18.Fejezet.~Mindent megtettem érted

Sziasztok!
Új kinézet és új fejezet. Sajnálom, hogy eddig nem sikerült írnom csak most kezdtem szeptemberben az új suliban gólyaként és még várt rám a beilleszkedés ami jól sikerült ezért folytatom a történetet. Közben még a karácsonyt is túléltem és a már majdnem féléves kihagyás után végre megszültem az új fejezetet ami remélem tetszeni fog nektek! :) Jó olvasást!


*Jake/Joker szemszöge*


Üres üvegek hevertek körülöttem a földön. A falnak támaszkodva ültem búslakodva Joker sminkben. Nem tudok hinni a szememnek és a fülemnek, hisz Bruce elveszi feleségül Jennát. A gondolataim a sok alkoholtól már ide-oda cikáztak. Még ha egy részem el akarja őt taszítani a másik élni nem tud nélküle. Fogalmam sincs mit csináljak, de mindent megteszek azért, hogy újra tudjon engem szeretni.

*Jenna szemszöge*

Két teljes hét telt el az eljegyzési parti óta. Bruce Jakeről egy árva szót sem hallott. Dr.Crane is csak Joker miatt akart velem beszélni, hogy átadja az aktáját személyesen nekem, még aznap elolvastam amíg Bruce éppen hősködött. 2009 novemberében vette fel az elmegyógyintézet a betegének ott is Jake Knight néven. Az akták szerint mikor bevitték már akkor is megvoltak a hegek az arcán. Skizofréniával kezelték fél éven át. Megkaptam a naplót is amiben nyomon követhettem, hogy mi történt akkoriban Jokerrel.

"2010. március 20.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A beteg a mai vizsgálatok és a délután kezelés után javulást mutatott. Kérte, hogy beszélgessek vele, míg másnapokon alig lehet belőle szavakat kihúzni.Többet mesélt a múltjáról felsorolta néhány család tagjának a nevét. A  mai nap láttam az akarat erőt benne és azt, hogy a gyógyulás útjára akar lépni. A jövő hónaptól új gyógyszert építünk bele az eddigi adagjai közé és kivizsgáljuk, hogy arra hogyan reagál. 

2010. április 12.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A betegnek az új gyógyszer szedésének elkezdése óta jelentősen rosszabbodott az állapota. A szobájának falára "HA-HA-HA" feliratot írt és Jokernek hívja magát. Az egyik nővértől ellopta a sminkeit és kikente magát bohócnak. Továbbra is folytatom a gyógyszer adagolását és remélem a felépülést.

2010. április 15.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

020570-es beteg hajnalban rohamot kapott és már a pszichoterápia sem segít rajta. Hangosan nevet, zavarja a körülötte élőket és a hozzá bejáró nővért is megtámadta, felborította az asztalt. Teljesen kezelhetetlen. Be mentem hozzá. Kényszer zubbonyban ült a sarokban és csak nézett meredten rám a smink az izzadságtól folyt le róla. Fogalmam sincs mit csináljak...

2010. április 19.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A mai utolsó vizsgálaton normális volt, sminkje rendezett volt itt-ott némi hibával. Az éjszakai órákban újabb rohamra lettünk figyelmesek, majd egy másik beteghez siettünk egy roham miatt. Ma több betegnél észleltünk rohamot. Mire visszaértünk Joker szobájába addigra a férfi eltűnt. Kutyákat és őröket küldtünk ki terepre, hogy megtalálják, de nyoma veszett. Végleg elszökött az intézetből így lekerült a beteglistáról is."


Döbbenten tettem le a naplót és könnyek gördültek le az arcomon. Ez két éve történt szörnyű ebbe belegondolni. Crane képeket is csatolt amiket elszörnyedve néztem meg. Lefotózta Jokert a kényszer zubbonyban, a falon a feliratokat és van benne egy mosolygós kép is abból az időből amikor normális volt és elkezdett javulni az állapota. Rachel bejött hozzám és kérdezgetett az esküvővel és a leánybúcsúval kapcsolatban, de nem nagyon figyeltem rá, hiszen Jake járt a fejemben. Fél óra elteltével Rachel elment és követtem őt én is. Elmentem Jake-hez. Az elhagyatott háztömbhöz értem és felmentem az ötödik emeletre. Bekopogtam a barna fából készült ajtón és vártam, hogy kinyissa az ajtót. Láncok és zárak tömkelegét nyitogatta le mielőtt a kilincshez ért volna.
- Szia. -mosolyodtam el.
- Jenna. -döbbent le.
- Bejöhetek? - érdeklődtem.
- Minek? Bruce kidobott? -dőlt az ajtófélfának.
- Nem, csak beszélni szeretnék veled.
- Hát jól van. -sóhajtott. - gyere.
- Köszönöm. - mentem el mellette egészen be a lakásba.
Körülnéztem a szobájába ahol üres üvegek hevertek. A papírok szana szét voltak dobálva.
- Csak arról szerettem volna beszélni, hogy hogyan viseled a dolgokat.
- Micsodát? Ja azt, hogy a haverom azt a lányt veszi el akit szeretek? - töltött ki a poharába egy kis vodkát majd felöntötte narancslével.
- Jake...annyira sajnálom. - indultam felé.
- Nem kell sajnálnod. Mindig mindenhol én voltam a vesztes.
Lépteim gyorsabbak lettek és már csak azt vettem észre, hogy a karjaiban vagyok.
- Nem is tudod, hogy milyen régóta akarlak csak simán átölelni. - simogatta meg az arcomat.
Csak mosolyogtam, hiszen láttam rajta, hogy boldog, de ha elmegyek újra várja őt a magány.
- Hívd majd fel Bruce-t és találj ki valamit. Nagyon aggódik érted. - vettem fel a kabátomat.
Mikor hazaértem Bruce otthon volt és közölte velem, hogy beszélt Jake-el. Örültem mert tudtam, hogy hatottam rá. Crannel a jövőhétre találkát beszéltem meg, hogy vissza adjam neki az aktákat.