert és felé tartottam.
Kinyitotta én pedig kimásztam a kocsiból.
Ráadásnak még kilőttem a furgon jobb első kerekét majd elsétáltam. Joker utánam se jött.
Otthon egyedül voltam, nem akartam sehova sem menni. Álomba sírtam magam.
Reggel elmentem dolgozni, de Gordon és Harvey hazaküldött. Elterelte volna a gondolataimat a munka és akkor nem gondoltam volna Bruce mosolyára.
Délután bementem a kórházba Bruce-hoz, de semmi változás ugyanúgy feküdt mint eddig.
-Szerelmem.-Ültem le egy kis székre Bruce ágya mellé.-Ha felkelsz én itt leszek melletted és várni foglak. -Fogtam meg a kezét.- Nagyon sok hibát követtem el, de rájöttem,hogy nekem csak rád van szükségem és minden az én hibám.-Elkezdtem sírni.
*Bruce szemszöge*
A szívemre hallgattam és elindultam. Jenna állt egy ajtó előtt.
-Hol vagyok?-Kérdeztem.
-A célnál.-Mosolygott.
Kinyitottam az ajtót és fehérség vakított el.Hirtelen egy kórteremben találtam magam. Lenéztem a kezemre és láttam, hogy Jenna lehajtott fejjel valamennyire rám van dőlve.
-Jenna.-Súgtam rekedtes hangon.
Jenna felkapta a fejét.
-Bruce.-Csillant fel a szeme.
Én valamennyire mosolyt próbáltam erőltetni az arcomra.
-Nővér!-Jenna kirohant-Felébredt!-Kiáltott fel Jenna.
Vizsgálati idő közben Jennát kiküldték, de ő az ablakból figyelt.20 perc múlva visszajött.
-Hogy vagy?-Kérdezte.
-Még pihennem kell az orvosok szerint.
-Annyira sajnálom...minden miattam van.-Fogta meg a kezem.
-Én voltam a barom mert ittasan vezettem. A város nem hiányolja Batment?-Próbáltam mosolyogni.
-Ne is mond. Most még ne foglalkozz ezzel egyenlőre pihenj!
Jenna a 2 hét során amíg még bent kellett maradnom itt volt velem. Lehet, hogy ez a baleset közelebb hozott minket egymáshoz.
*Jenna szemszöge*
Végre eltelt ez a két hét és Bruce hazajöhet. Egyenlőre itt maradt nálam és én ápoltam őt.
-Azért ennyire már nem fáj.-Nevetett Bruce.
-Á nem csak úgy nézel ki mint akit megvert az anyósa.-Nevettem.
-Valljuk be ez az eső hazafele jól esett.-Fogta meg a kezem.
-Igen.-Mosolyogtam.
Bruce közelebb hajolt és megcsókolt.
-Szeretlek.-Simogatta meg az arcomat
-Én is.-Mosolyogtam.
