8.Fejezet~ A támadó kiléte

Sziasztok olvasóim. Hát most egy hétig nem lesz új fejezet mert táborban leszek,de majd a telefonomba gyűjtöm az ötleteket :D Jó olvasást!
xoxo


*Jenna szemszöge*

Szótlan voltam. A támadóm egy kést húzott elő a zsebéből. Megijedtem,de csak a kezemről a kötelet vágta le.
-Joker.-Suttogtam
-Személyesen.-Nevetett.
-Nem gondoltam volna,hogy foglak ilyen közelről látni.-Álltam fel.
-Ja igen..te vagy az a kis fruska aki megakadályozott abban a kis utcába.-Jött felém.
-Miattad bénult le a barátnőm!.-Pofoztam meg.
-Én ezt nem tettem volna.-Húzott magához közel.-Szeretem azokat a nőket akik ha félnek akkor verekednek.
-A te esetedben csodálkozom,hogy vannak nők az életedben.-Forgattam meg a szemeimet és eltoltam magamtól.
Szúrós tekintettel találtam szemben magam.
-Miért vagy ilyen komoly?-Nyomott a falnak.
-Mit akarsz tőlem.
-Gordont.. meg Batmant.
-Gordon a főnököm,Batmant meg nehezen fogod elkapni.-Löktem el magamtól.
-Már megint csak a komolyság.Egész végig ilyen leszel?-Nevetett.
-Meddig akarsz itt tartani?
-Amíg váltság díjat nem kapok érted vagy Batman nem jön megmenteni.Ha semelyik sem jön be akkor csak szimplán megöllek.-Ült le az ágyra.
Nagyon megijedtem.Megöl?Azt Bruce biztos nem hagyná. Joker egy valamit nem vett l tőlem és az a telefonom. Próbáltam észrevétlenül kibogarászni a zsebemből,de fel volt hangosítva és Gordon hívott. Joker ezt észre vette és kikapta a kezemből a telefont és fel vette.
-Jenna merre vagy?-Hangosította ki Joker a telefont.
-Nem Jenna az.
-Joker! Mit keres nálad Jenna?
-Elhoztam.Szórakozok vele egy kicsit.-Nevetett és kinyomta.
-Oké visszaadod?-Érdeklődtem.
-Még mit nem. Ez nálam marad!-Eltette a telefonomat.

A sarokban egy picit elaludtam, mikor Joker megbökött.
-Ne itt aludj van egy ágy is.-Mutatott rá.
-Nem alszok azon.-Jelentettem ki.
-Fagyoskodnál itt?-Húzott fel a földről.
-Engedj el!-Kiabáltam és ütögettem a mellkasát.
-Mit kapok cserébe?-Húzta félmosolyra az arcát.
-Bármit csak engedj el.
-Egy csókért?
Ijedten néztem rá. Egy ilyen embert megcsókolni? Értem biztos régen volt már nő az életében de ez egy kicsit sok.
-Ha lemosod a festéket és elengedsz.-Emeltem a tétet.
-Előbb bizonyíts, hogy tényleg megcsókolnál-e így is.-Suttogta a fülembe.
Kezeimmel átkarolta a nyakát közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Ajkaink egybe fonódtak,de hamarabb elváltunk egymástól.
Mosolygott rajtam. Eltudtam képzelni magamat. Biztos vörös a szám miatta.
-Egy perc és jövök.-Kiviharzott a szobából.
Leültem az ágyra és nézelődtem. A szoba zöld volt. Az ágyon lila ágynemű. Passzolt mind a két szín hozzá. A falon karcolásnyomok, repedések és pár újságból kivágott fotó. Sétálgattam, egy helyen kupacban voltak a ruhák és néhány könyv a földön hevert. Nem egy perc telt el, hogy Joker visszajött.
-Sokáig voltál.-Ültem vissza az ágyra.
-Lezuhanyoztam.-Takarta el az arcát egy törülközővel.
Közelebb léptem hozzá, hogy érezze a jelenlétem.
-Nem muszáj ha nem szeretnéd.-Nyugtatgattam.
-De,szeretném megmutatni.-Elkezdte elhúzni az arca elől a törülközőt.
Mikor megláttam hozzáértem a hegekhez. Még most is megvoltak duzzadva akár milyen régen történt.
Barna szemei ragyogtak és szőke haja is vizesen gyönyörű volt.
-Rajtam kívül látott még így valaki?-Kérdeztem és közben még mindig az arcát tapogattam.
-Nem emlékszem.
Abba hagytam a simogatását és elindultam vissza a sarok felé.
-Várj.Hova mész?
-A sarokba mondtam ott alszom.
-Nem,itt alszol az ágyon.Ragaszkodom hozzá.-Húzott vissza magához.
Meztelen felsőtestéhez simultam. Kínosan éreztem magam ezért elhúzódtam onnan.
-Nemrég még megakartál ölni.
-Majd holnap.-Kacsintott és lehuppant az ágyra.
Oda feküdtem mellé,de elhúzódtam tőle.

7.Fejezet.~ Boldogság...merre vagy?

Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy sokan feliratkoztak a blogra nagyon boldog vagyok és sajnálom, hogy csak ennyi idő után hoztam nektek az új fejezetet , de remélem tetszeni fog! Jó olvasást!!
xoxo


*Jenna szemszöge*

Jó pár nap eltelt mióta a baleset történt. Összefolytak a napok. Bruce itt volt mellettem, de nem lett jobb. Rosszul voltam a gondolattol, hogy Rachel talán nem ébred fel s joker őrült mosolyát talán fogom még látni.
- Szivem!- szólt Bruce.-Figyelsz rám?
- Ömm..bocsi mit is kérdeztél?- "Ébredtem fel" a gondolkodásból.
- Azt kérdeztem kérsz-e teát?- mosolygott.
- Igen az most jólesne.- fogtam meg a kezét.-Köszönöm, hogy itt vagy velem.- Húztam közelebb egy csókért.
- Azért vagyok itt mert nem szeretem ha szomorú vagy.-Ölelt meg.
Egy óra eltelt és megcsörrent a telefonom. A korházból hívtak Rachel felébredt. Bruce elkísért.
Beértünk a kórterembe, pont bent volt a doktorúr. Távozni készült, de kifaggadtam.
-Doktor úr! Hogy van Rachel?
-Nos, nincsenek jó híreim.-Nézett a földre.- Miss Dawes-nek lebénultak a lábai ezért csak tolószékbe tud közlekedni amíg javulást nem észlelünk. Miss Matthews erősnek kell mutatnia magát mégha fáj is önnek, hogy ne veszítse el Rachel a reményt, hogy újra lábra állhat.-Adott tanácsot.
-Mikor vihetjük haza?-kérdezte Bruce.
-Még ma.-Fogta meg a vállamat a doktor.
Időközben megérkezett Harvey is.
-Szia Harvey.-Öleltem meg.
-Mik a hírek?-Aggódott.
-Én is szeretném tudni! A doki nem mondott semmi konkrét dolgot.-Szólt közbe Rachel.
Válasz képp csak megöleltem.
-Ma hazavihetünk.-Mosolyogtam.
Próbált felkelni az ágyból, de észre vette, valami nincs rendben.
-Miért nem érzem a lábam?-Idegeskedett.
-Azért mert lebénultak a lábaid.
Sírni kezdett Harvey megölelte és nyugtatgatta. Bruce magához ölelt.
-Most mi lesz?-Kérdeztem Harvey-t
- Én hazaviszem Rachel-t, ti meg menjetek pihenni.
-Tényleg nem is ismeritek egymást Harvey szeretném neked bemutatni Bruce Wayne-t, Bruce ő itt Harvey Dent.
-Örvendek.-Fogtak kezet.
-Akkor mi megyünk is.-Köszöntünk el.
Mikor hazaértünk le kellett ülnöm, szédültem. Bruce nagyon féltett ezért velem maradt, de nekem bekellett mennem dolgozni. Kihívtak egy ügyhöz. Persze megint Joker van a dologban. Egy kis utcába kellett kimennem. Egyedül voltam ami gyanús volt. Hirtelen egy kéz a számhoz húzódott és befogta. A támadóm egy fegyvert fogott a fejemhez.
-Ha megmersz szólalni akkor lelőlek.-Suttogta.
Behurcolt egy furgonba ahol bekötötte a szememet és beragasztotta a számat. A kezeimet megkötötte. Nem tudom mennyit utazhattunk, de egy idő után ki lettem rángatva a furgonból és valahova le lettem dobva. Megszabadítottak a szememet eltakaró kötéstől és a számról is letépték.
A támadóm elöttem állt és csak vigyorgott. Nem hittem el, hogy ő állt velem szemben...