7.Fejezet.~ Boldogság...merre vagy?

Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy sokan feliratkoztak a blogra nagyon boldog vagyok és sajnálom, hogy csak ennyi idő után hoztam nektek az új fejezetet , de remélem tetszeni fog! Jó olvasást!!
xoxo


*Jenna szemszöge*

Jó pár nap eltelt mióta a baleset történt. Összefolytak a napok. Bruce itt volt mellettem, de nem lett jobb. Rosszul voltam a gondolattol, hogy Rachel talán nem ébred fel s joker őrült mosolyát talán fogom még látni.
- Szivem!- szólt Bruce.-Figyelsz rám?
- Ömm..bocsi mit is kérdeztél?- "Ébredtem fel" a gondolkodásból.
- Azt kérdeztem kérsz-e teát?- mosolygott.
- Igen az most jólesne.- fogtam meg a kezét.-Köszönöm, hogy itt vagy velem.- Húztam közelebb egy csókért.
- Azért vagyok itt mert nem szeretem ha szomorú vagy.-Ölelt meg.
Egy óra eltelt és megcsörrent a telefonom. A korházból hívtak Rachel felébredt. Bruce elkísért.
Beértünk a kórterembe, pont bent volt a doktorúr. Távozni készült, de kifaggadtam.
-Doktor úr! Hogy van Rachel?
-Nos, nincsenek jó híreim.-Nézett a földre.- Miss Dawes-nek lebénultak a lábai ezért csak tolószékbe tud közlekedni amíg javulást nem észlelünk. Miss Matthews erősnek kell mutatnia magát mégha fáj is önnek, hogy ne veszítse el Rachel a reményt, hogy újra lábra állhat.-Adott tanácsot.
-Mikor vihetjük haza?-kérdezte Bruce.
-Még ma.-Fogta meg a vállamat a doktor.
Időközben megérkezett Harvey is.
-Szia Harvey.-Öleltem meg.
-Mik a hírek?-Aggódott.
-Én is szeretném tudni! A doki nem mondott semmi konkrét dolgot.-Szólt közbe Rachel.
Válasz képp csak megöleltem.
-Ma hazavihetünk.-Mosolyogtam.
Próbált felkelni az ágyból, de észre vette, valami nincs rendben.
-Miért nem érzem a lábam?-Idegeskedett.
-Azért mert lebénultak a lábaid.
Sírni kezdett Harvey megölelte és nyugtatgatta. Bruce magához ölelt.
-Most mi lesz?-Kérdeztem Harvey-t
- Én hazaviszem Rachel-t, ti meg menjetek pihenni.
-Tényleg nem is ismeritek egymást Harvey szeretném neked bemutatni Bruce Wayne-t, Bruce ő itt Harvey Dent.
-Örvendek.-Fogtak kezet.
-Akkor mi megyünk is.-Köszöntünk el.
Mikor hazaértünk le kellett ülnöm, szédültem. Bruce nagyon féltett ezért velem maradt, de nekem bekellett mennem dolgozni. Kihívtak egy ügyhöz. Persze megint Joker van a dologban. Egy kis utcába kellett kimennem. Egyedül voltam ami gyanús volt. Hirtelen egy kéz a számhoz húzódott és befogta. A támadóm egy fegyvert fogott a fejemhez.
-Ha megmersz szólalni akkor lelőlek.-Suttogta.
Behurcolt egy furgonba ahol bekötötte a szememet és beragasztotta a számat. A kezeimet megkötötte. Nem tudom mennyit utazhattunk, de egy idő után ki lettem rángatva a furgonból és valahova le lettem dobva. Megszabadítottak a szememet eltakaró kötéstől és a számról is letépték.
A támadóm elöttem állt és csak vigyorgott. Nem hittem el, hogy ő állt velem szemben...