18.Fejezet.~Mindent megtettem érted

Sziasztok!
Új kinézet és új fejezet. Sajnálom, hogy eddig nem sikerült írnom csak most kezdtem szeptemberben az új suliban gólyaként és még várt rám a beilleszkedés ami jól sikerült ezért folytatom a történetet. Közben még a karácsonyt is túléltem és a már majdnem féléves kihagyás után végre megszültem az új fejezetet ami remélem tetszeni fog nektek! :) Jó olvasást!


*Jake/Joker szemszöge*


Üres üvegek hevertek körülöttem a földön. A falnak támaszkodva ültem búslakodva Joker sminkben. Nem tudok hinni a szememnek és a fülemnek, hisz Bruce elveszi feleségül Jennát. A gondolataim a sok alkoholtól már ide-oda cikáztak. Még ha egy részem el akarja őt taszítani a másik élni nem tud nélküle. Fogalmam sincs mit csináljak, de mindent megteszek azért, hogy újra tudjon engem szeretni.

*Jenna szemszöge*

Két teljes hét telt el az eljegyzési parti óta. Bruce Jakeről egy árva szót sem hallott. Dr.Crane is csak Joker miatt akart velem beszélni, hogy átadja az aktáját személyesen nekem, még aznap elolvastam amíg Bruce éppen hősködött. 2009 novemberében vette fel az elmegyógyintézet a betegének ott is Jake Knight néven. Az akták szerint mikor bevitték már akkor is megvoltak a hegek az arcán. Skizofréniával kezelték fél éven át. Megkaptam a naplót is amiben nyomon követhettem, hogy mi történt akkoriban Jokerrel.

"2010. március 20.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A beteg a mai vizsgálatok és a délután kezelés után javulást mutatott. Kérte, hogy beszélgessek vele, míg másnapokon alig lehet belőle szavakat kihúzni.Többet mesélt a múltjáról felsorolta néhány család tagjának a nevét. A  mai nap láttam az akarat erőt benne és azt, hogy a gyógyulás útjára akar lépni. A jövő hónaptól új gyógyszert építünk bele az eddigi adagjai közé és kivizsgáljuk, hogy arra hogyan reagál. 

2010. április 12.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A betegnek az új gyógyszer szedésének elkezdése óta jelentősen rosszabbodott az állapota. A szobájának falára "HA-HA-HA" feliratot írt és Jokernek hívja magát. Az egyik nővértől ellopta a sminkeit és kikente magát bohócnak. Továbbra is folytatom a gyógyszer adagolását és remélem a felépülést.

2010. április 15.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

020570-es beteg hajnalban rohamot kapott és már a pszichoterápia sem segít rajta. Hangosan nevet, zavarja a körülötte élőket és a hozzá bejáró nővért is megtámadta, felborította az asztalt. Teljesen kezelhetetlen. Be mentem hozzá. Kényszer zubbonyban ült a sarokban és csak nézett meredten rám a smink az izzadságtól folyt le róla. Fogalmam sincs mit csináljak...

2010. április 19.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A mai utolsó vizsgálaton normális volt, sminkje rendezett volt itt-ott némi hibával. Az éjszakai órákban újabb rohamra lettünk figyelmesek, majd egy másik beteghez siettünk egy roham miatt. Ma több betegnél észleltünk rohamot. Mire visszaértünk Joker szobájába addigra a férfi eltűnt. Kutyákat és őröket küldtünk ki terepre, hogy megtalálják, de nyoma veszett. Végleg elszökött az intézetből így lekerült a beteglistáról is."


Döbbenten tettem le a naplót és könnyek gördültek le az arcomon. Ez két éve történt szörnyű ebbe belegondolni. Crane képeket is csatolt amiket elszörnyedve néztem meg. Lefotózta Jokert a kényszer zubbonyban, a falon a feliratokat és van benne egy mosolygós kép is abból az időből amikor normális volt és elkezdett javulni az állapota. Rachel bejött hozzám és kérdezgetett az esküvővel és a leánybúcsúval kapcsolatban, de nem nagyon figyeltem rá, hiszen Jake járt a fejemben. Fél óra elteltével Rachel elment és követtem őt én is. Elmentem Jake-hez. Az elhagyatott háztömbhöz értem és felmentem az ötödik emeletre. Bekopogtam a barna fából készült ajtón és vártam, hogy kinyissa az ajtót. Láncok és zárak tömkelegét nyitogatta le mielőtt a kilincshez ért volna.
- Szia. -mosolyodtam el.
- Jenna. -döbbent le.
- Bejöhetek? - érdeklődtem.
- Minek? Bruce kidobott? -dőlt az ajtófélfának.
- Nem, csak beszélni szeretnék veled.
- Hát jól van. -sóhajtott. - gyere.
- Köszönöm. - mentem el mellette egészen be a lakásba.
Körülnéztem a szobájába ahol üres üvegek hevertek. A papírok szana szét voltak dobálva.
- Csak arról szerettem volna beszélni, hogy hogyan viseled a dolgokat.
- Micsodát? Ja azt, hogy a haverom azt a lányt veszi el akit szeretek? - töltött ki a poharába egy kis vodkát majd felöntötte narancslével.
- Jake...annyira sajnálom. - indultam felé.
- Nem kell sajnálnod. Mindig mindenhol én voltam a vesztes.
Lépteim gyorsabbak lettek és már csak azt vettem észre, hogy a karjaiban vagyok.
- Nem is tudod, hogy milyen régóta akarlak csak simán átölelni. - simogatta meg az arcomat.
Csak mosolyogtam, hiszen láttam rajta, hogy boldog, de ha elmegyek újra várja őt a magány.
- Hívd majd fel Bruce-t és találj ki valamit. Nagyon aggódik érted. - vettem fel a kabátomat.
Mikor hazaértem Bruce otthon volt és közölte velem, hogy beszélt Jake-el. Örültem mert tudtam, hogy hatottam rá. Crannel a jövőhétre találkát beszéltem meg, hogy vissza adjam neki az aktákat.

17.Fejezet.~Boldog szép napok

*Jenna szemszöge*

Reggel Bruce mellett ébredtem. Azt a kezemet amin az el jegyezési gyűrű van a mellkasán pihentettem. El sem hiszem, hogy végül igent mondtam neki. Joker eltaszított magától ami erre a döntésre sarkalt engem. Egy kis időre vissza aludtam és mire felkeltem az a férfi akit szeretek már nem volt mellettem. Rendbe tettem magam és lementem a nappaliba. Bruce a kanapén ült vele szembe pedig Jake. Tegnap Jokerként elküldött a francba most pedig jó pofizik az új legjobb barátjával. Pillantását magamon éreztem ahogy lépkedtem le a lépcsőn.
-Kicsim.-Fordult meg Bruce.
-Sziasztok.-Ügyet sem vetve rájuk sétáltam tovább a konyhába.
-Kicsim mi a baj?-Futott utánam Bruce.
-Reggel van.-Nyüszögtem.
Bruce elnevette magát, majd megcsókolt.
-Elkezdtem szervezni a partit Rachel segítségével.
-Remek.-Húztam fél mosolyra a számat.
-Gondoltam, hogy ha leveszem ezt a terhet a válladról akkor örülni fogsz.-Simogatta meg az arcomat.
-Örülök is.-Öleltem meg.
Vissza sétáltam vele a nappaliba ahol Jake egyedül ült a kanapén.
-Jake-et is elhívjuk?-Nézett rám Bruce.

Döbbenten néztem Bruce-ra majd Jake-re aki rám mosolygott.
-Igen.-Mondtam ki két perc gondolkozás után.
-Eltudsz jönni?-Érdeklődött Bruce.
-Ki nem hagynám.-Nézett rám Jake.
-Akkor holnap találkozunk. Öt órától már jöhetsz.-Kísérte ki Bruce.
El sem köszönt tőlem. Nem értettem őt, hogy most mi van vele. Lehet, hogy haragszik rám mert igent mondtam Bruce leánykérésére vagy a tegnapi után már nem hajlandó beszélni velem. Gondolataim kavalkádjában megszédültem ezért leültem. Oda ahol ő ült. Furcsa melegség járta át testemet mikor becsuktam a szemem, visszaemlékeztem minden pillanatra amit vele töltöttem és, hogy ezek lassan a homályba fognak veszni mikor kimondom az igent az oltárnál. "Bruce Wayne felesége leszek" mondom magamban, mikor egy másik hang megszólal: "Biztosan ezt akarod?". Bruce visszahozott az álom világból mikor leült mellém és megfogta a kezem.
-Minden rendben?-Nézett a szemembe.
-Igen.-Fújtam ki a bent tartott levegőt.-De most el kell mennem.-Nyomtam egy puszit az arcára és elviharzottam.
Rachelhez siettem aki éppen a partit szervezte mikor beléptem az ajtón.
-Szia!.-Ültem le.
Rám nézett majd eltátogta, hogy még egy percet kér amit én csendben megvártam.
-Szia.-Dobta le a telefont az asztalra.-Mi történt?
-Honnan veszed, hogy történt volna bármi is?
-Ismerlek már jól.-Mosolygott.-Na mesélj.
-Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e Bruce-nak igent mondani.-Hajtottam le a fejem és a barna szőnyeget kémleltem.
-Szánalomból ne menj hozzá.
-Nem. Azt sosem tenném meg Bruce-al.-Fakadtam ki.
-Csak félsz, hogy elsietitek.
-Pontosan.-Sóhajtottam.
-Figyelj..az egy dolog, hogy megkérte a kezed az nem azt jelenti, hogy rögtön hozzá kell menned. Várhattok vele 1-2 évet.-Mosolyogva fogta meg a kezem.
-Mi van ha esetleg van valaki más is aki iránt érzek valamit?
-Micsoda?-Lepődött meg Rachel.
-Igen..van még valaki aki iránt érzek valamit.
-Kicsoda?-Elkezdte érdekelni a dolog.
-Az nem lényeg. Bruce ezért volt kórházban még régebben, de azóta megbeszéltük csak rosszul jött ki mert összehaverkodott azzal a bizonyos személlyel.
-Várj.Mi? Jake? Jake Knight?-Fintorra húzódott az arca.
-Igen.
Rachel arcán láttam az óriási döbbenetet és őrlő tekintetét rám szegezte. Nem szerettem ezt a nézést. Mindig is úgy hívtam, hogy "óriási idióta vagy"  vagy "én most megöllek Matthews" nézés.
-De hát annak a pasasnak szét van szabdalva az arca!-Kiáltott fel.
-Maradj már!-Csitítottam.
-Na jó...inkább nem akarom tudni a részleteket.-Kacsintott.-Azt mondom, hogy hallgass a szívedre.-Ölelt meg.
-Köszönöm.
Még egy ideig ott maradtam és segítettem a szervezésben, majd mikor távoztam egy cetlit nyomott a kezembe és a lelkemre kötötte, hogy Alfrednak adjam oda.
Kerülve mentem haza szóval Jake vagyis Joker búvóhelyénél megálltam. A romos épület csendes volt nem úgy, mint amikor itt voltam fogoly és akkor a hangos nevetése és kiabálása hallatszott a falak közt. Megráztam a fejem és az aprócska könnycseppet letörölve indultam haza. Lassan fordultam ki az utcából mikor megláttam őt. Élesen nézett be a kocsiba látva az én meglepődött arcomat,elmosolyodott majd tovább sétált.
Otthon Bruce már aggódva várt.
-Telefont sem vittél magaddal.-Nyomta kezembe az eszközt.
-Sajnálom.-Csókoltam meg.
-Beszéltem Rachel-el és elmondta, hogy ott voltál.
-Segítettem neki a szervezésben.
-Kedves tőled.-Mosolygott.
Odasétáltam az ablakhoz és néztem ahogy megy le a nap. Szeretek itt lenni mert így olyan, mint ha én lennék Gotham úrnője így majdnem belátni az egész várost. Bruce hátulról átkarolt és velem együtt szemlélte tovább a csodás naplementét.
-Van egy ötletem.-Megfordított úgy, hogy vele szembe legyek.
-Hallgatom minden szavát Mr.Wayne.-Nevettem.
-Menjünk el vacsorázni valahova Alfred úgy sincsen most itthon.-Adott egy puszit a homlokomra.
-Rendben.
Bruce meg én átöltöztünk majd elindultunk abba az étterembe ahol az első randink volt. Ugyan azt az asztalt foglaltatta le ahol akkor ültünk. Fantasztikus volt a vacsora és a hangulat is. Beszéltünk arról, hogy mi volt az első randinkon és, hogy idáig eljutottunk, hogy már készülök hozzámenni. Kint zakóját rám terítette mert fáztam aztán átsétáltunk az étteremmel szemben lévő hotelba és annak is a bárjába. Bruce nem ivott alkoholt mert vezet, de én kértem egy alkoholos koktélt. Megittam belőle vagy hármat amit ő nevetve nézett végig. Nevetve mentünk vissza a kocsihoz és indultunk haza. Botladozva sétáltam a kanapéhoz amire rá is borultam. Bruce elment zuhanyozni én pedig elaludtam a kanapén.
*
*
*
*
~Reggel

Fejfájással köszöntöttem a reggelt az ágyban. Meglepően dallamos szuszogásra ébredtem fel, hiszen a tegnapi emlékeim felidézésekor én arra emlékeztem, hogy kint a kanapén aludtam el. Bruce mellettem aludta még az igazak álmát. Egy szürke melegítő nadrág volt rajta semmi más. Felsőtestét semmi sem takarta így tudtam csodálni bár néhány zúzódás látszott rajta. Mikor kiakartam mászni az ágyból magára rántott.
-Jó reggelt.-Puszilta meg az orrom hegyét.
-Neked is, de nem én nem a kanapén aludtam el?-Néztem rá értetlenül.
-Behoztalak. Mindenképpen melletted akartam aludni.-Csókolt meg.
-Alfred már itt van?-Érdeklődtem.
-Szerintem igen. Miért?
-Sietek vissza.-Nyomtam egy csókot az szájára.
Megkerestem azt a nadrágomat ami tegnap rajtam volt, mikor átmentem Rachelhez és belenyúltam a zsebébe, hogy oda tudjam adni Alfrednak a fontos cetlit.
-Alfred!-Kiabálva rohantam a konyha felé.
-Valami baj van kisasszony?-Rémülten fordult felém egy kalapáccsal a kezében.
-Nem csak Rachel tegnap megkért, hogy ezt adjam át önnek.-Nyújtottam előre a cetlit.
-Köszönöm.Óhajtanak reggelizni?-Tette zsebre a cetlit.
-Brucetól kérdezze.-Mosolyogva vontam vállat.
-Akkor még várok vele.-Kacsintott majd folytatta azt amit eddig csinált.
Visszamentem a vőlegényemhez aki az ágyon ült értetlen arc kifejezést vágva.
-Mi volt ez?-Nevette el magát.
-Rachel tegnap megkért, hogy adják át valami fontos cetlit Alfrednak.
-Értem.-Állt fel és jött felém.-Na és mit szeretne csinálni az én feleségem?-Fogta meg a kezem.
-Még nem vagyok a feleséged.
-Akkor jövendőbeli feleségem.-Pörgetett meg úgy ahogy a táncnál szokás.
-Menyasszonynak hívják Bruce.-Mosolyogtam.
-Tudom.-Visszamosolyogott és szenvedélyesen megcsókolt.
Csöngetés jelezte, hogy kezdődik a mai nap. A díszeket meghozták és állítják fel. Csicsás ünnepséget akarnak és elvileg a szüleim is meghívást kaptak mondjuk én nem beszéltem velük már jó rég óta. Emily és Raymond Matthews Gotham városának második leggazdagabb párja..vagyis azok voltak amíg itt éltek. Édesanyám tészta szőke göndör haja és barna szeme mellett édesapám fekete haja és ragyogó kék szemei eltörpülnek. Bruce szülei és az én szüleim gyermekkori barátok voltak ami a felnőtt korukra is megmaradt.
Délután fél öt és háromnegyed öt között már jöttek a vendégek én pedig még bent készülődtem.

-Bent vagy?-Kopogott az ajtón Bruce majd be is jött.
Arcát mosolyra húzta mikor végig nézett rajtam.
-Hűha.Gyönyörű vagy.-Szinte már vigyorgott.
-Köszi.-Mosolyogtam.-Itt van mindenki?
-Igen. Izgulsz?
-Nem. De megkérhetlek valamire?-Totyogtam közelebb hozzá
-Mire?
-Felhúzod a ruhámon a cipzárt?-Mosolyogva fordultam meg.
-Persze. -Éreztem ahogy megfogja és gyengéden felhúzza majd egy csókot hagy a nyakamon.
-Na gyere menjünk.-Fogta meg a kezem.
Kisétáltunk a nagy tömegbe. Mindenki mosolyogva nézett minket. A  agy tömegben megláttam anyát és apát és oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok!-Öleltem meg őket.
-Szia!-Mosolyogtak rám.-Végre megtudhatjuk, hogy mire ez a nagy ünnepség?
-Bruce nem mondta?-Mutattam a férfira aki  pont felénk tartott.
-Nem mondhatja még el Jenna sem mert meglepetés.
-Ohh akkor kíváncsian várjuk.-Koccintottak Bruce-al.
Még beszéltem velük mikor megláttam Jake-et egy pohárral a kezében. Furcsa ilyen felszabadultnak látni őt hisz a hegek még mindig az arcán vannak, de látszólag nem érdekli őt. Boldog, pedig ez az én eljegyzési partim bár ezek szerint Bruce anyuéknak nem mondta el akkor még kinek nem mesélt erről?
-Egy percre elrabolhatom?-Kérdeztem a szüleimtől közben belekaroltam Bruceba.
-Persze.
Elhúztam őt egy nyugis területre, hogy feltegyem neki azt a kérdést ami kavargott bennem.
-Csak anyuék nem tudták, hogy eljegyeztél?
-Rachel, Harvey, Alfred és mi tudjuk.-Simogatta meg a vállamat.
-Akkor a többiek nem?-Suttogtam.
-Nem.
Döbbentem le, akkor Jake sem tudja. Bruce és én visszamentünk a szüleimhez és ott is hagytam őt. Jake fel vettem az irányt.

*Jake/Joker szemszöge*

Tele volt a Wayne lakás csupa újgazdag ficsúrral. Alfred egy pezsgőt adott a kezembe majd tovább osztogatta. Jenna jött velem szembe.
-Szia.-Mosolygott.
-Itt az egyik házigazda. Megtisztel jelenlétével kisasszony?-Gúnyolódtam.
-Hogy vagy?
-Prímán. Egy buliban vagyok csomó olyan emberrel akiket nem ismerek és látnom kell azt, hogy a lány akit szeretek és ő is viszont szeret itt enyeleg a "barátjával" aki a haverom.-Kortyoltam bele a poharamban lévő italba.
-Nem szeretlek.-Suttogtam.
-Mért hazudsz magadnak hmm? Tegnap ott voltál a házamnál.
-Jake..valamit el kell mondanom.
-Hallgatlak.
-Jake!-Szólt közbe Bruce.
-Hello!-Fogtam vele kezet.
-Milyen a parti?
-Jó olyan nyugis.-Kacsintottam.
-Elrabolnám Jennát ha nem gond mert jelenésünk van.-Karolta át őt.
-Csak nyugodtan.-Néztem mélyen Jenna szemébe.
Elsétáltak nevetve, én meg figyeltem Jenna gyönyörű ruháját ami kiemelte az alakját. Egy barna hajú nő fekete ruhában odasétált hozzám.
-Jake...azt ajánlom, hogy szállj le Jennáról!-Próbált suttogva beszélni.
-Nos hogy is hívnak...ezt ne nekem mond.
-Rachelnek hívnak és ha nem szállsz le róla akkor elmondok mindent Brucenak és nem lesztek olyan jó barátok, mint amilyenek most vagytok.-Hagyott ott.
Fenyegetéssel mint sem ér Jenna tudom, hogy szeret engem csak nem tud dönteni. Egyszer majd dönt és akkor minden rendben lesz.
-Hölgyeim és Uraim!-Csinált csöndet Bruce.-Köszönöm, hogy mind eljöttek és velünk együtt ünnepelnek! Senkinek sem mondtam el, hogy miért is szerveztük ezt a partit. Az igazság az, hogy ez egy eljegyzési parti. Tegnap eljegyeztem Jenna Matthewst.-Húzta közel magához.
Ledöbbentem és csak a tapsoló és huhogó embereket hallottam majd láttam ahogy Bruce és Jenna megcsókolják egymást. Sietve mentem el a lakásból.

*Jenna szemszöge*

Jake-et kerestem a tömegben, de nem találtam sehol. Nyilván megvolt a reakció arra, hogy a legjobb haverja elveszi azt a lányt akit ő is szeret. Csöppnyi bűntudat tört utat bennem aztán a tegnap előtti veszekedésre gondoltam vissza. Inkább élveztem a partit és nem gondoltam rá. Anya és apa gratuláltak és Bruce elment négy szemközt beszélni apuval amitől kicsit féltem. Később Bruce elmondta, hogy csak arról beszéltek, hogy nagyon vigyázzon rám és megbeszéltek egy hétvégi golfozást. Anyuval és Rachel már a leány búcsúmat kezdték tervezni. Én pedig az egyik asztalnál egyedül pezsgőztem.
-Miss Matthews.-Szólított meg egy ismerős hang.
-Dr. Crane.-Álltam fel és fogtam vele kezet.-Örülök, hogy eljött nem is tudtam, hogy a meghívottak között van.
-Miss Dawes hívott meg. Leülhetek?-Mutatott a székre.
-Nyugodtan.
Dr. Jonathan Crane az Arkham Elmegyógyintézet igazgató helyettese.
-Ezen a héten akartam önnel egy találkát megbeszélni.-Kezdett bele Crane.
-Nos, ha holnap ráér akkor várom bent az irodámban.
-Bármikor mehetek?
-Igen.
-Rendben és mellesleg szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.-Mosolygott.
-Köszönöm.
Crane egy idő után lelépett és egy kis időre megint egyedül maradtam. Bruce elhívott táncolni majd azt est végéhez értünk. Az emberek kezdtek fogyni és végül anyuékat majd Harveyt és Rachelt kísértük ki. Alfredet elküldtük pihenni mert Bruce már a takarító osztagot is leszervezte holnapra. Minden jól sikerült csak Jake volt az aki sérült. Valamikor meg kell vele ezt beszélnem..

16.Fejezet.~Szövetkezz!

*Jenna szemszöge*

Felhős idő volt mikor megkezdtük sétánkat Alfreddal. A Wayne lakással szembeni parkba tartottunk
-Szóval Miss Matthew. Meséljen el mindent.
-Türelem Alfred..Idővel mindent elmondok.
Gyerekkorom óta ismerem Alfredot. Én is a Wayne kastélyban laktam mert Bruce szülei és az én szüleim nagyon jóba voltak. Bruce, Rachel és én nagyon jó barátok voltunk. Még emlékszem, hogy bújócskáztunk mikor Bruce alatt beszakadt a bedeszkázott kút fedele és ott kezdett el félni a denevérektől. Még éltek a szülei akik a legkedvesebb emberek voltak a világon. Mindenüket odaadták volna Bruce-ért. Gondolkozásomból akkor eszméltem fel, mikor Alfreddal leültünk a szökőkúttal szembeni padra.
-Nos Alfred...Mikor Joker elrabolt segítettem neki a sebei ellátásában és ott nem a gyilkos Jokert láttam. Beleszerettem és smink nélkül is láttam.
-Látta smink nélkül?-Lepődött meg.
-Igen. Ebből lehet következtetni,hogy ki is Jake Knight. Ne mondja ki a nevét. Bruce-nak nem szabad megtudnia,  ha megtudná, hogy valójában a legjobb barátja Joker abba bele betegedne.
-Igaza van Miss Matthews.
-Alfred..ha már együtt fogunk dolgozni akkor szólítson Jennának.
-Rendben, Jenna.-Mosolygott.
-Bruce-t szeretem, de Jakehez is húz a szívem és nem akarom őket elveszíteni.-Öntöttem ki a szívem.
-Egyszer választania kell.
-Egyszer.-Álltam fel és indultam tovább.
Újra belemerültem a gondolkozásba.
Joker jobb ember annál, mint amilyennek mutatja magát. Képes érezni attól eltekintve, hogy milyen nehezen mutatja ki. Remélem Alfredban tényleg megbízhatok és nem árul el.
-Mióta tart ez a dolog Jake-el?-Érdeklődött Alfred.
-Mióta Joker elrabolt. Mindent elmondtam ami fontos. Szeretnék visszamenni a lakásba.
-Rendben menjünk.
Mikor felértünk leültem egy bögre teával a kanapéra és tovább gondolkoztam.
Gyerekkoromban mikor még a Wayne kastély állt a nyarakat Rachel-el és Bruce-al töltöttem. Bruce szüleinek a halála óta nem laktunk ott.
Még emlékszem mikor tini korunkban Rachel,Bruce és én  utoljára találkoztunk a Wayne kastélyban akkor a kastély mellett volt egy kis tó aminek a partján egy korlát volt ahova mindig felültünk. Én sírva rohantam oda és Bruce utánam jött.

Ott átkarolt és azt éreztem, hogy védelmezve vagyok. Bruce elhagyta Gotham City-t ezzel együtt minket és Alfredot is akihez minden nap elmentem. Mindig is jobban törődtem Bruce-al, mint Rachel. Ott voltam neki mindig mikor mélyen összetört, láttam a legnagyobb kirohanásait. Többször jártam a szobájában és így is lepleztem le, hogy ő Batman. Bujkáltam, hogy ne vegyen észre, de mivel a kastély alatti barlangban vizesek a kövek elcsúsztam amire ő felkapta a fejét. A maszk csak a szemét és a száját nem takarta. Rögtön felismertem őt.Egy parti után sajnálatos mód leégett a kastély és Bruce azóta itt a Wayne lakásban lakik. Rachel ajánlott be Gordonnál nemrég miután a régi munkahelyemről kiléptem.
Gondolat menetemet ajtó csapódás zavarta meg.
-Megjöttem.-Vette le a zakóját Bruce.
-Szia.-Mentem oda hozzá
-Iszonyatosan esik az eső.Rohantam már haza.-Csókolt meg.-Voltam ma a Wayne kastélynál és már elkezdték az építést. Olyan lesz mint régen.-Ült le.
-Örülök.-Mosolyogtam és beleültem az ölébe.-És akkor már ott fogsz lakni.
-Igen, ott fogunk lakni.-Simogatta meg az arcomat.-Szeretném ha velem laknál ott is.
-Bruce..ha a kastélyba költözünk feladod Batmant?
-Gondolkodtam rajta. Harvey is olyan hős, mint Batman. Harvey egyedül, álarc nélkül is képes volt mindenre míg én maskara mögé bújtam.-Fogta meg a kezem.
Villámlott és dörgött a vihar pedig kiverte a biztosítékot.
-Hol van Alfred.-Nevettem.
-Dolga akadt szóval kettesben vagyunk.-Csókolt meg.
A kanapé és a kandalló közötti szőnyegre feküdtünk közben meg levettem a pólóját ő pedig az enyémet. A kanapén lévő takarót ránk húzta és tovább folytattuk a csókolózást...
*
*
*
*
Bruce mellkasáról felemelkedtem és begyújtottam a kandallót.
-Kiskoromban anyu mindig megkért rá, hogy gyújtsam be a kastélyban a kandallót.-Piszkáltam a tüzet.
-Az te voltál?-Lepődött meg.
-Mi benne olyan meglepő?-Tettem be egy fadarabot a tűzbe.
-Hát nem gondoltam volna.

-Ilyen vagyok Mr.Wayne.Mindig okozok meglepetéseket-Bújtam vissza hozzá.
-Tudod,hogy miért sietettem a lánykérést?
-Na?
-Apám kiskoromban azt mondta, hogy ha szeretnék akkor válasszak kettőtök közül, mert tudta, hogy mind a kettőtöket nagyon szeretem és közel álltok hozzám. Szerelmes voltam beléd gyerekkorom óta és ezért téged választottalak.-Csókolt meg.
-Szeretlek.-Mosolyogtam.
Egy idő után a mellkasán aludtam el. Jó volt vele lenni. Az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy őt kéne választanom. Egy csodás álomban találtam magam.

*álom*

A Wayne kastély újjá épített épületében vagyunk. Bruce felhagyott a hősködéssel és arra várunk, hogy Rachel, Harvey és a gyerekeik megérkezzenek a megbeszélt találkára. Bruce öltözteti a gyerekeket én meg még mindig köntösben vagyok.
-Nem öltözöl?-Jött be Bruce.
-Nem jössz vissza?-Húztam be az ágyba.
Csókcsatánkat megzavarta a gyermek nevetés ami a szobánk felé közeledett.
-Bejönnek a gyerekek.-Szólt bele az utolsó csókba.
1 kislány és 1 kisfiú szaladt be. A kislány hozzám szaladt, hosszú,göndör szőke haja eltakarta pici arcát. Mikor hátra fogtam a haját ijedtség töltött el mert Jokernek volt kifestve. Megfogtam a kisfiú arcát akinek fel volt vágva a szája és vérzett. Bruce pedig Jokerré változott és egy kést dugott a számba.
*álom vége*

Sírva riadtam fel.
-Minden rendben?-Kérdezte álmos hangon Bruce.
-Csak egy rossz álom.-Sóhajtottam.
A tűz kialudt és már hajnalodott még visszafeküdtem, de nem aludtam. Bruce felé fordultam aki sikeresen vissza aludt. Örülök neki, hogy végre pihen és nem hajszolja magát. Világosabb volt már nem úgy, mint amikor visszafeküdtem.  Felvettem a köntösömet és kimentem a konyhába. Alfred már itt volt és sürgött-forgott a konyhába.
-Jóreggelt Alfred. Visszajött az áram?-Lepődtem meg.
-Igen. Mikor megjöttem önök már aludtak és a lámpák égtek. Lekapcsoltam őket, hogy ne ébredjenek fel.
-Köszönöm.-Vettem le egy poharat és megtöltöttem narancslével.
-Mit szeretne reggelizni?-Állt velem szembe az inas.
-Bruce-nak azt amit mindig is is szokott nekem pedig 2 tojást 2 pirítóssal.
-Mikorra készítsem?
-Bruce remélem még aludni fog egy ideig én pedig gyorsan elmegyek zuhanyozni és utána szeretnék reggelizni.-Mosolyogtam.
-Rendben.
Elmentem zuhanyozni. Jólesett a forró víz rendesen átmelegedtem. Mikor végeztem hajat szárítottam és felöltöztem.

Egyszerű otthoni ruhát vettem fel mert ma nem megyek sehova.
Csöndesen a nappalin át a konyhába tartottam. Bruce még mindig aludt és a csöndesen átjutás nekem sikerült. Alfred már tálalta a reggelimet.
-Annyira örülök, hogy Bruce végre pihen.-Mosolyogtam.
-Bruce úrfi nagyon sokat dolgozik. Nem fél, hogy valami baja lesz?-Mosogatott Alfred.
-Nagyon félek, de ha neki így jó akkor el kell fogadnom.
-Nem kell félteni.-Jött be Bruce.
-Jóreggelt Wayne úrfi.-Tett le egy tányért az inas.
-Eszel?-Mosolyogtam.
-Nem vagyok éhes.-Ivott a poharamból.
-Bruce...-Fogtam meg a kezét.-Kérlek egyél.
-Rendben.-Sóhajtott.
Együtt folytattuk a reggelit. Sokat nevettünk közben. Az egész napot együtt töltöttük. Boldog voltam, hogy végre nem dolgozott és velem volt.
Este kaptam Jake-től egy SMS-t, hogy menjek abba a sikátorba ahol Joker elküldött. Bruce-nak azt mondtam, hogy Rachel üzent, hogy találkozhatnánk és Rachelt is megkértem, hogy falazzon. Mikor a sikátorhoz értem nem volt ott senki. Egy bohócnak kifestett őr jött oda hozzám.
-Gyere velem.
Felmentünk egy hosszú lépcsősoron majd az őr egy ajtót nyitott ki és küldött be.
Jokerhez oda rohantam, hogy megcsókoljam, de ellökött magától.
-Mi a fene bajod van?Szeretlek!
-Szeretsz?-Jött közelebb.-Szeretsz?Akkor mond meg nekem drága Jenna, hogy mért nem itt vagy minden nap ha szeretsz?-Vette ki a zsebéből a kését.
-Tudod te azt jól. Jake!
-Rossz válasz angyalom. Nem Jake hanem Joker.-Hozta közelebb a kést a számhoz.-Ideláncolhatlak egy sebbel.
-Ha ugyan ezt teszed velem, többé rád sem fogok nézni.-Fenyegettem.
-De itt maradnál..-Nyalta meg a száját.
-Nem. Elmennék és megölném magam.-Vettem ki a kést a kezéből.
-Cseles vagy.-Mosolygott.
-Mi bajod van?-Fogtam meg az arcát.
-Ne érj hozzám.
Jó kislány módjára levettem róla a kezem.
-Szeretsz még vagy érzel még valamit?-Néztem értetlenül.
-Mi az a szerelem?Érzelem?Te is csak egy naív kislány vagy.
-Szóval így érzel?
-Nem érzek Jenna! Én egy szívtelen szörny vagyok.
-Nekem nem!
-De pontosan neked is, csak nem mered magadnak bevallani! Soha nem szerettél és nem is fogsz engem szeretni. Egy szörny vagyok aki nem képes érezni és legszívesebben megkínoználak csak, hogy érezd mi az igazi fájdalom amit valaki át tud élni. Egy részem nem tudna bántani.
-Az pontosan Jake.Jake az a részed!-Kiabáltam.
-Jake nincs itt..-Nevetett.-Menj innen.Látni se bírlak!-Küldött ki.
-Nem megyek el!
-Ha nem mész el megöllek szóval te döntesz.
Sírva rohantam el. Jokerrel vége mindennek. Még egy ideig sírva mászkáltam a parkban és gondolkoztam.
Elhatároztam, hogy megteszem azt a lépést amire a számomra legfontosabb személy vár.
Hazamentem és Bruce nyakába ugrottam sírva.
-Mi történt?
-Semmi csak annyi minden kavarog bennem.-Töröltem le a könnyeket az arcomról.-Eldöntöttem valamit.
-Na?
-Ülj le Bruce.-Mutattam a kanapéra, de csak a kanapé hátuljára háttal rá támaszkodott.
-Bruce...gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Nagyon fontos vagy nekem és boldog vagyok, hogy a barátnőd lehetek,de...-Mosolyogtam.
-Na bökd ki!-Mosolygott.
-Szeretnék több lenni!
-Komolyan?-Karolt át örömében.
-Igen.
-Várj hozom a gyűrűt.-Ment be gyorsan a szobába.
Visszaért és le térdelt elém.
-Jenna Matthews. Hozzám jössz feleségül?-Nyitotta ki a gyűrűs dobozt.
-Igen.
Ráhúzta a gyűrűt az ujjamra. Gyönyörű volt a gyűrű.
-Édesanyámé volt. Még apámtól kapta az eljegyzésükre.-Mosolygott.
-Gyönyörű.-Csókoltam meg.
Boldog voltam és végre nem foglalkoztam Jokerrel aki annyi fájdalmat okozott és most, hogy végre boldog vagyok nem tudok már rá úgy tekinteni, mint Jake-re. Igaza volt. Ő egy szörny...
Alfred velünk együtt pezsgőzött és Rachel-nek is elmondtam a nagy hírt.
-Bruce. Van egy feltételem. Csak akkor lesz esküvő és csak úgy megyek hozzád ha Batman már nem lesz.
-Rendben.-Csókolt meg.
Remélem nem kell csalódnom Bruce-ban és végleg felhagy majd Batmannel..

Helyzet jelentés :D

Sziasztok!
Jó régen írtam már amit iszonyatosan sajnálok, csak egy ideig még le vagyok tiltva facebookról és ezért az írást is vissza tartottam mert így nem tudom veletek megosztani  ._. Lényeg az,hogy egy kedves barátnőm fog helyettem posztolni facebookon szóval jövőhéttől újra támadok :) Láttam,hogy egy "kedves" olvasóm megunta a várakozást és leiratkozott a blogról. Kérlek ne kövessétek őt! Nagyon sajnálom, hogy nem voltam fent, de ez változni fog :) Alice Wayne barátnőm aki szintén blogos ő fog posztolni szóval ha az ő nevét látjátok akkor raktam fel új részt :)
Puszi nektek!
Dreamygirl

15.Fejezet~Tollasozás

Sziasztok! Hűha már nagyon régen írtam amit sajnálok. A suli miatt nem tudtam írni, de mivel most pihi van ezért meghoztam a következő fejezetet és remélem nem feletkeztetek meg a blogomról! El sem hiszem, hogy már 1 éves a blog *-* Nem tudom, hogy kifejezni nektek a hálámat, hogy kapom a sok támogatást!! Nagyon szeretlek titeket és még ugyan ennyi évet!! :) :) Jó olvasást! ♥

*Joker/Jake szemszöge*

Visszacsókoltam neki, de hamar rájöttem, hogy mit is csinálok.
-Jenna.-Toltam el magamtól.
-Rajtad nem lehet kiigazodni, azt hittem boldog leszel, hogy ezt mondtam Bruce-nak erre te inkább eltolsz magadtól.-Fakadt ki Jenna.
-Meg kell értened akármennyire is szeretlek most végre van egy haverom akit nem zavarnak a sebek és én így nem lehetek veled.-Öleltem meg.
Megakartam neki mutatni, hogy igenis szeretem, de ezt most csak egy ölelésben fejezhettem ki.
-Szeretlek.-Súgtam a fülébe majd elengedtem és elsétáltam.
Útközben Bruce írt nekem egy SMS-t, hogy nincs-e kedvem holnap elmenni tollasozni. Nevetve pötyögtem az igen szót a telefonba bár már elég régen tollasoztam.

*Jenna szemszöge*

Csak úgy otthagyott. A távolodó alakot láttam aki nem nézett vissza rám csak ment amíg az eső áztatta területről el nem tűnt. Ottmaradtam egyedül, fájó szívvel és csak a csalódott arckifejezésemet lehetett látni. Visszamentem a Wayne lakásba ahol Bruce a kandallóval szemben a kanapén ült.
-Kicsim te megáztál.-Jelentette ki Bruce.
-Elfelejtettem esernyőt vinni.-Nevettem.
-Menj öltözz át.-Küldött el.
Eleget tettem a kérésének a vizes ruhákat a szennyesbe tettem, majd lezuhanyoztam, hogy átmelegedjek. A forró zuhany alatt legalább eltudtam gondolkodni a mostani helyzeten.
Furcsa nekem ez a Joker és Bruce közti barátság főleg, ha tudnák egymásról, hogy valójában ki kicsoda. Szerintem akkor minden más lenne. Mikor végeztem felvettem a pizsamámat és helyet foglaltam Bruce mellett.
-Jó ez a csönd.-Mosolygott Bruce.
-Haragszol?-Néztem rá.
-Nem haragszom csak csalódott vagyok.-Húzott oda magához.
-Sajnálom.-Próbáltam megölelni.
-Nem kell sajnálnod...elhamarkodtam.-Puszilta meg a homlokom.-Holnap mit csinálsz?
-Rachel megkért, hogy menjek át hozzá.
-Jó mert nekem is dolgom van. Egy kicsit kiszellőztetem a fejem.
-Milyen dolog?-Érdeklődtem.
-Jaket elhívtam tollasozni.
-Jake..talán gyanakodnom kéne?-Kacsintottam.
-Vicces.-Fintorgott.
Egy ideig csönd volt. Elpilledtem a karjaiban, de mikor felállt én felriadtam és bementem a szobába aludni.


*Bruce szemszöge*

Jennát felkeltettem amikor felálltam.
Muszáj volt elmennem mert amikor kinéztem az ablakon megláttam a Batman hívójelet.
Ezért felöltöttem álruhámat majd elmentem Gordonhoz.
-Hol volt eddig?-Üvöltözött Gordon.
-Betegállomány...Jokerről hír?
-Ezért hívtam itt látták utoljára.-Adott egy cetlit amin a cím volt.
-Mért nem maguk mennek?
-Gondoltam, hogy a jelre eljön. Bízunk magában.-Elment.

Odasiettem a címre, de minden üres volt.
-Batsy,Batsy,Batsy.-Szólt a hátam mögül egy idegen hang.
-Szóval itt vagy.-Fintorodtam el.
-Én igen, de te eddig merre ugráltál?-Mélyült el a hangja.
Most nem a vinnyogós,nevetős Jokert láttam magam előtt ez a hang nagyon ismerős volt.
-Volt némi gondom.
-Netán Jennával? Még ezek után visszafogadtad?-Nevetett.-Pedig nagyon sokat huncutkodott.Még emlékszem a bálra ott láttam egy másik férfival is.
-Tudom.-Mondtam mély hangon.
-Csak nem egy újabb lovag?
-Nem, de elmondom neked ha meglátlak Jenna közelében akkor esküszöm leszedem azt az idegesítő vigyort a pofádról.-Fogtam meg a nyakát.
-Jajj Batsy...ezt te sem gondolod komolyan.
Bevertem neki egyet majd elviharzottam. Batman ruhában mentem haza, leültem az ágyra. Jenna még aludt, de egy kis idő után a hátam mögül hallottam, hogy Jenna megijedt.
-Megijesztettél.-Kelt fel és ült le mellém.
-Sajnálom.-Fogtam meg a kezét.
-Mi történt?
-Elmentem Gordonhoz majd Jokerhez.-Vettem le a maszkot.
-Sosem láttalak még ilyen közelről Batmanként.
Erre csak mosolyogtam.
-Nehéz ez a cucc.-Érdeklődött.
-Hát egy kicsit igen.-Ezt a mondatomat csönd követte.-Könnyű dolgom volt Jokerrel, mintha már elakarna felejteni téged.
-Felejtsen...Bruce...ugye tudod,hogy ha nem lenne a Jokeres ügy akkor én igent mondtam volna.
Megsimogattam az arcát és megcsókoltam.
-Elmegyek átöltözni.
A rejtekhelyre mentem ami közel volt a Wayne lakáshoz.
Letusoltam,a Batman álruhát visszatettem a  helyére és már indultam is haza Jennához.
Még beszélgettünk egy kicsit majd elaludt a karjaimban.
*
*
*
*
*Reggel*
Jake már korán reggel itt volt nálunk és várta, hogy végre elinduljunk tollasozni.
-Mikor tollasoztál utoljára?-Érdeklődött Jake miközben beültünk az autóba.
-Fogalmam sincs talán még gyermekkoromban. Na és te?
-Mindig hívtak, de sosem értem rá.-Mosolygott.
Mikorra odaértünk addigra már kiveséztünk minden lehetséges témát.
Az öltözőben nem szokásom nézni a pasikat, de mikor Jake levette a pólóját a hátán vágások hegeit véltem felfedezni. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni ezért nem is kérdeztem meg őt a dologról.
Előbb kész lettem az átöltözéssel ezért én az előtérben vártam.
-Indulhatunk.-Dobta a vállára a tollascuccát.
A terem ahova bementünk óriási volt a padló pedig csúszós.
Bemelegítésnek ütöttünk néhányat, majd pedig elkezdtünk keményen játszani.
Döntetlen volt az állás mikor ütöttem Jake pedig szalad a labdához és elesett.
-Jól vagy?-Mentem oda hozzá.
-Szerintem maradjunk a döntetlenbe.
-Rendben.-Segítettem neki felállni.
Játszottunk mégy egy menetet ahol most én voltam a szerencsétlen. Jake ütötte a labdát én pedig nagy erővel eldobtam az ütőt.A nevetésünktől zengett a terem. Jake nevetését valamikor Joker nevetéséhez tudtam hasonlítani.Egy utolsó menetet is játszottunk ahol Jake még 2x elesett szóval csak nevettünk az egészen.
-Na jó..Legközelebb nem jövünk.-Nevetett Jake.
-Hát azért én jól éreztem magam.Végre sikerült levezetnem a feszültséget.
-Tényleg, sikerült megkérned a kezét?-Érdeklődött.
-Nem.Azt mondta, hogy annyi minden történt mostanság, hogy ez neki még túlságosan is korai.
-Szóval enyhén kikosarazott.-Hátba veregetett.
-Igen, de majd még megpróbálom.
-És szerinted igent mond?-Kérdezte némi pesszimizmussal a hangjában.
-Remélem.-Kacsintottam.
-Jó Wayne..menj a fejed után.-Pakolt a táskájába.
-Nyugodj meg Knight tudom mit csinálok.
Visszamentünk a  lakásba ahol már Jenna várt minket.
-Milyen hamar.-Jegyezte meg.
-Igen..hát valamennyit szerencsétlenkedtünk.-Csókoltam meg
Jake csak megölelte Jennát.
-Ilyen jóba vagytok?-Mosolyogtam.
-Hát mivel Jake a te haverod azért az enyém is.-Nevetett Jenna.
-Örülök.-Öleltem meg.
Mikor megnéztem a telefonomat láttam,hogy a mai napra van bent a naptárban egy fontos megbeszélés bent a vállaltban.
-Kicsim elfelejtettem,hogy még be kell mennem a vállalthoz.Nem baj ha itt hagylak titeket Jake-el?
-Semmi gond.-Csókolt meg.
Sietősre vettem a tempót és elindultam a vállalathoz.

*Jenna szemszöge*

Jake egy ideig csak bámult engem majd én odamentem hozzá és megöleltem.
-Jenna...-Simogatta meg az arcomat.
-Mondjad.
-Mért van az, hogy akárhányszor minket kettesben hagynak csak arra tudok gondolni, hogy vissza kell fojtanom azt a vágyat, hogy itt és most le ne teperjelek?
Erre csak egy jó mély lélegzetet tudtam venni. Egy hang nem jött ki a számon.
-Mindig csak arra gondolok, hogy mit veszítettem mikor elengedtelek..csak az ajkaidra tudok összpontosítani és arra, hogy mikor leszel örökre az enyém.-Csókolt meg.
Végre megértette amit eddig magyaráztam neki. Lépteket hallottam ezért eltoltam őt magamtól.
-Miss Matthews ha bármire szükségük van én állok rendelkezésükre.-Jött be Alfred
-Köszönöm Alfred,de most nincs szükségünk semmire-Mosolyogtam.
Mikor Alfred elment én egy nagyot felsóhajtottam.
-Egy hajszálon múlt.-Jegyezte meg Jake.-Én azt hiszem most megyek. Találj ki valamit, hogy kihúzz Bruce-nál.
-Rendben.-Kísértem ki.
Nem tudtam,hogy Alfred mennyit látott ezért valahogy ki kell belőle szednem dolgokat.
Bementem hozzá a konyhába.
-Segíthetek valamiben Miss Matthews?
-Tulajdonképpen igen Alfred...mit látott amikor jött be a nappaliba?-Érdeklődtem.
-Nos kisasszony annyit amennyit tudnom kell.Nem gondolja, hogy ha helyettem Bruce úrfi lép be az ajtón akkor kiakad? Meddig gondolja ezt játszani Miss Matthews?-Vont kérdőre.
-Alfred az egy nagyon hosszú történet, de hogy megértse ehhez össze kell dolgoznunk.-Mentem közelebb.
-Régóta ismerem önt és Bruce úrfit is. A családom végig nekik szolgált az összes generáció..gondolja, hogy hátba tudnám szúrni Wayne urat?
-Meglátjuk Alfred, de ez a kapu mindig nyitva áll ön előtt, csak annyit kérek,hogy senkinek ne mondjon el semmit.-Némi pénzt csúsztattam a zsebébe.
-Semmiképpen nem kell lefizetnie.
-Ez csak a kérésem megerősítése.Tegye azt amit mondok és nem lesz semmi gond.Megígéri?-Néztem mélyen a szemébe.
-Ígérem.
-Akkor jöjjön velem és elmesélek mindent kezdve azzal, hogy ki is valójában Jake Knight...
Alfred felvette a kabátját és elindultunk sétálni.

14.Fejezet.~Talán minden rendbe jön?

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, mint láthatjátok sajnos most nem kaptatok előzetest ezt azzal tudom magyarázni,hogy nem tudtam jó hivogatót kitalálni, de remélem nincs harag. Jó olvasást!


 *Bruce szemszöge*

Még vissza kell mennem 1 hétre a kórházba néhány kivizsgálásra, de Jennát nehéz lesz itt hagyni.
Most, hogy renbe jöttek a dolgok itt kell hagynom őt, de remélem, hogy befog jönni hozzám.

*Joker szemszöge*

Súlyos sérülésekkel kerültem kórházba. Persze smink nélkül ezért csak a sebhelyeket láthatták az orvosok. Férfival voltam egy kórterembe akinek barna haja volt és teli volt kék-zöld foltokkal az arca.
-Hello! A nevem Bruce Wayne.-Mutatkozott be.
-Jake Knight.-Használtam az álnevemet.
Még senki előtt nem fedtem fel az igazi nevem és ezt a szokásomat tartom.
-Miért kerültél be?-Érdeklődött.
-Öngyilkossági kísérlet..te?
-Súlyos autó baleset és most jöttem vissza egy hétre kivizsgálásokra. Az arcod is amiatt ilyen?-Mutatott a sebhelyekre.
-Nem az egy kiskori dolog.-Próbáltam eltakarni az arcom.
Próbáltam pihenni, de csak Jenna járt az eszembe, hogy azóta nem láttam mióta Jokerre fegyvert fogott.
Nem tudom, hogy fogom kibírni azt az időt amíg nem ölthetem magamra Jokert.

-Van családod?-Kérdezte Bruce.
-Van vagyis volt egy barátnőm, de csúnyán összekaptunk és egy jó ideje nem beszélünk..Neked?-Ültem fel.
-Van..most békültünk ki..sajnos más férfit is szeretett.
Bruce-t elvitték kivizsgálásra én pedig egyedül maradtam.

*Jenna szemszöge*

Gondoltam bemegyek Bruce-hoz és viszek neki egy kis ennivalót Mikor benyitottam abba a kórterembe amit Bruce mondott nekem nagyon meglepődtem. Joker feküdt az egyik ágyban smink nélkül.
-Te mit keresel itt?-Lepődtem meg.
-Ugyan ezt kérdezhetném tőled is.-Jegyezte meg Joker.
-Bruce-hoz jöttem.
-Ő a pasid?-Mérgesedett a hangja.

Mikor már kezdtem volna bele a mondandómba Bruce akkor jött be.
-Jenna!-Ölelt meg.
-Szia!-Mosolyogtam majd megcsókoltam őt.
A csók után kárörvendően néztem Jokerre.

-Hoztam neked néhány szendvicsnek való dolgot. Sajtot, sonkát és paprikát. Remélem jó lesz, de ha nem akkor add oda a szobatársadnak és hoztam váltó ruhát is.-Mosolyogtam.
-El is felejtettem!Jake ő Jenna Matthews, Jenna ő Jake Knight.- Mutatott be Bruce a férfinak.
-Nagyon örvendek.-Nyújtotta a kezét Jake.
-Egy perc és jövök.-Adott egy csókot Bruce és kiment az ajtón.
-Szóval Jake az igazi neved..-Mentem közelebb.
-Álnév..Nem vagyok bolond, hogy elmondom az igazi nevem.-Nevetett.
-Hát igen valami sosem változik.Mond meg Bruce-nak, hogy majd felhívom.-Mérgesen elviharzottam.

*Joker szemszöge*

Nevettem amikor Jenna elviharzott. Jó volt látni hisz megmelengette a szívemet.
-Jenna hova tűnt?-Jött vissza Bruce.
-Fontos dolga akadt, de majd még felhív téged.
Bruce befeküdt a mellettem lévő ágyba és bekapcsolta rozoga tv-t ami a kórterem plafonjára volt felszerelve.
Jokerről volt szó a tv-ben próbáltam nem odafigyelni és elaludni. Ahányszor említették a nevem késztetést éreztem nevetni, de tudtam nem lehet mert Bruce gyanút fogna.
Így telt el minden nap beszélgettünk és utána a tv..minden nap Jokerről mentek a hírek.
*
*
*
*
~1 hét múlva

*Bruce szemszöge*

Végre hazajöhettem Jake már hamarabb hazajöhetett mint aminek annyira nem örültem mert két napot egyedül voltam persze Jenna meglátogatott, de az nem volt ugyan az mint, hogy valaki egész nap ott volt velem és elszórakoztattuk egy mást. Jak-nek megadtam a számom és közöltem vele, hogy ha bármire szüksége van csak szóljon. Jenna még nem tudja, hogy mikor jöhetek haza, de Alfred azt mondta nálam lakik egy ideje szóval megleptem őt.

-Kicsim.-Jöttem be az ajtón.
-Bruce.-Ugrott a nyakamba.-Mért nem szóltál? Érted mentem volna.
-Lényegtelennek tartottam és így megtudtalak lepni.-Öleltem meg.
-Wayne úrfi hozhatok önnek valamit?-Érdeklődött Alfred.
-Nem köszönöm Alfred, most felmennénk Jennával a szobámba mert be kell pótolnunk néhány dolgot.-Mosolyogtam.
Jennát a karjaimban vittem fel az emeletre amin ő nevetett.
-Bruce te megőrültél.-Nevetett.
-Nem csak ennyire hiányoztál.-Csókolgattam.
Az ágyra tettem őt és tovább folytattuk a csókolózást.

*Jenna szemszöge*

Bruce végre hazajött és együtt lehetünk. A mellkasán feküdtem amikor közölt velem egy fontos dolgot.
-Jaket áthívtam vacsorázni.
-Micsoda?Mégis mikorra?-Keltem fel.
-Ma estére.Azt gondoltam, hogy örülni fogsz mert megünnepeljük, hogy itthon vagyok.
-Kiszámíthatatlan vagy Bruce Wayne.-Forgattam meg a szemeimet és megcsókoltam.
Még egy ideig az ágyban voltunk utána pedig elkezdtünk készülődni.

*Joker szemszöge*

Eljöttem Bruce vacsorájára. Jó nagy házban lakik és még egy inasa is van. Bekísért az étkezőbe és ott vártam meg Bruce-t.
-Jake korábban jöttél.-Jött be Bruce és Jenna.
Jenna és én szemeztünk egymással. A vacsora közben nevettünk és nagyon sokat beszélgettünk. Kint a nappaliban egy bor társaságában mulattunk tovább.
-Jenna úgy hallottam, hogy te a Joker ügyön dolgozol.-Szólaltam meg.
-Igen, de nincs haladás.-Kortyolt bele az italába.
-Egy pillanat.-Kimentem szívni egy kis friss levegőt. Bruce kijött hozzám.
-Minden rendben?-Érdeklődött.
-Egy kicsit megártott a bor.-Nevettem.
-Megakarom kérni Jenna kezét, de fogalmam sincs hogyan tegyem.-Vette elő a gyűrűt és mutatta nekem.
Úgy tettem, mintha valaki küldött volna nekem egy SMS-t.
-Fontos dolgom akadt.Sajnálom.-Felvettem a cuccaimat és elmentem.
Esős idő volt. Az utcán az emberek megbámultak. Arra tudtam csak gondolni, hogy Jenna már biztos Bruce karjaiban kiabálja azt, hogy igen. A parkban ami közel van a Wayne házhoz megálltam a tó mellett.
  

Jenna járt a fejemben, hogy mennyi mindenen keresztül mentünk.
Rohanó lépteket hallottam amik felém közeledtek.
-Jake!-Kiabált nekem.
-Jenna te mit keresel itt?
-Kiszellőztetem a fejem, de ez csak ürügy mert utánad jöttem.-Ölelt meg.
-De hát Bruce megkérte a kezed.-Öleltem szorosan.
-Igen, de azt mondtam neki, hogy ne vegye sértésnek, de még nem szeretném összekötni vele az életemet mert annyi minden történt velünk.
-Egy idő után megfogod bánni.-Toltam el magamtól.-Akármennyire is jólesik az ölelésed most ez nem helyes.

-Nem fogom megbánni és ne tolj el magadtól.-Ellenkezett.
-Mért ne bánnád meg?
-Mert még mindig szeretlek.-Csókolt meg.