20. Fejezet.~Nem tudsz rajtam változtatni

*Jenna szemszöge*

Korán reggel Bruce mellett szuszogtam az autóban. 43 percnyi utat tettünk meg Philadelphia-ig, hogy meglátogassuk a szüleimet. Immáron 27 éves vagyok és ezt ünnepeljük meg kis szűk családi körben. Fél álomban hallgatom a halk zenét, ami a rádióban szól. Kellemes és szívet melengető. Kómás arccal néztem Bruce-ra, aki mosolyogva figyelte az utat.
- Szép reggelt szülinapos. Nemsokára ott vagyunk.

Hamarosan meg is érkeztünk a nagy kő fallal körbekerített birtokhoz. A frissen nyírt fű illata tört utat az autóba. A szüleim mindig nagyra vágyóak voltak a házak terén. Édesanyám már kint várt minket. Díszes, csillogó ruháihoz képest most egy egészen visszafogott itthoni öltözetben mutatta meg bájait. Szőke haja szög egyenesre volt vasalva. Édesapám golf felszerelésben várta Bruce-t.
- Emily! - szállt ki a kocsiból Bruce.
- Bruce! - ölelte meg őt anyu.
Fáradtan másztam ki a kocsiból és sétáltam oda hozzájuk.
- Na és hol van az én szülinaposom. - tárt karokkal tekintett felém anyu.
- Anyaa. - forgattam meg a szemeimet.
- Drágám egyszer vagy 27! - mosolygott.
- Boldog Szülinapot! - simogatta meg az arcomat apu.
- Köszi. - öleltem meg őket.
Beléptünk a házba és az előtér alma zöld színe tárult elénk. Onnan nyílt a nappali, az étkező, a lépcső ami felvezet az emeletre és persze a konyha. Az emeleten volt a fürdő és 3 hálószoba. Bruce-al az én régi szobámban aludtunk. Nagyon világos rózsaszín színű fal, francia ágy és egy gardrób szekrény ennyit hagytam itt minden egyes nyáron, amikor idejöttem látogatóba.
 Egy nagy reggelivel kezdtünk, aztán én a szobámban pihentem, míg Bruce és apa golfozni mentek. Anya az esküvőről kérdezősködött. Rövid, tömör válaszokat adtam neki mert nem nagyon akartam az esküvőről beszélgetni. Délután fele hallottam, hogy a fiúk visszaértek ezért lementem a nappaliba.
Anyu sütött nekem egy csokoládé tortát, amin elfújtam a gyertyákat miközben csöngettek. Rohanva nyitottam ajtót az idegennek. Mosolyogva dőlt az egyik oszlopnak.
- Jake. - döbbentem le.
- Hello szülinapos. - kacsintott.
- Mit csinálsz te itt?
- Bruce hívott meg. - vigyorgott. - ugye nem bánod ha bejövök?
Döbbenten álltam előtte nem tudtam szóhoz jutni. Jake simított egyet az arcomon és besétált a házba.
- Anya, apa ő Jake Knight, Jake ők a szüleim Emily és Raymond Matthews. - mutattam be őket egymásnak.
Kicsit ijedten néztek rá, gondolom a vágások miatt, de próbáltam nem oda figyelni. Kérdezgették őt, bár nem árult el sokat magáról, amit meg igen annak a fele kamu. Bruce felvágta a tortát és Jake-el bővülve falatoztunk az étkezőben. Anya és apa ajándéka egy ruha volt, míg Bruce egy nagy csokor rózsát adott nekem. Jake vigyorogva nézett rám.
- Jenna sétálunk kint egy kicsit?
- Ööö...Igen. - feleltem félősen.

 Már a hátsó kertben voltunk, mikor egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
- Boldog szülinapot. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Ugyan már..megérdemled. - kacsintott.

Egy toll pihe alakú medál volt a dobozkába.
- Engedd meg, hogy feltegyem. - vette ki a kezemből.
Félresöpörtem a hajam és Jake a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
- Tényleg köszönöm. - mosolyogtam.
- Nem kell megköszönnöd. Érted bármit. - fogta meg a kezem.

Másodpercek alatt vette el ezzel a mondattal a jókedvemet.
- Jake de ugye nem loptad?
- Mi? Jenna dehogy!
- Nem akarok olyan nyakláncot hordani, amit valaki lopott. - próbáltam levenni.
- Jenna. Bízz bennem! Esküszöm, hogy nem loptam. - húzott magához.
- Pont ez az. - húzódtam el tőle. - Nem értelek. - ültem le a padra, ami az udvaron volt.
- Pontosan mit nem értesz? - ült le mellém.
- Az egészet. Jaket és Jokert. - hajtottam le a fejem.
- Jenna. Tisztában vagyok azzal, hogy beteg vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy Joker mit csinál és azzal is tisztában vagyok, hogy bármelyik percben rohamom lehet és előugrik Joker, de már ezzel együtt élek. - kulcsolta össze a kezünket.

- És ha azt mondom neked, hogy van rá lehetőség, hogy ne kelljen ezzel élned? - csillant fel a szemem.
- Nem hinném. - morgott.
- Pedig de. Jake...vannak profi orvosok akik meg tudnak téged gyógyítani. - simogattam meg az arcát.
- Jenna. - felnevetett. - Nem tudsz rajtam változtatni. Ilyen vagyok és ilyen is maradok.
- Féltelek. - szipogtam.
- Nincs szükség rá. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Itt befejeztük a beszélgetést. A bejáratnál anyu állt ölbe tett kézzel és minket figyelt. Jake estig maradt nálunk aztán haza ment. Amíg Bruce fürdött anyunak segítettem a konyhában.
- Ez a Jake... - kezdett bele.
- Anya ne is mond...
- Szerelmes beléd ugye azt tudod?
- Igen tudom. - bólintottam.
- És te szereted őt?

Szünetet tartottam. Minden kis apró gondolat megfordult a fejemben, hogy erre mi lenne a jó válasz. Elmondani anyunak, hogy ő ki is valójában? NEM! Hogy szeretem-e... annyi dolog történt már.
- Anyu. Bruce-al vagyok. - mutattam az eljegyzési gyűrűre.
- Jó jó értem én. Csak ne játssz a férfiak szívével..
- Rendben. - mosolyogtam.

Jó itt. Távol a zűrös várostól, talán én is itt fogok élni majd egyszer. Talán Bruce-al vagy talán mással. Hisz itt csendes az élet és megnyugtató a családi ház. Nehéz egyszerre két férfit szeretni..

19.Fejezet.~Van még remény

Sziasztok! Sok minden történt mostanság, hiszen 2 éves lett a blog miről a köszönetet itt olvashatjátok: ( http://jokermasikarca.blogspot.hu/2015/03/2-eves-blog.html )
Ennek a résznek az eleje már régebb óta megvan mert térd zúzódással feküdtem itthon kényszer pihenőn és akkor megalkottam. Végre sikerült befejezni.. Jó olvasást! :)

*Jenna szemszöge*

-Már csak néhány napomat töltöm 26 évesként..Sosem gondoltam volna, hogy egyszerre két férfit fogok szeretni. Itt van Bruce, aki éjszaka a város megmentője Batmanként és itt van Jake, akinek ez az álneve, Joker éjszaka és Batmant üldözi nem mellesleg Skizofréniával diagnosztizálták. Bruce beleloholta magát az egész esküvő dologba, pedig megmondtam neki, hogy csak akkor fogok hozzá menni, mikor már nincs Batman. Néha úgy érzem ezt nem akarja elfogadni..-Ez a gondolat menet játszódott le bennem egy hajnali órában, mikor Bruce nélkül ébredtem.
Kómásan kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Választhattam: Zuhany vagy kád, de egy gyors zuhanyra volt szükségem. A forró víz leforrázta az én hideg testemet, a hajamat is benedvesítettem így nem kellett óvatoskodnom, hogy ne legyen vizes a hajam. Zuhany és a fehérnemű felvétel után magamra kaptam egy köntöst. Haj szárítás közben Bruce szemrebbenés nélkül sétált be és köszönés nélkül állt be a zuhany alá.  A vőlegényem szó nélkül zuhanyzott tovább...nem tudtam mi baja van. Ránéztem, pont akkor fordított hátat nekem. Tele volt zúzódással nyílván az este történt valami. Megvártam, hogy beszélhessek vele. Elzárta a vizet és egy törülközőt tekert a derekára. Felső testéről folyt le a víz és úgy sétált felém. Mielőtt odaért volna hozzám egy nagyot sóhajtott.
- Jó reggelt. - simogatta meg az arcomat.
- Minden rendben?
- Persze, csak hosszúra nyúlt az éjszaka. 8-ra a vállalat konferencia termében kell lennem. Van még 3 órám, pihenek egy kicsit. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jól van. - mosolyogtam.
A szobánkba ment, ahol felvett egy alsónadrágot és befeküdt az ágyba. Mellé bújtam és mellkasára hajtottam a fejem. 15 perc sem telt el, de már aludt.Hasamra fordultam, hogy jobban lássam az arcát. Haját birizgáltam majd arcát kezdtem simogatni.
- Bruce. - suttogtam.
Miközben ő békésen aludt én felhívtam Gordont, hogy érdeklődjek a tegnap esti történésekről. Elmondta, hogy Crane már korán reggel keresett az irodámban. Szóltam, hogy sietek és értesítse Crane-t. Rohantam felöltözni és egy kis cetlit hagytam Bruce éjjeli szekrényén, hogy ha végzett a vállalatnál akkor hívjon. Siettem be a kapitányságra, ahol már Crane az irodámban volt. A kabátomat felakasztottam a fogasra és leültem a székemre, hogy kifújjam magam.
- Dr. Crane kér egy kávét esetleg? - ajánlottam fel.
- Nem köszönöm Miss Matthews. - helyet foglalt velem szembe.
A táskámból előhalásztam az aktákat és letettem az asztalra.
- Sikerült az egészet elolvasnia?
- Igen. - feleltem szűkszavúan.
- Úgy látszik egy kicsit önt is megviselte.
- Dr. Crane...megtudná mondani pontosan, hogy milyen gyógyszert adott a páciensnek?
- A gyógyszerek listáját is mellékeltem. Dátumozva.
- Igen, de a napló bejegyzéshez köthető dátumhoz az az új gyógyszer nincsen beírva. - néztem kérdően.
Elakadt a szava, hiszen tudta jól, hogy tüzetesen átnéztem a listát.
- Nos Dr. Crane. Megtudná nevezni nekem azt a gyógyszert?
- A-az egy saját készítésű gyógyszer. Nincsen neve.
- Mi volt benne?
- Nem árulhatom el. - mosolygott gúnyosan.
- Most gondoljon bele Crane.. - álltam fel a székemből. - Elég hamar megfosztanák a doktori címétől,ha tudnák, hogy egy elmebeteg gyógyítja az elmebetegeket. Nem de bár? -mentem közelebb hozzá.
- Ehhez magának semmi köze.
-Egészen sok közöm van hozzá. Lehet, hogy az illetékes bűnöző az ön kis saját kísérleti gyógyszere miatt lett az, aki most bohóccá maszkírozva rohangál a városba.

Feldúlt volt és nem tudott szóhoz jutni. Tulajdonképpen én is meglepődtem magamtól. Erőt és magabiztosságot sugároztam, pedig régebben egy félős nyúl voltam a kapitányság kopott kis ketrecében. Nem is kihallgatás volt, de ugyan olyan erővel léptem fel, mint ahogy ott szoktam.

- Akár vihetném rögtön Gordonhoz. - szakítottam meg a csendet.
Nagyot nyelt és szemei csillogtak a félelemtől.
- De nyugodjon meg. Nem teszem. Ugyan is tudni szeretnék valamit.
- Micsodát?
- Joker még meggyógyulhat?
- Őszintén? Ha megfelelően kezelik akkor van rá esély, de az sem 100%-os. - ment a kabátjához.
- Szóval ha nem ön kezeli.
- Pontosan Miss Matthew. De körözött embert nem juttat ki Gothamből olyan egyszerűen. Ha elkapják akkor csak Arkham-ig jut. - nyúlt a kabát zsebébe.
- És mi van ha tudok kiskaput?
- Azt nem ajánlatos elmondani senkinek. Nem sok emberben lehet megbízni ebben a városban. -közöl jött hozzám és a falhoz nyomott. - Meglepő, hogy itt fenyegetőzik Miss Matthews. - kezét a torkomra tette és szorítani kezdte. - Viszont gondoskodom arról, hogy Gordon ne tudjon arról, hogy leleplezett engem. Ha csak egy szó is elhagyja a száját velem kapcsolatban...imádkozzon Jenna. - lökött a földre.
- Rendben. -köhögtem.
- Viszlát. - kiviharzott az irodámból.

Levegőért kapkodtam és zokogni kezdtem. A rémület utat tört bennem és nem szűnt meg. Visszaültem a székembe és próbáltam összeszedni magam. Van még remény arra, hogy Joker meggyógyulhasson. Másra akartam koncentrálni, de a sokk, ami rajtam volt elhatalmasodott. A könnyek csak úgy folytak a szemeimből. A mosdóba rohanva mindenki a kapitányságon rám figyelt. Az arcomat megmostam és a nyakamat próbáltam eltakarni. Vöröslött ott ahol Crane megszorította. 10 perc után észrevétlenül settenkedtem vissza az irodámba, ahol Bruce ült. Gordon éppen egy csésze kávét hozott be Bruce-nak.
- Minden rendben Jenna? - simogatta meg a vállamat Gordon. - olyan mérgesnek tűntél, mikor berohantál a mosdóba.
Bruce rémülten nézett rám
- Köszi Gordon. - haraptam rá a számra, hogy ne törjön ki belőlem újra a sírás. - Jól vagyok. - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.
Gordon kiment, de Bruce még mindig azzal a rémült arcal bámult rám.
- Engem nem versz át Jenna. Mi történt? - kíváncsiskodott.
- Nem történt semmi. Esküszöm. Nem hívtál. - jegyeztem meg neki téma terelés képpen.
- Tudom. - mosolygott. - Gondoltam a meglepetés jobb.

Dolgoztam még pár órát aztán Bruce elvitt vacsorázni. Otthon sokat gondolkoztam azon, ami ma történt és Bruce ölelésétől mindig megijedtem. Nagy hatással volt ma rám Crane támadása. Talán ugyan ezt vállalnám azzal, ha Jake nem gyógyulna meg, de én ott lennék mellette és támogatnám? Nem merek belegondolni...most még annyi vigasztal, hogy van még remény..