Sziasztok! Hűha már nagyon régen írtam amit sajnálok. A suli miatt nem tudtam írni, de mivel most pihi van ezért meghoztam a következő fejezetet és remélem nem feletkeztetek meg a blogomról! El sem hiszem, hogy már 1 éves a blog *-* Nem tudom, hogy kifejezni nektek a hálámat, hogy kapom a sok támogatást!! Nagyon szeretlek titeket és még ugyan ennyi évet!! :) :) Jó olvasást! ♥
*Joker/Jake szemszöge*
Visszacsókoltam neki, de hamar rájöttem, hogy mit is csinálok.
-Jenna.-Toltam el magamtól.
-Rajtad nem lehet kiigazodni, azt hittem boldog leszel, hogy ezt mondtam Bruce-nak erre te inkább eltolsz magadtól.-Fakadt ki Jenna.
-Meg kell értened akármennyire is szeretlek most végre van egy haverom akit nem zavarnak a sebek és én így nem lehetek veled.-Öleltem meg.
Megakartam neki mutatni, hogy igenis szeretem, de ezt most csak egy ölelésben fejezhettem ki.
-Szeretlek.-Súgtam a fülébe majd elengedtem és elsétáltam.
Útközben Bruce írt nekem egy SMS-t, hogy nincs-e kedvem holnap elmenni tollasozni. Nevetve pötyögtem az igen szót a telefonba bár már elég régen tollasoztam.
*Jenna szemszöge*
Csak úgy otthagyott. A távolodó alakot láttam aki nem nézett vissza rám csak ment amíg az eső áztatta területről el nem tűnt. Ottmaradtam egyedül, fájó szívvel és csak a csalódott arckifejezésemet lehetett látni. Visszamentem a Wayne lakásba ahol Bruce a kandallóval szemben a kanapén ült.
-Kicsim te megáztál.-Jelentette ki Bruce.
-Elfelejtettem esernyőt vinni.-Nevettem.
-Menj öltözz át.-Küldött el.
Eleget tettem a kérésének a vizes ruhákat a szennyesbe tettem, majd lezuhanyoztam, hogy átmelegedjek. A forró zuhany alatt legalább eltudtam gondolkodni a mostani helyzeten.
Furcsa nekem ez a Joker és Bruce közti barátság főleg, ha tudnák egymásról, hogy valójában ki kicsoda. Szerintem akkor minden más lenne. Mikor végeztem felvettem a pizsamámat és helyet foglaltam Bruce mellett.
-Jó ez a csönd.-Mosolygott Bruce.
-Haragszol?-Néztem rá.
-Nem haragszom csak csalódott vagyok.-Húzott oda magához.
-Sajnálom.-Próbáltam megölelni.
-Nem kell sajnálnod...elhamarkodtam.-Puszilta meg a homlokom.-Holnap mit csinálsz?
-Rachel megkért, hogy menjek át hozzá.
-Jó mert nekem is dolgom van. Egy kicsit kiszellőztetem a fejem.
-Milyen dolog?-Érdeklődtem.
-Jaket elhívtam tollasozni.
-Jake..talán gyanakodnom kéne?-Kacsintottam.
-Vicces.-Fintorgott.
Egy ideig csönd volt. Elpilledtem a karjaiban, de mikor felállt én felriadtam és bementem a szobába aludni.
*Bruce szemszöge*
Jennát felkeltettem amikor felálltam.
Muszáj volt elmennem mert amikor kinéztem az ablakon megláttam a Batman hívójelet.
Ezért felöltöttem álruhámat majd elmentem Gordonhoz.
-Hol volt eddig?-Üvöltözött Gordon.
-Betegállomány...Jokerről hír?
-Ezért hívtam itt látták utoljára.-Adott egy cetlit amin a cím volt.
-Mért nem maguk mennek?
-Gondoltam, hogy a jelre eljön. Bízunk magában.-Elment.
Odasiettem a címre, de minden üres volt.
-Batsy,Batsy,Batsy.-Szólt a hátam mögül egy idegen hang.
-Szóval itt vagy.-Fintorodtam el.
-Én igen, de te eddig merre ugráltál?-Mélyült el a hangja.
Most nem a vinnyogós,nevetős Jokert láttam magam előtt ez a hang nagyon ismerős volt.
-Volt némi gondom.
-Netán Jennával? Még ezek után visszafogadtad?-Nevetett.-Pedig nagyon sokat huncutkodott.Még emlékszem a bálra ott láttam egy másik férfival is.
-Tudom.-Mondtam mély hangon.
-Csak nem egy újabb lovag?
-Nem, de elmondom neked ha meglátlak Jenna közelében akkor esküszöm leszedem azt az idegesítő vigyort a pofádról.-Fogtam meg a nyakát.
-Jajj Batsy...ezt te sem gondolod komolyan.
Bevertem neki egyet majd elviharzottam. Batman ruhában mentem haza, leültem az ágyra. Jenna még aludt, de egy kis idő után a hátam mögül hallottam, hogy Jenna megijedt.
-Megijesztettél.-Kelt fel és ült le mellém.
-Sajnálom.-Fogtam meg a kezét.
-Mi történt?
-Elmentem Gordonhoz majd Jokerhez.-Vettem le a maszkot.
-Sosem láttalak még ilyen közelről Batmanként.
Erre csak mosolyogtam.
-Nehéz ez a cucc.-Érdeklődött.
-Hát egy kicsit igen.-Ezt a mondatomat csönd követte.-Könnyű dolgom volt Jokerrel, mintha már elakarna felejteni téged.
-Felejtsen...Bruce...ugye tudod,hogy ha nem lenne a Jokeres ügy akkor én igent mondtam volna.
Megsimogattam az arcát és megcsókoltam.
-Elmegyek átöltözni.
A rejtekhelyre mentem ami közel volt a Wayne lakáshoz.
Letusoltam,a Batman álruhát visszatettem a helyére és már indultam is haza Jennához.
Még beszélgettünk egy kicsit majd elaludt a karjaimban.
*
*
*
*
*Reggel*
Jake már korán reggel itt volt nálunk és várta, hogy végre elinduljunk tollasozni.
-Mikor tollasoztál utoljára?-Érdeklődött Jake miközben beültünk az autóba.
-Fogalmam sincs talán még gyermekkoromban. Na és te?
-Mindig hívtak, de sosem értem rá.-Mosolygott.
Mikorra odaértünk addigra már kiveséztünk minden lehetséges témát.
Az öltözőben nem szokásom nézni a pasikat, de mikor Jake levette a pólóját a hátán vágások hegeit véltem felfedezni. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni ezért nem is kérdeztem meg őt a dologról.
Előbb kész lettem az átöltözéssel ezért én az előtérben vártam.
-Indulhatunk.-Dobta a vállára a tollascuccát.
A terem ahova bementünk óriási volt a padló pedig csúszós.
Bemelegítésnek ütöttünk néhányat, majd pedig elkezdtünk keményen játszani.
Döntetlen volt az állás mikor ütöttem Jake pedig szalad a labdához és elesett.
-Jól vagy?-Mentem oda hozzá.
-Szerintem maradjunk a döntetlenbe.
-Rendben.-Segítettem neki felállni.
Játszottunk mégy egy menetet ahol most én voltam a szerencsétlen. Jake ütötte a labdát én pedig nagy erővel eldobtam az ütőt.A nevetésünktől zengett a terem. Jake nevetését valamikor Joker nevetéséhez tudtam hasonlítani.Egy utolsó menetet is játszottunk ahol Jake még 2x elesett szóval csak nevettünk az egészen.
-Na jó..Legközelebb nem jövünk.-Nevetett Jake.
-Hát azért én jól éreztem magam.Végre sikerült levezetnem a feszültséget.
-Tényleg, sikerült megkérned a kezét?-Érdeklődött.
-Nem.Azt mondta, hogy annyi minden történt mostanság, hogy ez neki még túlságosan is korai.
-Szóval enyhén kikosarazott.-Hátba veregetett.
-Igen, de majd még megpróbálom.
-És szerinted igent mond?-Kérdezte némi pesszimizmussal a hangjában.
-Remélem.-Kacsintottam.
-Jó Wayne..menj a fejed után.-Pakolt a táskájába.
-Nyugodj meg Knight tudom mit csinálok.
Visszamentünk a lakásba ahol már Jenna várt minket.
-Milyen hamar.-Jegyezte meg.
-Igen..hát valamennyit szerencsétlenkedtünk.-Csókoltam meg
Jake csak megölelte Jennát.
-Ilyen jóba vagytok?-Mosolyogtam.
-Hát mivel Jake a te haverod azért az enyém is.-Nevetett Jenna.
-Örülök.-Öleltem meg.
Mikor megnéztem a telefonomat láttam,hogy a mai napra van bent a naptárban egy fontos megbeszélés bent a vállaltban.
-Kicsim elfelejtettem,hogy még be kell mennem a vállalthoz.Nem baj ha itt hagylak titeket Jake-el?
-Semmi gond.-Csókolt meg.
Sietősre vettem a tempót és elindultam a vállalathoz.
*Jenna szemszöge*
Jake egy ideig csak bámult engem majd én odamentem hozzá és megöleltem.
-Jenna...-Simogatta meg az arcomat.
-Mondjad.
-Mért van az, hogy akárhányszor minket kettesben hagynak csak arra tudok gondolni, hogy vissza kell fojtanom azt a vágyat, hogy itt és most le ne teperjelek?
Erre csak egy jó mély lélegzetet tudtam venni. Egy hang nem jött ki a számon.
-Mindig csak arra gondolok, hogy mit veszítettem mikor elengedtelek..csak az ajkaidra tudok összpontosítani és arra, hogy mikor leszel örökre az enyém.-Csókolt meg.
Végre megértette amit eddig magyaráztam neki. Lépteket hallottam ezért eltoltam őt magamtól.
-Miss Matthews ha bármire szükségük van én állok rendelkezésükre.-Jött be Alfred
-Köszönöm Alfred,de most nincs szükségünk semmire-Mosolyogtam.
Mikor Alfred elment én egy nagyot felsóhajtottam.
-Egy hajszálon múlt.-Jegyezte meg Jake.-Én azt hiszem most megyek. Találj ki valamit, hogy kihúzz Bruce-nál.
-Rendben.-Kísértem ki.
Nem tudtam,hogy Alfred mennyit látott ezért valahogy ki kell belőle szednem dolgokat.
Bementem hozzá a konyhába.
-Segíthetek valamiben Miss Matthews?
-Tulajdonképpen igen Alfred...mit látott amikor jött be a nappaliba?-Érdeklődtem.
-Nos kisasszony annyit amennyit tudnom kell.Nem gondolja, hogy ha helyettem Bruce úrfi lép be az ajtón akkor kiakad? Meddig gondolja ezt játszani Miss Matthews?-Vont kérdőre.
-Alfred az egy nagyon hosszú történet, de hogy megértse ehhez össze kell dolgoznunk.-Mentem közelebb.
-Régóta ismerem önt és Bruce úrfit is. A családom végig nekik szolgált az összes generáció..gondolja, hogy hátba tudnám szúrni Wayne urat?
-Meglátjuk Alfred, de ez a kapu mindig nyitva áll ön előtt, csak annyit kérek,hogy senkinek ne mondjon el semmit.-Némi pénzt csúsztattam a zsebébe.
-Semmiképpen nem kell lefizetnie.
-Ez csak a kérésem megerősítése.Tegye azt amit mondok és nem lesz semmi gond.Megígéri?-Néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem.
-Akkor jöjjön velem és elmesélek mindent kezdve azzal, hogy ki is valójában Jake Knight...
Alfred felvette a kabátját és elindultunk sétálni.
