20. Fejezet.~Nem tudsz rajtam változtatni

*Jenna szemszöge*

Korán reggel Bruce mellett szuszogtam az autóban. 43 percnyi utat tettünk meg Philadelphia-ig, hogy meglátogassuk a szüleimet. Immáron 27 éves vagyok és ezt ünnepeljük meg kis szűk családi körben. Fél álomban hallgatom a halk zenét, ami a rádióban szól. Kellemes és szívet melengető. Kómás arccal néztem Bruce-ra, aki mosolyogva figyelte az utat.
- Szép reggelt szülinapos. Nemsokára ott vagyunk.

Hamarosan meg is érkeztünk a nagy kő fallal körbekerített birtokhoz. A frissen nyírt fű illata tört utat az autóba. A szüleim mindig nagyra vágyóak voltak a házak terén. Édesanyám már kint várt minket. Díszes, csillogó ruháihoz képest most egy egészen visszafogott itthoni öltözetben mutatta meg bájait. Szőke haja szög egyenesre volt vasalva. Édesapám golf felszerelésben várta Bruce-t.
- Emily! - szállt ki a kocsiból Bruce.
- Bruce! - ölelte meg őt anyu.
Fáradtan másztam ki a kocsiból és sétáltam oda hozzájuk.
- Na és hol van az én szülinaposom. - tárt karokkal tekintett felém anyu.
- Anyaa. - forgattam meg a szemeimet.
- Drágám egyszer vagy 27! - mosolygott.
- Boldog Szülinapot! - simogatta meg az arcomat apu.
- Köszi. - öleltem meg őket.
Beléptünk a házba és az előtér alma zöld színe tárult elénk. Onnan nyílt a nappali, az étkező, a lépcső ami felvezet az emeletre és persze a konyha. Az emeleten volt a fürdő és 3 hálószoba. Bruce-al az én régi szobámban aludtunk. Nagyon világos rózsaszín színű fal, francia ágy és egy gardrób szekrény ennyit hagytam itt minden egyes nyáron, amikor idejöttem látogatóba.
 Egy nagy reggelivel kezdtünk, aztán én a szobámban pihentem, míg Bruce és apa golfozni mentek. Anya az esküvőről kérdezősködött. Rövid, tömör válaszokat adtam neki mert nem nagyon akartam az esküvőről beszélgetni. Délután fele hallottam, hogy a fiúk visszaértek ezért lementem a nappaliba.
Anyu sütött nekem egy csokoládé tortát, amin elfújtam a gyertyákat miközben csöngettek. Rohanva nyitottam ajtót az idegennek. Mosolyogva dőlt az egyik oszlopnak.
- Jake. - döbbentem le.
- Hello szülinapos. - kacsintott.
- Mit csinálsz te itt?
- Bruce hívott meg. - vigyorgott. - ugye nem bánod ha bejövök?
Döbbenten álltam előtte nem tudtam szóhoz jutni. Jake simított egyet az arcomon és besétált a házba.
- Anya, apa ő Jake Knight, Jake ők a szüleim Emily és Raymond Matthews. - mutattam be őket egymásnak.
Kicsit ijedten néztek rá, gondolom a vágások miatt, de próbáltam nem oda figyelni. Kérdezgették őt, bár nem árult el sokat magáról, amit meg igen annak a fele kamu. Bruce felvágta a tortát és Jake-el bővülve falatoztunk az étkezőben. Anya és apa ajándéka egy ruha volt, míg Bruce egy nagy csokor rózsát adott nekem. Jake vigyorogva nézett rám.
- Jenna sétálunk kint egy kicsit?
- Ööö...Igen. - feleltem félősen.

 Már a hátsó kertben voltunk, mikor egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
- Boldog szülinapot. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Ugyan már..megérdemled. - kacsintott.

Egy toll pihe alakú medál volt a dobozkába.
- Engedd meg, hogy feltegyem. - vette ki a kezemből.
Félresöpörtem a hajam és Jake a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
- Tényleg köszönöm. - mosolyogtam.
- Nem kell megköszönnöd. Érted bármit. - fogta meg a kezem.

Másodpercek alatt vette el ezzel a mondattal a jókedvemet.
- Jake de ugye nem loptad?
- Mi? Jenna dehogy!
- Nem akarok olyan nyakláncot hordani, amit valaki lopott. - próbáltam levenni.
- Jenna. Bízz bennem! Esküszöm, hogy nem loptam. - húzott magához.
- Pont ez az. - húzódtam el tőle. - Nem értelek. - ültem le a padra, ami az udvaron volt.
- Pontosan mit nem értesz? - ült le mellém.
- Az egészet. Jaket és Jokert. - hajtottam le a fejem.
- Jenna. Tisztában vagyok azzal, hogy beteg vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy Joker mit csinál és azzal is tisztában vagyok, hogy bármelyik percben rohamom lehet és előugrik Joker, de már ezzel együtt élek. - kulcsolta össze a kezünket.

- És ha azt mondom neked, hogy van rá lehetőség, hogy ne kelljen ezzel élned? - csillant fel a szemem.
- Nem hinném. - morgott.
- Pedig de. Jake...vannak profi orvosok akik meg tudnak téged gyógyítani. - simogattam meg az arcát.
- Jenna. - felnevetett. - Nem tudsz rajtam változtatni. Ilyen vagyok és ilyen is maradok.
- Féltelek. - szipogtam.
- Nincs szükség rá. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Itt befejeztük a beszélgetést. A bejáratnál anyu állt ölbe tett kézzel és minket figyelt. Jake estig maradt nálunk aztán haza ment. Amíg Bruce fürdött anyunak segítettem a konyhában.
- Ez a Jake... - kezdett bele.
- Anya ne is mond...
- Szerelmes beléd ugye azt tudod?
- Igen tudom. - bólintottam.
- És te szereted őt?

Szünetet tartottam. Minden kis apró gondolat megfordult a fejemben, hogy erre mi lenne a jó válasz. Elmondani anyunak, hogy ő ki is valójában? NEM! Hogy szeretem-e... annyi dolog történt már.
- Anyu. Bruce-al vagyok. - mutattam az eljegyzési gyűrűre.
- Jó jó értem én. Csak ne játssz a férfiak szívével..
- Rendben. - mosolyogtam.

Jó itt. Távol a zűrös várostól, talán én is itt fogok élni majd egyszer. Talán Bruce-al vagy talán mással. Hisz itt csendes az élet és megnyugtató a családi ház. Nehéz egyszerre két férfit szeretni..

15.Fejezet~Tollasozás

Sziasztok! Hűha már nagyon régen írtam amit sajnálok. A suli miatt nem tudtam írni, de mivel most pihi van ezért meghoztam a következő fejezetet és remélem nem feletkeztetek meg a blogomról! El sem hiszem, hogy már 1 éves a blog *-* Nem tudom, hogy kifejezni nektek a hálámat, hogy kapom a sok támogatást!! Nagyon szeretlek titeket és még ugyan ennyi évet!! :) :) Jó olvasást! ♥

*Joker/Jake szemszöge*

Visszacsókoltam neki, de hamar rájöttem, hogy mit is csinálok.
-Jenna.-Toltam el magamtól.
-Rajtad nem lehet kiigazodni, azt hittem boldog leszel, hogy ezt mondtam Bruce-nak erre te inkább eltolsz magadtól.-Fakadt ki Jenna.
-Meg kell értened akármennyire is szeretlek most végre van egy haverom akit nem zavarnak a sebek és én így nem lehetek veled.-Öleltem meg.
Megakartam neki mutatni, hogy igenis szeretem, de ezt most csak egy ölelésben fejezhettem ki.
-Szeretlek.-Súgtam a fülébe majd elengedtem és elsétáltam.
Útközben Bruce írt nekem egy SMS-t, hogy nincs-e kedvem holnap elmenni tollasozni. Nevetve pötyögtem az igen szót a telefonba bár már elég régen tollasoztam.

*Jenna szemszöge*

Csak úgy otthagyott. A távolodó alakot láttam aki nem nézett vissza rám csak ment amíg az eső áztatta területről el nem tűnt. Ottmaradtam egyedül, fájó szívvel és csak a csalódott arckifejezésemet lehetett látni. Visszamentem a Wayne lakásba ahol Bruce a kandallóval szemben a kanapén ült.
-Kicsim te megáztál.-Jelentette ki Bruce.
-Elfelejtettem esernyőt vinni.-Nevettem.
-Menj öltözz át.-Küldött el.
Eleget tettem a kérésének a vizes ruhákat a szennyesbe tettem, majd lezuhanyoztam, hogy átmelegedjek. A forró zuhany alatt legalább eltudtam gondolkodni a mostani helyzeten.
Furcsa nekem ez a Joker és Bruce közti barátság főleg, ha tudnák egymásról, hogy valójában ki kicsoda. Szerintem akkor minden más lenne. Mikor végeztem felvettem a pizsamámat és helyet foglaltam Bruce mellett.
-Jó ez a csönd.-Mosolygott Bruce.
-Haragszol?-Néztem rá.
-Nem haragszom csak csalódott vagyok.-Húzott oda magához.
-Sajnálom.-Próbáltam megölelni.
-Nem kell sajnálnod...elhamarkodtam.-Puszilta meg a homlokom.-Holnap mit csinálsz?
-Rachel megkért, hogy menjek át hozzá.
-Jó mert nekem is dolgom van. Egy kicsit kiszellőztetem a fejem.
-Milyen dolog?-Érdeklődtem.
-Jaket elhívtam tollasozni.
-Jake..talán gyanakodnom kéne?-Kacsintottam.
-Vicces.-Fintorgott.
Egy ideig csönd volt. Elpilledtem a karjaiban, de mikor felállt én felriadtam és bementem a szobába aludni.


*Bruce szemszöge*

Jennát felkeltettem amikor felálltam.
Muszáj volt elmennem mert amikor kinéztem az ablakon megláttam a Batman hívójelet.
Ezért felöltöttem álruhámat majd elmentem Gordonhoz.
-Hol volt eddig?-Üvöltözött Gordon.
-Betegállomány...Jokerről hír?
-Ezért hívtam itt látták utoljára.-Adott egy cetlit amin a cím volt.
-Mért nem maguk mennek?
-Gondoltam, hogy a jelre eljön. Bízunk magában.-Elment.

Odasiettem a címre, de minden üres volt.
-Batsy,Batsy,Batsy.-Szólt a hátam mögül egy idegen hang.
-Szóval itt vagy.-Fintorodtam el.
-Én igen, de te eddig merre ugráltál?-Mélyült el a hangja.
Most nem a vinnyogós,nevetős Jokert láttam magam előtt ez a hang nagyon ismerős volt.
-Volt némi gondom.
-Netán Jennával? Még ezek után visszafogadtad?-Nevetett.-Pedig nagyon sokat huncutkodott.Még emlékszem a bálra ott láttam egy másik férfival is.
-Tudom.-Mondtam mély hangon.
-Csak nem egy újabb lovag?
-Nem, de elmondom neked ha meglátlak Jenna közelében akkor esküszöm leszedem azt az idegesítő vigyort a pofádról.-Fogtam meg a nyakát.
-Jajj Batsy...ezt te sem gondolod komolyan.
Bevertem neki egyet majd elviharzottam. Batman ruhában mentem haza, leültem az ágyra. Jenna még aludt, de egy kis idő után a hátam mögül hallottam, hogy Jenna megijedt.
-Megijesztettél.-Kelt fel és ült le mellém.
-Sajnálom.-Fogtam meg a kezét.
-Mi történt?
-Elmentem Gordonhoz majd Jokerhez.-Vettem le a maszkot.
-Sosem láttalak még ilyen közelről Batmanként.
Erre csak mosolyogtam.
-Nehéz ez a cucc.-Érdeklődött.
-Hát egy kicsit igen.-Ezt a mondatomat csönd követte.-Könnyű dolgom volt Jokerrel, mintha már elakarna felejteni téged.
-Felejtsen...Bruce...ugye tudod,hogy ha nem lenne a Jokeres ügy akkor én igent mondtam volna.
Megsimogattam az arcát és megcsókoltam.
-Elmegyek átöltözni.
A rejtekhelyre mentem ami közel volt a Wayne lakáshoz.
Letusoltam,a Batman álruhát visszatettem a  helyére és már indultam is haza Jennához.
Még beszélgettünk egy kicsit majd elaludt a karjaimban.
*
*
*
*
*Reggel*
Jake már korán reggel itt volt nálunk és várta, hogy végre elinduljunk tollasozni.
-Mikor tollasoztál utoljára?-Érdeklődött Jake miközben beültünk az autóba.
-Fogalmam sincs talán még gyermekkoromban. Na és te?
-Mindig hívtak, de sosem értem rá.-Mosolygott.
Mikorra odaértünk addigra már kiveséztünk minden lehetséges témát.
Az öltözőben nem szokásom nézni a pasikat, de mikor Jake levette a pólóját a hátán vágások hegeit véltem felfedezni. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni ezért nem is kérdeztem meg őt a dologról.
Előbb kész lettem az átöltözéssel ezért én az előtérben vártam.
-Indulhatunk.-Dobta a vállára a tollascuccát.
A terem ahova bementünk óriási volt a padló pedig csúszós.
Bemelegítésnek ütöttünk néhányat, majd pedig elkezdtünk keményen játszani.
Döntetlen volt az állás mikor ütöttem Jake pedig szalad a labdához és elesett.
-Jól vagy?-Mentem oda hozzá.
-Szerintem maradjunk a döntetlenbe.
-Rendben.-Segítettem neki felállni.
Játszottunk mégy egy menetet ahol most én voltam a szerencsétlen. Jake ütötte a labdát én pedig nagy erővel eldobtam az ütőt.A nevetésünktől zengett a terem. Jake nevetését valamikor Joker nevetéséhez tudtam hasonlítani.Egy utolsó menetet is játszottunk ahol Jake még 2x elesett szóval csak nevettünk az egészen.
-Na jó..Legközelebb nem jövünk.-Nevetett Jake.
-Hát azért én jól éreztem magam.Végre sikerült levezetnem a feszültséget.
-Tényleg, sikerült megkérned a kezét?-Érdeklődött.
-Nem.Azt mondta, hogy annyi minden történt mostanság, hogy ez neki még túlságosan is korai.
-Szóval enyhén kikosarazott.-Hátba veregetett.
-Igen, de majd még megpróbálom.
-És szerinted igent mond?-Kérdezte némi pesszimizmussal a hangjában.
-Remélem.-Kacsintottam.
-Jó Wayne..menj a fejed után.-Pakolt a táskájába.
-Nyugodj meg Knight tudom mit csinálok.
Visszamentünk a  lakásba ahol már Jenna várt minket.
-Milyen hamar.-Jegyezte meg.
-Igen..hát valamennyit szerencsétlenkedtünk.-Csókoltam meg
Jake csak megölelte Jennát.
-Ilyen jóba vagytok?-Mosolyogtam.
-Hát mivel Jake a te haverod azért az enyém is.-Nevetett Jenna.
-Örülök.-Öleltem meg.
Mikor megnéztem a telefonomat láttam,hogy a mai napra van bent a naptárban egy fontos megbeszélés bent a vállaltban.
-Kicsim elfelejtettem,hogy még be kell mennem a vállalthoz.Nem baj ha itt hagylak titeket Jake-el?
-Semmi gond.-Csókolt meg.
Sietősre vettem a tempót és elindultam a vállalathoz.

*Jenna szemszöge*

Jake egy ideig csak bámult engem majd én odamentem hozzá és megöleltem.
-Jenna...-Simogatta meg az arcomat.
-Mondjad.
-Mért van az, hogy akárhányszor minket kettesben hagynak csak arra tudok gondolni, hogy vissza kell fojtanom azt a vágyat, hogy itt és most le ne teperjelek?
Erre csak egy jó mély lélegzetet tudtam venni. Egy hang nem jött ki a számon.
-Mindig csak arra gondolok, hogy mit veszítettem mikor elengedtelek..csak az ajkaidra tudok összpontosítani és arra, hogy mikor leszel örökre az enyém.-Csókolt meg.
Végre megértette amit eddig magyaráztam neki. Lépteket hallottam ezért eltoltam őt magamtól.
-Miss Matthews ha bármire szükségük van én állok rendelkezésükre.-Jött be Alfred
-Köszönöm Alfred,de most nincs szükségünk semmire-Mosolyogtam.
Mikor Alfred elment én egy nagyot felsóhajtottam.
-Egy hajszálon múlt.-Jegyezte meg Jake.-Én azt hiszem most megyek. Találj ki valamit, hogy kihúzz Bruce-nál.
-Rendben.-Kísértem ki.
Nem tudtam,hogy Alfred mennyit látott ezért valahogy ki kell belőle szednem dolgokat.
Bementem hozzá a konyhába.
-Segíthetek valamiben Miss Matthews?
-Tulajdonképpen igen Alfred...mit látott amikor jött be a nappaliba?-Érdeklődtem.
-Nos kisasszony annyit amennyit tudnom kell.Nem gondolja, hogy ha helyettem Bruce úrfi lép be az ajtón akkor kiakad? Meddig gondolja ezt játszani Miss Matthews?-Vont kérdőre.
-Alfred az egy nagyon hosszú történet, de hogy megértse ehhez össze kell dolgoznunk.-Mentem közelebb.
-Régóta ismerem önt és Bruce úrfit is. A családom végig nekik szolgált az összes generáció..gondolja, hogy hátba tudnám szúrni Wayne urat?
-Meglátjuk Alfred, de ez a kapu mindig nyitva áll ön előtt, csak annyit kérek,hogy senkinek ne mondjon el semmit.-Némi pénzt csúsztattam a zsebébe.
-Semmiképpen nem kell lefizetnie.
-Ez csak a kérésem megerősítése.Tegye azt amit mondok és nem lesz semmi gond.Megígéri?-Néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem.
-Akkor jöjjön velem és elmesélek mindent kezdve azzal, hogy ki is valójában Jake Knight...
Alfred felvette a kabátját és elindultunk sétálni.