20. Fejezet.~Nem tudsz rajtam változtatni

*Jenna szemszöge*

Korán reggel Bruce mellett szuszogtam az autóban. 43 percnyi utat tettünk meg Philadelphia-ig, hogy meglátogassuk a szüleimet. Immáron 27 éves vagyok és ezt ünnepeljük meg kis szűk családi körben. Fél álomban hallgatom a halk zenét, ami a rádióban szól. Kellemes és szívet melengető. Kómás arccal néztem Bruce-ra, aki mosolyogva figyelte az utat.
- Szép reggelt szülinapos. Nemsokára ott vagyunk.

Hamarosan meg is érkeztünk a nagy kő fallal körbekerített birtokhoz. A frissen nyírt fű illata tört utat az autóba. A szüleim mindig nagyra vágyóak voltak a házak terén. Édesanyám már kint várt minket. Díszes, csillogó ruháihoz képest most egy egészen visszafogott itthoni öltözetben mutatta meg bájait. Szőke haja szög egyenesre volt vasalva. Édesapám golf felszerelésben várta Bruce-t.
- Emily! - szállt ki a kocsiból Bruce.
- Bruce! - ölelte meg őt anyu.
Fáradtan másztam ki a kocsiból és sétáltam oda hozzájuk.
- Na és hol van az én szülinaposom. - tárt karokkal tekintett felém anyu.
- Anyaa. - forgattam meg a szemeimet.
- Drágám egyszer vagy 27! - mosolygott.
- Boldog Szülinapot! - simogatta meg az arcomat apu.
- Köszi. - öleltem meg őket.
Beléptünk a házba és az előtér alma zöld színe tárult elénk. Onnan nyílt a nappali, az étkező, a lépcső ami felvezet az emeletre és persze a konyha. Az emeleten volt a fürdő és 3 hálószoba. Bruce-al az én régi szobámban aludtunk. Nagyon világos rózsaszín színű fal, francia ágy és egy gardrób szekrény ennyit hagytam itt minden egyes nyáron, amikor idejöttem látogatóba.
 Egy nagy reggelivel kezdtünk, aztán én a szobámban pihentem, míg Bruce és apa golfozni mentek. Anya az esküvőről kérdezősködött. Rövid, tömör válaszokat adtam neki mert nem nagyon akartam az esküvőről beszélgetni. Délután fele hallottam, hogy a fiúk visszaértek ezért lementem a nappaliba.
Anyu sütött nekem egy csokoládé tortát, amin elfújtam a gyertyákat miközben csöngettek. Rohanva nyitottam ajtót az idegennek. Mosolyogva dőlt az egyik oszlopnak.
- Jake. - döbbentem le.
- Hello szülinapos. - kacsintott.
- Mit csinálsz te itt?
- Bruce hívott meg. - vigyorgott. - ugye nem bánod ha bejövök?
Döbbenten álltam előtte nem tudtam szóhoz jutni. Jake simított egyet az arcomon és besétált a házba.
- Anya, apa ő Jake Knight, Jake ők a szüleim Emily és Raymond Matthews. - mutattam be őket egymásnak.
Kicsit ijedten néztek rá, gondolom a vágások miatt, de próbáltam nem oda figyelni. Kérdezgették őt, bár nem árult el sokat magáról, amit meg igen annak a fele kamu. Bruce felvágta a tortát és Jake-el bővülve falatoztunk az étkezőben. Anya és apa ajándéka egy ruha volt, míg Bruce egy nagy csokor rózsát adott nekem. Jake vigyorogva nézett rám.
- Jenna sétálunk kint egy kicsit?
- Ööö...Igen. - feleltem félősen.

 Már a hátsó kertben voltunk, mikor egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
- Boldog szülinapot. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Ugyan már..megérdemled. - kacsintott.

Egy toll pihe alakú medál volt a dobozkába.
- Engedd meg, hogy feltegyem. - vette ki a kezemből.
Félresöpörtem a hajam és Jake a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
- Tényleg köszönöm. - mosolyogtam.
- Nem kell megköszönnöd. Érted bármit. - fogta meg a kezem.

Másodpercek alatt vette el ezzel a mondattal a jókedvemet.
- Jake de ugye nem loptad?
- Mi? Jenna dehogy!
- Nem akarok olyan nyakláncot hordani, amit valaki lopott. - próbáltam levenni.
- Jenna. Bízz bennem! Esküszöm, hogy nem loptam. - húzott magához.
- Pont ez az. - húzódtam el tőle. - Nem értelek. - ültem le a padra, ami az udvaron volt.
- Pontosan mit nem értesz? - ült le mellém.
- Az egészet. Jaket és Jokert. - hajtottam le a fejem.
- Jenna. Tisztában vagyok azzal, hogy beteg vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy Joker mit csinál és azzal is tisztában vagyok, hogy bármelyik percben rohamom lehet és előugrik Joker, de már ezzel együtt élek. - kulcsolta össze a kezünket.

- És ha azt mondom neked, hogy van rá lehetőség, hogy ne kelljen ezzel élned? - csillant fel a szemem.
- Nem hinném. - morgott.
- Pedig de. Jake...vannak profi orvosok akik meg tudnak téged gyógyítani. - simogattam meg az arcát.
- Jenna. - felnevetett. - Nem tudsz rajtam változtatni. Ilyen vagyok és ilyen is maradok.
- Féltelek. - szipogtam.
- Nincs szükség rá. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Itt befejeztük a beszélgetést. A bejáratnál anyu állt ölbe tett kézzel és minket figyelt. Jake estig maradt nálunk aztán haza ment. Amíg Bruce fürdött anyunak segítettem a konyhában.
- Ez a Jake... - kezdett bele.
- Anya ne is mond...
- Szerelmes beléd ugye azt tudod?
- Igen tudom. - bólintottam.
- És te szereted őt?

Szünetet tartottam. Minden kis apró gondolat megfordult a fejemben, hogy erre mi lenne a jó válasz. Elmondani anyunak, hogy ő ki is valójában? NEM! Hogy szeretem-e... annyi dolog történt már.
- Anyu. Bruce-al vagyok. - mutattam az eljegyzési gyűrűre.
- Jó jó értem én. Csak ne játssz a férfiak szívével..
- Rendben. - mosolyogtam.

Jó itt. Távol a zűrös várostól, talán én is itt fogok élni majd egyszer. Talán Bruce-al vagy talán mással. Hisz itt csendes az élet és megnyugtató a családi ház. Nehéz egyszerre két férfit szeretni..