22. Fejezet.~ A börtön ablakában..

A Wayne kastély visszanyerte régi mivoltát. Bruce és Alfred már ott laknak, de én Bruce-ra való tekintettel még a saját lakásomban töltöm a napokat. Bruce makacs és nem hajlandó békülni. Már be se jár a munkahelyemre se, mondjuk erre a telefonban mindig azt mondja, hogy mostanában sok a dolga. Jake? Nem beszél velem. Múltkor azt hiszem láttam, de lehet, hogy csak képzeltem. Hiányzik. Amikor Bruce-al jóba voltak akkor legalább láttam őt. Ezektől a gondolatoktól mindig összeszorul a szívem és könnyek gyűlnek a szemembe. Megakadályozhattam volna, hogy elmondja. Egyszer úgy is meg kellett tudnia, de miért most. Próbáltam magam vigasztalni, bár nem sok sikerrel jártam.
Rachel is volt nálam 1 hete, akkor mondta, hogy Harvey és ő elmennek egy kicsit pihenni. Nem hibáztatom őket, hisz Gotham nem a legpihentetőbb város. Most Gordon a támaszom. Ő van itt velem mióta Bruce-al összevesztünk. Ha sokáig kell bent maradnom akkor ő marad velem és segít lezárni az aktákat. Mesél a családjáról és, hogy a fia is rendőr akar lenni. Aranyos, megmosolyogtatott a dolog.
Az egyik este, amikor megint sokáig kellett maradnom, a saját telefonomat lehalkítottam így nem láttam, hogy Bruce hívott. Szégyenemben inkább vissza se hívtam. Így az irodámban levő telefon csörrent meg.
- Jenna Matthews. - vettem fel a telefont.
- Szia Bruce vagyok. - szólt bele.
- Szia. - sóhajtottam.
- Csak azért hívtalak, hogy megtudjam jól vagy-e. Meddig dolgozol?
- Még kb 1 órát. - válaszoltam hűvösen.
- Rendben. Érted megyek.
- Bruce ez kedves tőled, de nem kell. Majd Gordon haza visz.
- Jenna. Kérlek.
- Oké. Akkor majd találkozunk. - tettem le.

Izgultam. Soha nem féltem még ennyire egy találkozástól. Gyorsan végeztem a munkával, közöltem Gordonnal, hogy ma Bruce visz haza, elkészültem, majd indultam ki, ahol már Bruce várt. Mosolygott. Utoljára aznap reggel láttam őt mosolyogni, amikor megtudta az igazságot. Csak ezen gondolkoztam. Mentem közelebb hozzá és csak egy puszit kaptam az arcomra.
- Gyere elviszlek a kastélyba. - fogta meg a kezem.
Beültünk a kocsiba és a 15 perces út alatt kínos csönd lepte be a kettőnk között szikrázó levegőt. Én nem mertem szólni, neki pedig nem volt mondani valója.
- A kastély gyönyörű lett. - ijedtem meg a hangjától. - olyan, mint gyermekkorunkban volt. - mosolyogva nézett rám.
Megkönnyebbülve szálltam ki az autóból. Bruce-nak igaza volt a kastély olyan volt, mint régen. Megfogta a kezem és együtt léptünk be az ajtón. Alfred már várt minket.
- Mr. Wayne. Miss Matthews. Üdvözlöm önöket. Miss Matthews jó önt végre látni. - jegyezte meg Alfred.
- Köszönöm. Magát is Alfred. - mosolyogtam rá.

Bruce az előszobában levette a zakóját és a kocsi kulcsát az asztalra helyezte, majd tovább mentünk az étkezdébe. Az étkező asztal meg volt terítve, már csak minket várt.
- N-nem vagyok éhes. - mondtam feszengve.
- Ugyan Jenna. - unszolt.
- Csak egy pohár vizet kérek. - feleltem hűvösen.
- Rendben. - sóhajtott majd intett Alfrednak, aki szem rebbenés nélkül hozta a vizet.
- Miért hoztál ide? - érdeklődtem.
- Gondoltam elhozlak, hogy lásd hol fogsz lakni. - mosolygott.
- Haragszol még?
- Tény, hogy igen, de megoldjuk. - fogta meg a kezem. - Már nem sokáig fog minket Joker zavarni.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedtem.
- Hát úgy értem. - nézett rá az órájára. - már a fogdában van valószínüleg. - mosolygott.
- Hogy mi? - döbbentem le. - akkor ezért hoztál el? Hogy ne legyek ott, amikor beviszik?
Bólintott.
Óriási méreg töltött el. Képes volt ezt tenni. Biztos a mai névtelen telefon, aminek Gordon annyira örült az pontosan ez volt. Próbáltam egy tervet kieszelni a lehető leggyorsabb módon.
- Jenna figyelj. Szeretlek. Bármit megtennék érted, nekem Te vagy a legfontosabb. - csókolt meg.
- Körbevezetsz? - mosolyogtam.
- Persze. - villantott wattos mosolyt és kézenfogva indultunk el.

Megmutatta a konyhát, a vendégszobákat, a fürdőket, az egyik erkélyről a hátsó udvart, ahol szeretné majd az esküvőt tartani. Végül jött a mi szobánk. Gyönyörű bézs fal és hozzá passzoló ágynemű, szőnyeg. A bútorok fehér tölgyből készültek.
- Na hogy tetszik? - vigyorgott.
- Szép. - erőltettem mosolyt, miközben az egyik szobrot néztem, ami a komódon volt elhelyezve.
Közelebb jött hozzám, hogy megcsókoljon, de én megfogtam a szobrot és leütöttem vele. Bruce a földre esett.

- Ez volt a lehető legrosszabb húzásod Wayne. -ezen mondtad után az ajtó felé rohantam, végig a lépcsőn az előszobáig. A kabátomat felkaptam és a kocsikulccsal a kezemben sietve mentem ki az ajtón.
Olyan gyorsan száguldottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Egyből az őrsre mentem, hogy Gordont számon kérjem. A kocsiban a könnyeimmel küszködtem, de sikerült elfojtanom őket, ha meglátom, hogyan fogok reagálni? Vagy ő hogy fog reagálni? Bele se mertem gondolni. Ahogy közeledtem úgy nőtt a gombóc a torkomban és a csomó a hasamban. Megint ez az érzés. Izgultam oly annyira, hogy szédelegve sétáltam be a bejárati ajtón. Egy mély levegőt vettem még a találkozás előtt. Próbáltam a legkomolyabb tekintetemet előszedni.
Gordonhoz siettem, aki a fogda előtt állt.
- Sawyer szólt. Tudunk róla valamit?
- Semmit, Se újj lenyomat, se fogazat egyezés. Egyedi ruha, a márka nem ismert feltehetően nincs. A zakó zsebében semmi csak kés és kötszer. Nincs neve sem más álneve, amit ismerne bárki.
- Gordon menj haza. Várhat ő még 1 napot. Már itt van és mi nyugodtan alszunk. - veregettem meg a vállát. - Egyébként gratulálok az új posztodhoz rendőr fő kapitány. - mosolyogva öleltem meg.
Taps tört ki a fogdában, még Joker is tapsolt. Elborzasztott a dolog.
- Elbírsz vele? - mutatott a bohócra.
- Ha kell akkor hajnalig faggatom. -néztem Jokerre aki elfordította a fejét.

Az irodámban várakoztam, amíg Jokert bevitték, hogy kihallgassam. A telefonom össze-vissza csörgött. Bruce nem hagyott békén. Már 20 nem fogadott hívásom volt, amikor kikapcsoltam a telefont. Nem akartam vele beszélni. Csak arra koncentráltam, hogy minél előbb legyek túl ezen az egészen. Egy gyors szerepet kell eljátszanom aztán minden a régi. Talán nem minden..., de legalább a jelenlegi része az életemnek.

- Túl sok papír munka vagy Te nekem. - sétáltam be a kihallgatóba.
- Voltam én már más is neked. - kacsintott.
Elvörösödtem. Tudtam, hogy miről beszél, de azzal is szembe kellett néznem, hogy a többiek kint mindent hallanak. Tagadnom kell mindent.
- Csak szeretnéd. - fújtam ki a levegőt.
- Milyen szépen játszod a szereped. A rendőr akadémián ezt is tanítják?
- Már el is felejtettem, hogy Te mekkora paraszt vagy. - ültem le a székre.
- Ejnyee. Egy ilyen gyönyörű nő ne beszéljen így.
- Ugyan. - elintéztem egy válrántással.
- No. Mért vagy ilyen komoly? Talán azért mert a kinti kollégáid mind hallanak minket? Jenna engem nem versz át. Ismerlek.
- Csak hiszed, hogy ismersz, de hagyjuk a személyeskedést és beszélj. Kíváncsi vagyok, hogy kiknek dolgozol. - tértem a lényegre.
- Drágaságom. Én is sok mindenre kíváncsi vagyok, de nem biztos, hogy kapok rájuk értelmes választ, vagy talán bemutatót. - nyalta meg a száját.
- Na Te mire vagy kíváncsi? - mentem bele a játékba gondolván hátha kiszedek belőle valamit.
- Arra, hogy még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy ruha nélkül? - harapott az ajkába, majd elnevette magát.
Egy új dolog Jokertől. Száj harapás. Eddig sosem csinálta, vagy nem láttam, hogy csinálta volna. Ledöbbentett a dolog és egy furcsa érzést keltett bennem.
- Na cica kapok választ? - nevetett megint.

Gordon bejött én pedig felálltam.
- Naa. Ünnep rontó! - biggyesztette le az ajkát.
- Féreg! - rákiabálva mentem ki az ajtón.
Felháborodva ültem az irodámban. Intéztem ennek a hülye bohócnak a papírjait. Legszívesebben felképeltem volna. Egy órát még itt voltam aztán haza mentem. Nemsokára Bruce-al is szembe kell néznem.


* Joker/Jake szemszöge*


Elkönyveltem ezt egy pontnak ami után már csak jobb és jobb jöhet. Jenna is játszotta magát a kihallgatáson én pedig belevittem a játékba. Van egy sanda gyanúm, hogy a Wayne dobott fel. Jake naivan megbízik mindenkiben, aki csak rámosolyog. Eme gondolat menetem közben elfintorodtam és már gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnék kiszabadulni erről a lepra telepről. Nézni, ahogy a sok flepnis játsza magát. Undorító... Nem játszhatsz mártírt a saját állatkertedben...

21. Fejezet.~Két tűz között

*Jenna szemszöge*

Pár napja tértünk haza Philadelphiából. A szüleim egy hadseregnek is elegendő ételt csomagoltak, mintha nem tudnák, hogy teljes kiszolgálást kapunk Alfredtől. Bruce mostanság sokat volt Jake-el, így majdnem mindennap a házban találkoztam vele reggelente. Vidámnak látszott...sokkal vidámabbnak, mint amilyen azóta volt mióta emberek között van. A nyakláncot, amit születésnapomra kaptam tőle még mindig hordom....kedves gesztus volt tőle. Segítőkész és nagyon kedves ahhoz képest, hogy van egy másik oldala. A Wayne kastély nemsokára visszanyeri a régi alakját. Oda járnak Bruce-al festeni.

- Jó reggelt! - húztam el a függönyt, hogy teret kapjon a ragyogó nap sugara.
- A denevér éjszakai élőlény! - takarta el szemeit Bruce.
- Tudom, de Te ember vagy. - ültem le az ágyra.- különben is Jake megérkezett. - csókolgattam a nyakát.
Mordult egyet és magára húzott. Még kómás volt az arca és úgy mosolygott. Legaranyosabb dolog volt a világon. Egy csókot nyomtam a szájára és próbáltam kiszabadulni az öleléséből elindultam kifele az ajtón mikor utánam szólt.
- Szólj neki, hogy lezuhanyzom és azonnal megyek!
- Főzök addig kávét. - kacsintottam rá és kimentem az ajtón.
Újabb kínos találkozás a másik hőn szeretett férfival. Egy mély levegő vétel kíséretével lesétáltam a lépcsőn Jake pedig ott állt és várta, hogy Bruce végre elkészüljön.
- Azt mondta, hogy elmegy zuhanyozni és siet ahogy csak tud. - adtam át az üzenetet. - addig főzök egy kávét, gyere!
- Rendben. - mosolygott és utánam jött a konyhába.
Mikor beértünk  a konyhába ő leült az egyik bár székre és vigyorgott rám.
- Mi ez a jó kedv? - érdeklődtem.
- Elmondok Bruce-nak mindent. - mosolygott.
- Hogy mi? Jake biztos, hogy ez jó ötlet? - estem kétségbe.
- Ő az egyetlen barátom. El szeretném neki mondani.
- Jake kérlek.Jobb lesz, ha nem mondod el neki. - próbáltam lebeszélni.

A férfi arcáról egyből lefagyott a mosoly. Az arc kifejezése komorrá változott.
- Miért nem akarod, hogy boldog legyek?
- Nem akadályozlak a boldogságban, de ez akkor is rossz döntés.
- Mert?
Nyeltem egy nagyot. Azért mégsem árulhatnám el Bruce titkát a fő ellenségének.
- Bruce nem hiszem, hogy jól fogadná. - hazudtam.
-Majd meglátjuk. - kacsintott.

Bruce besétált a konyhába és egy kéz fogással köszöntötte Jake-et. Töltöttem nekik kávét, majd azt gyorsan megitták és elindultak a Wayne kastélyhoz.
- Bruce odafele beugorhatnánk hozzám . Mutatni akarok valamit. - Mondta Jake és rámvigyorogva zárta be az ajtót.


* Joker/Jake szemszöge*

Nem fogok Jennára hallgatni és megmutatom Bruce-nak ezt az oldalam is. Ez is hozzám tartozik és mivel ő az egyetlen barátom remélem el is fogadja.
- Mi az a nagy dolog, amit szeretnél megmutatni? - kíváncsiskodott.
- Itt fordulj le. - mutattam neki az utat. - Ez egy olyan dolog, amit nem sok mindenkinek mondtam még el.
Bruce leparkolt a kocsival és láttam rajta a meglepettséget.
- Itt élsz? - lepődött meg.
- Igen. -sóhajtottam.
Nem hiába kérdezte meg, hiszen egy lepukkant panel előtt álltunk meg. Ez Gotham pöcegödre. Nem voltam rá büszke sose, de búvóhelynek kiváló.
Elindultunk befele és figyeltem Bruce reakcióját. Nézte a megkopott falakat és hallgatta a csörömpöléseket az ajtó mögül. Oda értünk a 10-es ajtóhoz és elővettem a kulcsomat.
Kinyitottam az ajtót és előre engedtem Bruce-t. Behúztam a függönyöket és az asztali lámpát felkapcsoltam.
- Ülj le nyugodtan egy perc és jövök. - mutattam az étkező asztalra.
Gyorsan átöltöztem és kifestettem magam. Ránéztem az órára...a gyógyszer! Kinyitottam a fürdőszobában levő szekrényt. Üres dobozzal volt teli. A francba! Ne ne ne kérlek ne most!

* Bruce szemszöge*

Jake lakásában voltam. Szörnyű volt látni, hogy ő így él.
- Szóval te vagy a híres Bruce Wayne. - jött ki nevetve és leült az asztalhoz, ahol egy kis pislákoló lámpafény volt.

- Ne aggódj nem foglak bántani csak látni akarom, hogy kiről dumált az a félnótás. - hajolt közelebb, hogy lássam az arcát.

Ledöbbentem. Joker volt az. A legnagyobb ellenségem.

- Joker. - fintorodtam el.
- Akkor ahogy látom hallottál már rólam. Gotham gazdag polgárait még érdekli a város? - mosolygott.
- Sokkal jobban, mint gondolnád.
- Hiszek neked Bruce. Rendes palinak tűnsz és még a barátnőd is csodás. Jenna igaz? - kacsintott.
- Ki ne merd a nevét ejteni a szádon!
- Mi ez a komolyság? - nevetett. - Beszélhetünk nyíltan, hiszen mind a kettőnknek megvolt.
- Elég. - morogtam.
- Ha tudnád, hogy ezek még a hátad mögött is kavartak. Kicsi Bruce. Téged csúnyán átvágtak. - rázta a fejét szomorúan majd elnevette magát.
- Fejezd be! - kiabáltam.
- Jó jó! Én csak az igazat mondtam. Oda kéne figyelned a barátnődre vagyis a menyasszonyodra. Mindenkinek vannak titkai Bruce és amíg te hagyod, hogy ezek ketten. - nyalta meg a száját. - hogy ezek ketten a hátad mögött....
- Árulj el nekem valamit. Szereted Jennát?
- Ugyan kérlek Wayne! Úgy nézek ki, mint akinek vannak bármiféle érzelmei? Jake az, aki bele van bolondulva Jennába. Én csak egy egyszerű fickó vagyok.

Felálltam és sietve hagytam el a lakást. Még  hallottam annak az őrültnek a nevetését. A kocsiban hazafelé elgondolkodtam. Képes voltam egy ilyen embert beengedni a házamba, ő volt a legjobb barátom. Undorodtam magamtól. Otthon Jenna a kanapén olvasgatott.
- Bruce! - tette le a könyvet.
- Gyere be a dolgozó szobába. - utasítottam.
Amint kimondtam ezt a mondatom, neki vágódtam a szoba ajtajának és az íróasztalhoz mentem. Felborítottam az egészet. Jenna rémülten ült le a benti kanapéra.
- Te tudtad ugye? - förmedtem rá.
- Micsodát? - értetlenkedett.
- Azt, hogy az ellenségemmel barátkoztam.
- Szóval Jake elmondta.
- Joker mondta el. Meg fogom ölni, hohy tehette ezt? El sem tudom hinno, hogy Te is benne voltál ebben az egészben!
- Bruce. Talán egyszer láthatnád másban a jót! Jake jó ember!
- De Joker nem az! Épp ezért fogom megölni.

- Nem fogod megtenni. -erősködött.
- Jenna erről nem nyitok vitát.
- Nem fogod megtenni, mert szeretem őt. - nézett rám komolyan.
- Micsoda? - kérdeztem vissza döbbenten.
- Jól hallottad szeretem őt. És nem fogom hagyni, hogy megöld.

- Jenna ez egy pszichopata. Ő nem szeret téged. Nincsenek érzései. - magyaráztam.
- Ezt úgy mondod, mint ha neked nem lenne egy rossz oldalad.
- Batman nem rossz Jenna. - jelentettem ki.
- Ezt mondd a rendőröknek.
A haragom egyre csak nőtt és nőtt. Nem akartam őt bántani ezért elindultam kifele.
- Most hova mész? - kiabált rám.
- Jokerhez.
- Bruce ha megteszed engem örökre felejts el! - hallottam meg utolsó mondatát.
Immáron Batmanként tértem vissza Joker omladozó házába. Az ajtót betörtem és kerestem a férfit. Jake ült a kanapén és nézett rám rémülten. A falhoz nyomtam őt a nyakánál fogva.
- Nem akarlak többet Jenna közelében látni megértetted?
- Bruce? - lepődött meg.
- Tőle hoztam az üzenetet. Elvesztetted őt mint barátot. Hátba szúrtad. Soha többet nem akar látni és ha megtudja, hogy Jenna közelébe mész. Akkor még találkozunk. - fenyegettem meg aztán elviharzottam.



* Jenna szemszöge*

Bruce teljesen megbolondult. Remélem Jakenek nem esett baja. Én megmondtam, hogy rossz ötlet elmondani. Kimentem az erkélyre és tárcsáztam Jake számát.
- Jake hála istennek! - szóltam bele a telefonba.
- Jenna. Igazad volt. Annyira sajnálom. Ugye nem bántott? - aggódott.
- Nem dehogy. És téged?
- Átvedlettem Jokerbe mikor elmondtam neki. Erre a napra már nem volt gyógyszer és rohamom volt. Joker utat tört magának és nem tudtam vele mit csinálni. - szomorkodott.
- Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemembe.
- Nem a te hibád. Inkább én sajnálom, hogy kitaláltam ezt az egészet. Mellesleg Bruce üzent nekem Batmannel. Nem mehetek a közeledbe.
- Tudhattam volna. - sóhajtottam.
- Most mennem kell, de tudd, hogy mindent megteszek érted Jenna Matthews mert szeretlek! - tette le a telefont.

Bruce sétált be az ajtón, majd kijött hozzám az erkélyre.
- Nem bántottam. - jelentette ki.
- Köszönöm.
- Ne köszönd. Ez csupán az, hogy mennyire vagy rám hatással. - morgott.
Oda mentem hozzá és megöleltem. Elakart menni, de nem hagytam neki. Most az ölelésére volt szükségem. Ezek után, amin keresztül mentünk. Tudom, hogy haragszik rám, de egy részemnek szüksége van rá, a másik részemnek pedig Jake-re van szüksége. Hihetetlen ez az állapot, de jelenleg azt kell megakadályoznom, hogy kárt tegyenek egymásban.

20. Fejezet.~Nem tudsz rajtam változtatni

*Jenna szemszöge*

Korán reggel Bruce mellett szuszogtam az autóban. 43 percnyi utat tettünk meg Philadelphia-ig, hogy meglátogassuk a szüleimet. Immáron 27 éves vagyok és ezt ünnepeljük meg kis szűk családi körben. Fél álomban hallgatom a halk zenét, ami a rádióban szól. Kellemes és szívet melengető. Kómás arccal néztem Bruce-ra, aki mosolyogva figyelte az utat.
- Szép reggelt szülinapos. Nemsokára ott vagyunk.

Hamarosan meg is érkeztünk a nagy kő fallal körbekerített birtokhoz. A frissen nyírt fű illata tört utat az autóba. A szüleim mindig nagyra vágyóak voltak a házak terén. Édesanyám már kint várt minket. Díszes, csillogó ruháihoz képest most egy egészen visszafogott itthoni öltözetben mutatta meg bájait. Szőke haja szög egyenesre volt vasalva. Édesapám golf felszerelésben várta Bruce-t.
- Emily! - szállt ki a kocsiból Bruce.
- Bruce! - ölelte meg őt anyu.
Fáradtan másztam ki a kocsiból és sétáltam oda hozzájuk.
- Na és hol van az én szülinaposom. - tárt karokkal tekintett felém anyu.
- Anyaa. - forgattam meg a szemeimet.
- Drágám egyszer vagy 27! - mosolygott.
- Boldog Szülinapot! - simogatta meg az arcomat apu.
- Köszi. - öleltem meg őket.
Beléptünk a házba és az előtér alma zöld színe tárult elénk. Onnan nyílt a nappali, az étkező, a lépcső ami felvezet az emeletre és persze a konyha. Az emeleten volt a fürdő és 3 hálószoba. Bruce-al az én régi szobámban aludtunk. Nagyon világos rózsaszín színű fal, francia ágy és egy gardrób szekrény ennyit hagytam itt minden egyes nyáron, amikor idejöttem látogatóba.
 Egy nagy reggelivel kezdtünk, aztán én a szobámban pihentem, míg Bruce és apa golfozni mentek. Anya az esküvőről kérdezősködött. Rövid, tömör válaszokat adtam neki mert nem nagyon akartam az esküvőről beszélgetni. Délután fele hallottam, hogy a fiúk visszaértek ezért lementem a nappaliba.
Anyu sütött nekem egy csokoládé tortát, amin elfújtam a gyertyákat miközben csöngettek. Rohanva nyitottam ajtót az idegennek. Mosolyogva dőlt az egyik oszlopnak.
- Jake. - döbbentem le.
- Hello szülinapos. - kacsintott.
- Mit csinálsz te itt?
- Bruce hívott meg. - vigyorgott. - ugye nem bánod ha bejövök?
Döbbenten álltam előtte nem tudtam szóhoz jutni. Jake simított egyet az arcomon és besétált a házba.
- Anya, apa ő Jake Knight, Jake ők a szüleim Emily és Raymond Matthews. - mutattam be őket egymásnak.
Kicsit ijedten néztek rá, gondolom a vágások miatt, de próbáltam nem oda figyelni. Kérdezgették őt, bár nem árult el sokat magáról, amit meg igen annak a fele kamu. Bruce felvágta a tortát és Jake-el bővülve falatoztunk az étkezőben. Anya és apa ajándéka egy ruha volt, míg Bruce egy nagy csokor rózsát adott nekem. Jake vigyorogva nézett rám.
- Jenna sétálunk kint egy kicsit?
- Ööö...Igen. - feleltem félősen.

 Már a hátsó kertben voltunk, mikor egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
- Boldog szülinapot. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Ugyan már..megérdemled. - kacsintott.

Egy toll pihe alakú medál volt a dobozkába.
- Engedd meg, hogy feltegyem. - vette ki a kezemből.
Félresöpörtem a hajam és Jake a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
- Tényleg köszönöm. - mosolyogtam.
- Nem kell megköszönnöd. Érted bármit. - fogta meg a kezem.

Másodpercek alatt vette el ezzel a mondattal a jókedvemet.
- Jake de ugye nem loptad?
- Mi? Jenna dehogy!
- Nem akarok olyan nyakláncot hordani, amit valaki lopott. - próbáltam levenni.
- Jenna. Bízz bennem! Esküszöm, hogy nem loptam. - húzott magához.
- Pont ez az. - húzódtam el tőle. - Nem értelek. - ültem le a padra, ami az udvaron volt.
- Pontosan mit nem értesz? - ült le mellém.
- Az egészet. Jaket és Jokert. - hajtottam le a fejem.
- Jenna. Tisztában vagyok azzal, hogy beteg vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy Joker mit csinál és azzal is tisztában vagyok, hogy bármelyik percben rohamom lehet és előugrik Joker, de már ezzel együtt élek. - kulcsolta össze a kezünket.

- És ha azt mondom neked, hogy van rá lehetőség, hogy ne kelljen ezzel élned? - csillant fel a szemem.
- Nem hinném. - morgott.
- Pedig de. Jake...vannak profi orvosok akik meg tudnak téged gyógyítani. - simogattam meg az arcát.
- Jenna. - felnevetett. - Nem tudsz rajtam változtatni. Ilyen vagyok és ilyen is maradok.
- Féltelek. - szipogtam.
- Nincs szükség rá. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Itt befejeztük a beszélgetést. A bejáratnál anyu állt ölbe tett kézzel és minket figyelt. Jake estig maradt nálunk aztán haza ment. Amíg Bruce fürdött anyunak segítettem a konyhában.
- Ez a Jake... - kezdett bele.
- Anya ne is mond...
- Szerelmes beléd ugye azt tudod?
- Igen tudom. - bólintottam.
- És te szereted őt?

Szünetet tartottam. Minden kis apró gondolat megfordult a fejemben, hogy erre mi lenne a jó válasz. Elmondani anyunak, hogy ő ki is valójában? NEM! Hogy szeretem-e... annyi dolog történt már.
- Anyu. Bruce-al vagyok. - mutattam az eljegyzési gyűrűre.
- Jó jó értem én. Csak ne játssz a férfiak szívével..
- Rendben. - mosolyogtam.

Jó itt. Távol a zűrös várostól, talán én is itt fogok élni majd egyszer. Talán Bruce-al vagy talán mással. Hisz itt csendes az élet és megnyugtató a családi ház. Nehéz egyszerre két férfit szeretni..

19.Fejezet.~Van még remény

Sziasztok! Sok minden történt mostanság, hiszen 2 éves lett a blog miről a köszönetet itt olvashatjátok: ( http://jokermasikarca.blogspot.hu/2015/03/2-eves-blog.html )
Ennek a résznek az eleje már régebb óta megvan mert térd zúzódással feküdtem itthon kényszer pihenőn és akkor megalkottam. Végre sikerült befejezni.. Jó olvasást! :)

*Jenna szemszöge*

-Már csak néhány napomat töltöm 26 évesként..Sosem gondoltam volna, hogy egyszerre két férfit fogok szeretni. Itt van Bruce, aki éjszaka a város megmentője Batmanként és itt van Jake, akinek ez az álneve, Joker éjszaka és Batmant üldözi nem mellesleg Skizofréniával diagnosztizálták. Bruce beleloholta magát az egész esküvő dologba, pedig megmondtam neki, hogy csak akkor fogok hozzá menni, mikor már nincs Batman. Néha úgy érzem ezt nem akarja elfogadni..-Ez a gondolat menet játszódott le bennem egy hajnali órában, mikor Bruce nélkül ébredtem.
Kómásan kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Választhattam: Zuhany vagy kád, de egy gyors zuhanyra volt szükségem. A forró víz leforrázta az én hideg testemet, a hajamat is benedvesítettem így nem kellett óvatoskodnom, hogy ne legyen vizes a hajam. Zuhany és a fehérnemű felvétel után magamra kaptam egy köntöst. Haj szárítás közben Bruce szemrebbenés nélkül sétált be és köszönés nélkül állt be a zuhany alá.  A vőlegényem szó nélkül zuhanyzott tovább...nem tudtam mi baja van. Ránéztem, pont akkor fordított hátat nekem. Tele volt zúzódással nyílván az este történt valami. Megvártam, hogy beszélhessek vele. Elzárta a vizet és egy törülközőt tekert a derekára. Felső testéről folyt le a víz és úgy sétált felém. Mielőtt odaért volna hozzám egy nagyot sóhajtott.
- Jó reggelt. - simogatta meg az arcomat.
- Minden rendben?
- Persze, csak hosszúra nyúlt az éjszaka. 8-ra a vállalat konferencia termében kell lennem. Van még 3 órám, pihenek egy kicsit. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jól van. - mosolyogtam.
A szobánkba ment, ahol felvett egy alsónadrágot és befeküdt az ágyba. Mellé bújtam és mellkasára hajtottam a fejem. 15 perc sem telt el, de már aludt.Hasamra fordultam, hogy jobban lássam az arcát. Haját birizgáltam majd arcát kezdtem simogatni.
- Bruce. - suttogtam.
Miközben ő békésen aludt én felhívtam Gordont, hogy érdeklődjek a tegnap esti történésekről. Elmondta, hogy Crane már korán reggel keresett az irodámban. Szóltam, hogy sietek és értesítse Crane-t. Rohantam felöltözni és egy kis cetlit hagytam Bruce éjjeli szekrényén, hogy ha végzett a vállalatnál akkor hívjon. Siettem be a kapitányságra, ahol már Crane az irodámban volt. A kabátomat felakasztottam a fogasra és leültem a székemre, hogy kifújjam magam.
- Dr. Crane kér egy kávét esetleg? - ajánlottam fel.
- Nem köszönöm Miss Matthews. - helyet foglalt velem szembe.
A táskámból előhalásztam az aktákat és letettem az asztalra.
- Sikerült az egészet elolvasnia?
- Igen. - feleltem szűkszavúan.
- Úgy látszik egy kicsit önt is megviselte.
- Dr. Crane...megtudná mondani pontosan, hogy milyen gyógyszert adott a páciensnek?
- A gyógyszerek listáját is mellékeltem. Dátumozva.
- Igen, de a napló bejegyzéshez köthető dátumhoz az az új gyógyszer nincsen beírva. - néztem kérdően.
Elakadt a szava, hiszen tudta jól, hogy tüzetesen átnéztem a listát.
- Nos Dr. Crane. Megtudná nevezni nekem azt a gyógyszert?
- A-az egy saját készítésű gyógyszer. Nincsen neve.
- Mi volt benne?
- Nem árulhatom el. - mosolygott gúnyosan.
- Most gondoljon bele Crane.. - álltam fel a székemből. - Elég hamar megfosztanák a doktori címétől,ha tudnák, hogy egy elmebeteg gyógyítja az elmebetegeket. Nem de bár? -mentem közelebb hozzá.
- Ehhez magának semmi köze.
-Egészen sok közöm van hozzá. Lehet, hogy az illetékes bűnöző az ön kis saját kísérleti gyógyszere miatt lett az, aki most bohóccá maszkírozva rohangál a városba.

Feldúlt volt és nem tudott szóhoz jutni. Tulajdonképpen én is meglepődtem magamtól. Erőt és magabiztosságot sugároztam, pedig régebben egy félős nyúl voltam a kapitányság kopott kis ketrecében. Nem is kihallgatás volt, de ugyan olyan erővel léptem fel, mint ahogy ott szoktam.

- Akár vihetném rögtön Gordonhoz. - szakítottam meg a csendet.
Nagyot nyelt és szemei csillogtak a félelemtől.
- De nyugodjon meg. Nem teszem. Ugyan is tudni szeretnék valamit.
- Micsodát?
- Joker még meggyógyulhat?
- Őszintén? Ha megfelelően kezelik akkor van rá esély, de az sem 100%-os. - ment a kabátjához.
- Szóval ha nem ön kezeli.
- Pontosan Miss Matthew. De körözött embert nem juttat ki Gothamből olyan egyszerűen. Ha elkapják akkor csak Arkham-ig jut. - nyúlt a kabát zsebébe.
- És mi van ha tudok kiskaput?
- Azt nem ajánlatos elmondani senkinek. Nem sok emberben lehet megbízni ebben a városban. -közöl jött hozzám és a falhoz nyomott. - Meglepő, hogy itt fenyegetőzik Miss Matthews. - kezét a torkomra tette és szorítani kezdte. - Viszont gondoskodom arról, hogy Gordon ne tudjon arról, hogy leleplezett engem. Ha csak egy szó is elhagyja a száját velem kapcsolatban...imádkozzon Jenna. - lökött a földre.
- Rendben. -köhögtem.
- Viszlát. - kiviharzott az irodámból.

Levegőért kapkodtam és zokogni kezdtem. A rémület utat tört bennem és nem szűnt meg. Visszaültem a székembe és próbáltam összeszedni magam. Van még remény arra, hogy Joker meggyógyulhasson. Másra akartam koncentrálni, de a sokk, ami rajtam volt elhatalmasodott. A könnyek csak úgy folytak a szemeimből. A mosdóba rohanva mindenki a kapitányságon rám figyelt. Az arcomat megmostam és a nyakamat próbáltam eltakarni. Vöröslött ott ahol Crane megszorította. 10 perc után észrevétlenül settenkedtem vissza az irodámba, ahol Bruce ült. Gordon éppen egy csésze kávét hozott be Bruce-nak.
- Minden rendben Jenna? - simogatta meg a vállamat Gordon. - olyan mérgesnek tűntél, mikor berohantál a mosdóba.
Bruce rémülten nézett rám
- Köszi Gordon. - haraptam rá a számra, hogy ne törjön ki belőlem újra a sírás. - Jól vagyok. - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.
Gordon kiment, de Bruce még mindig azzal a rémült arcal bámult rám.
- Engem nem versz át Jenna. Mi történt? - kíváncsiskodott.
- Nem történt semmi. Esküszöm. Nem hívtál. - jegyeztem meg neki téma terelés képpen.
- Tudom. - mosolygott. - Gondoltam a meglepetés jobb.

Dolgoztam még pár órát aztán Bruce elvitt vacsorázni. Otthon sokat gondolkoztam azon, ami ma történt és Bruce ölelésétől mindig megijedtem. Nagy hatással volt ma rám Crane támadása. Talán ugyan ezt vállalnám azzal, ha Jake nem gyógyulna meg, de én ott lennék mellette és támogatnám? Nem merek belegondolni...most még annyi vigasztal, hogy van még remény..

2 éves a blog!!

Sziasztok! Sajnos még nem új fejezettel jelentkezem..Folyamatban van és már nem kell rá sokat várni.. ;) Viszont ma egy jeles nap van, ugyan is 2 ÉVES A JOKER MÁSIK ARCA!!!!

Most pedig, hogy felszeleteltük a tortát és a 27 feliratkozó plusz azok, akik figyelemmel kísérik a blogot kaptak belőle..(persze mindezt virtuálisan) Elmondanám a terveimet :D
17 fejezetet tervezek nektek...nyár közepére várható az epilógus..
Azt kell mondjam, hogy mindennek vége van egyszer, de ez még nem a búcsú pillanat.
Persze az még titok marad egy jó ideig, hogy kit választ Jenna ;)
Igyekszem hamar hozni a részeket és hosszabban, részletesebben leírni nektek a történéseket...

Most pedig a köszönet nyilvánítás:

Azért érzem ennek lényegét, hogy tudjátok.. Ti is sokat segítetek nekem a bíztató szavakkal, hogy véleményt írtok egyes fejezeteknél.. Tényleg nagyon köszönöm! :) Két éve éjszaka írtam meg a prológust.. akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretni és olvasni fogjátok Jenna őrlődését Bruce és Joker/Jake között. Legjobb barátnőmnek Agnesnek is szeretném megköszönni, hogy segített 1-2 fejezet összehozásában. Például a tollasos fejezetet is ő ihlette. Egyik nagyon jó barátomnak, Mr.Flash-nek, hogy az én kérlelésemre elkezdte olvasni a blogot és még mindig várom a hosszas véleményét..ő például egy másik történetem ihletője.. 5000+ az összes oldalra kattintás  a statisztika szerint. Ma mikor szembesültem vele, leesett az állam. NAGYOK VAGYTOK!! Tényleg iszonyatosan köszönöm nektek!!

Millió puszi :)

Sam Deevans