11.Fejezet~Megtudom magyarázni!

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most tudtam új fejezetet hozni, de tudjátok suliidő van. Remélem nem felejtettétek el blogomat! Jó olvasást! :)

Az előző rész tartalmából:
"-Most elengedlek, de ha még egyszer találkozunk örökre az enyém leszel.-Mondta Joker már majdnem suttogva, elengedte a kezem és kisétált a sikátorból.
-Jenna!-Lepődött meg Bruce.
Tudtam, hogy mi a gyenge pontja ezért megcsikiztem.Elfutottam és elbújtam az egyik ajtó mögé.
-Ezt még visszakapod ha megtalállak.-Nevetett.
Kilopakodtam az ajtó mögül, de elkapott és elestünk.
-Annyira szeretlek.-Csókolt meg.
-Én is téged Joker.
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy azt mondtam Joker.
-Mi?-Kelt fel mellőlem Bruce.."

*Jenna szemszöge*

-Ugye rosszul hallottam?-Lepődött meg.
Nem tudtam mit mondani, a szívem már a torkomban dobogott. Nem hiszem el, hogy képes voltam ezt mondani. Én vagyok a világ leghülyébb embere.
-Ugye rosszul hallottam.-Ismételte meg magát, de a hangja egyre mérgesebb lett.
Nem szóltam semmit csak felálltam és besétáltam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam így legalább nem látszott, hogy sírtam. Mibe keveredtem bele? Ha Joker nem rabol el nem lenne ez.
-Jenna nyisd ki az ajtót.-Dörömbölt Bruce.
-Nem.- Kiáltottam.
-Kérlek!-Lágyult el a hangja.-Beszéljük meg.
Elzártam a zuhanyt. Egy köntöst vettem fel. Mikor kinyitottam az ajtót Bruce ott állt. Nem tudtam a szemébe nézni.
-Bruce...sajnálom!
-Nem kell...most el kell mennem.-Jelentette ki.

*Bruce szemszöge*

Felöltöttem álruhámat és elindultam Joker keresésére. Meg kell találnom. Egy sikátorba értem.
-Kit látnak szemeim!-Szólt gy mély hang.
-Joker.-Fintorodtam el.
-Minek köszönhetem, hogy felkerestél?-Érdeklődött.
-Nem volt könnyű megtalálnom téged, de itt vagyok.
-Csak haza kellett küldenem azt a lányt.-Mosolygott.
-Igen, Jennát.- Jelentettem ki.
-Ismered?-Lepődött meg.
-Igen, ő a barátnőm.-Vágtam rá.
Jokernek lefagyott a mosoly az arcáról és arckifejezése komollyá változott.
-Csak nem? A kis Batsy becsajozott?-Nevetett.-Nem volt túl jó ötlet elmondanom, hisz így még meg ius ölhetem.
-Ha egy ujjal is hozzámersz érni...-Kezdtem bele.
-Mi lesz? Hm..nekem elmondhatod..-Jött közelebb és suttogta.
-Meg foglak ölni.-Fenyegetőztem.
Joker csak nevetett.
-Te? Megölni? Egyáltalán örülök, hogy megtaláltál.-Nevetett.-És csak így elmondanám, hogy már hozzáértem a drága barátnődhöz, nem csak ujjal hanem több dologgal.-Kacsintott.
A féltékenység jobban felidegesített, de Joker még mindig nevetett és ez is ingerelt. Bevertem neki amitől a földön feküdt.
-Ugyan már Batsy ne legyél gyerekes! Osztozzunk rajta!-Nevetett.
-Egy szörnyeteggel nem osztozom főleg nem Jennán.-Megrugdostam.
-Jenna mást mondott.-Terelte el a figyelmemet.
Meglőtt...már megint vesztettem vele szemben. Elrohant, de nem volt erőm utána rohanni ezért hazamentem.
Jenna az ágyon ült mikor én berontottam az ajtón.

-Bruce mi történt?-Rémült meg.
-A szeretőd tette ezt velem.-Ordítottam rá.
Kirohant a fürdőbe majd egy dobozzal jött vissza. Keresgélt a dobozban, de ellöktem a kezét.
-Nem kell a segítséged!Most fogd a cuccod és menj innen.-Mutattam az ajtóra.
Jenna könnyes szemmel rám nézett, de figyelmen kívül hagytam.Megfogta a cuccait majd az ajtóig elsétált.
-Bruce..-Kezdett bele szipogva.
-Menj már!-Ordítottam.
Sírva kiment az ajtón. Amit hallottam róla nem tudtam elhinni, de el kellett küldenem, hogy gondolkozzak.

*Jenna szemszöge*

Sírva mentem haza, a cuccaimat ledobtam a székre és berohantam a hálószobába. Hogy történt ez? Hogy tehettem ezt? Teljesen kivagyok borulva. El is felejtettem, hogy holnap be kell mennem dolgozni is.Így nem tudok a munkára gondolni. Még mindig nem hiszem el, hogy képes voltam megcsalni Bruce-t.
Sírva aludtam el...

Reggel..

Esős idő volt mikor reggel bementem az irodába. Gordon rögtön az irodájába hivatott. Valaki ott állt az asztala előtt, de nem láttam az arcát. Mikor benyitottam akkor felém fordult és felismertem.
-Bruce.-Suttogtam.
-Jóreggelt.-Köszöntek mind a ketten.
Leültem. Bruce engem nézett, de én nem néztem nem akartam, hogy lássa teljesen kivagyok.
-Miért hivattál?-Törtem meg a csendet.
-Jokeres ügyek miatt.-Közölte velem.
Nagyot nyeltem mikor Joker nevét kimondta.
-Ha csak ennyi lenne akkor megyek is majd küld át az egyik alkalmazottal a papírokat.-Álltam föl és kimentem az ajtón.

8 órát ültem a gép előtt és vizsgálgattam az ügyeket. Bruce egész nap bent volt az irodába és néha-néha benézett az én irodámba. Mikor mentem haza egy férfi követett majd megálltam cipőt kötni és majdnem fellökött egy dossziét hagyott el. Utána rohantam, de már nem találtam sehol. Belenéztem a dossziéba. Csak egy kártya volt benne amin az állt: " Figyellek szivi ;)~Joker'

10.Fejezet~Menned kell

*Jenna szemszöge*

Még mindig a falhoz voltam nyomódva. Nem válaszolt a kérdésemre csak nézett engem.
-Majd idővel megtudod.-Súgta a fülembe.
- Szóval titkolod. Akkor azt is levehetem ebből, hogy nem szeretsz. Értem.-Felvettem a földről a ruháimat és elmentem a fürdőbe lezuhanyozni.
Napok teltek el azzal,hogy elment visszajött én pedig csak sírtam. Újra akartam látni Rachelt és Bruce-t. Joker mindig odajött hozzám, de én meg sem mozdultam csak bámultam ki az ablakon.

-Csinálhatod ezt, de én nem fogok engedni.-Jelentette ki Joker.
Nem szóltam semmit. Már sötét volt kint. Joker megragadta a kezem és csak húzott engem. Kirángatott a házból és egy sikátorba sétáltunk.
-Engedj el!-Ordítottam rá.
-Tessék.
-Szólj ha már lenyugodtál.-Kacsintott rám amitől a hideg kirázott.
-Soha nem fogok veled még egyszer lefeküdni!-Szóltam utána.
Megfordult és jött közelebb.
-Ne tagadd, hogy jó volt még én is élveztem, de most elengedlek ha még egyszer találkozunk akkor már örökre az enyém leszel ezt jól jegyezd meg!-Mély hangon mondta már majdnem suttogva.
Elengedte a kezem és kisétált a sikátorból. Fogtam egy taxit és Bruce lakásához siettem.

*Bruce szemszöge*

Ültem és vártam, hogy végre történjen valami.Gordon azt mondta, hogy ne nagyon reménykedjek, de nem érdekelt én látni akartam.
-Uram későre jár. Nem kéne pihennie?-Szólt az inasom.
-Nem bírok. Csak rá tudok gondolni.-Néztem a földre.

A mosolyára gondoltam vissza, hogy milyen boldogok voltunk.Simogatást éreztem a hátamon majd valik hátulról átölelt.

-Jenna!-Fordultam meg!
-Uram már képzelődik is?-Sétált be az inasom és láthatólag ő is meglepődött.

Jennát felvettem az ölembe és hosszasan megcsókoltam.
-Végre láthatlak!-Tettem le.
-Annyira hiányoztál,de mért nem kerestél?
-Joker búvóhelyét nem könnyű megtalálni.-Szomorkodtam.
-Hé! Az a lényeg, hogy most itt vagyok!-Csókolt meg.
-Mit tett veled Joker?-Érdeklődtem.
-Nem hagytam magam!-Mosolygott.
-Akkor jó.

Egész estét itt töltötte velem mesélt mintha mi sem történt volna, de ezért Jokert még elkapom és megölöm!
Reggel mikor felkeltünk elmentünk Rachel-höz megnézni hogy van.

*Jenna szemszöge*

Kimentünk Rachel-el a kertbe sajnos még mindig tolószékben volt.
-Harvey-nak jó nagy lakása van.-Jegyeztem meg.
-Hát igen, de n hidd azt, hogy ezért szeretem.-Nevetett.
-Jó látni, hogy mosolyogsz.-Fogtam meg a kezét.
-Én meg örülök,hogy itt vagy.-Ölelt meg.

Sokat beszélgettünk örültem, hogy újra itt vagyok, de egy részem vágyakozik vissza Jokerhez. Mikor hazamentünk Bruce elment zuhanyozni én mg bekapcsoltam a tv-t. Persze, hogy Jokerről volt szó. Megint valami bankrablásos dologhoz volt köze. Kikapcsoltam a tv-t és befeküdtem az ágyba. Bruce is befeküdt mellém és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Mi lenne ha csinálnánk valamit?-Mosolygott bele a kérdésbe.
-Mire gondolsz?-Mentem bele a játékba.
-Nos hát..-Húzta feljebb a pólóm.

Tudtam,hogy mi a gyenge pontja ezért megcsikiztem ott amitől legördült rólam amin én csak nevettem. Elfutottam és elbújtam az egyik ajtó mögé.

-Ezt még visszakapod ha megtalállak.-Nevetett.-Szerelmem hol vagy?
Kilopakodtam az ajtó mögül, de elkapott és elestünk.
-Annyira szeretlek.-Csókolt meg.
-Én is téged Joker.
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy azt mondtam Joker.

-Mi?-Bruce kelt fel mellőlem.

9.Fejezet~Szerelem vagy mégsem?

Sziasztok nagyon sajnálom,hogy nagyon sokáig nem volt új fejezet,de tessék most meghoztam! Jó olvasást.


*Jenna szemszöge*

Hajnalban lépteket hallottam, Joker készülődött valahova. A tegnap eseményei még mindig lesokkoltak hisz meg csókoltam Bruce legnagyobb ellenségét. Meglepődtem, hogy mikor lemosta a sminket hirtelen kedves lett. Vissza aludtam és Bruce-a meg Jokerrel álmodtam. Könnyes szemmel keltem fel. Már reggel volt, a lila függöny mögül a nap besütött az ablakon. Joker berontott a szobába. Az ing amit viselt tiszta vér volt.

-Mi történt?- Rohantam oda hozzá.
-Egy barom emberem célt tévesztett,de már nem él.- Nevetett.

Én erre csak megforgattam a szemeimet és vissza ültem az ágyra. Joker levette az inget és én jobban szemügyre vettem a sebet.

-A fürdőben van egy elsősegély doboz. Menj! Hozd már!-Üvöltött rám.

Eleget tettem a kérésének bár tudtam nem tudtam, hogy melyik szoba az, de végül megtaláltam. Keresgéltem egy kicsit és az elsősegély dobozzal visszarohantam a szobába.

-Sokáig tartott. Most szedd ki a golyót és utána fertőtlenítsd le a sebet.-Utasított.

Úgy tettem ahogy kért, de próbáltam a legóvatosabb lenni. Joker befeküdt az ágyba, hogy egy kicsit pihenjen. Én kerestem egy széket és az ággyal szemben foglaltam helyet. Most nem voltam képes oda feküdni mellé. Újra a csókra gondoltam, hogy hogyan keveredtem ebbe a helyzetbe. Felálltam és odasétáltam az ágyhoz végigmértem Joker felsőtestét. Hegek borították az egész testét. Az arcán elvolt kenődve a smink és ez megmosolyogtatott. Azt hiszem beleszerettem. Ő nem egy szörny ő tud kedves is lenni ha van kivel. Végig simítottam a kezemmel a hasát majd eltávolodtam tőle. Fél óra múlva felkelt.

-Sokáig aludtál.-Néztem rá.
-Csak nem hiányzott a beszélgetésünk?-Mosolygott.
-Hát nem nagyon.-Néztem le.
-Ugyan már! Ne hazudj megadnak.- Állt fel az ágyról.-Az a tegnapi csók meg az, hogy ma végig simítottad a hasam az biztos nem azt jelenti?-Jött közelebb.

Csak a gyönyörű szemeit tudtam nézni. Semmi választ nem kapott csak megcsókoltam. Nem kellet más levette a pólóm és a nadrágom, én leszedtem róla a nadrágot. Rádőltünk az ágyra és tovább csókolóztunk. Csókokat hagyott a nyakamon, minden testrészemet csókkal halmozta el.

*Este*

Joker mellkasán ébredtem. Boldog voltam most már tényleg bevallom, hogy beleszerettem. Biztos, hogy ő nem így érez csak egy kaland vagyok, egy túsz akivel szabadon játszhat. Még aludt én meg leszálltam róla és átfordultam a másik oldalra mikor valaki visszahúzta a kezem.

-Hova igyekszel?- Csókolt meg.

- Joker ez nekem nem megy.-Húztam el tőle a takarót, bár nem volt valami jó ötlet mert nem volt rajta alsónadrág.

-Öhmm...visszajönnél?

 Odaadtam neki a takarót és felvettem az egyik ingjét.

-Elmegyek zuhanyozni.-Egy puszit nyomott a homlokomra.

Megint ezt csinálja még rajta volt a smink, de kedves lett. Én már nem értek semmit. Összekuporodtam az ágyon.

-Kérsz reggelit?-Jött vissza.

A sminket lemosta és újra az az ember lett akit nem tudok Jokernek hívni.

-Nem.-Néztem rá.

-Rosszul vagy?- Simogatott meg.

-Nem.

-Akkor mi a baj?-Ült mellém próbált megcsókolni, de ellöktem magamtól.

-Te vagy a bajom! Nem értelek téged! Mért csinálod ezt idehozol megcsókolsz most meg lefeküdtünk! Ha szeretnél elmondanád ,de nem tetted én meg csak itt vagyok csöndben. Igen beléd szerettem! Ha csak játékszer kell akkor engedj el vagy ölj mg!-Üvöltöttem rá.

- Én nem foglak megölni.-Fogta meg a kezem.

-Joker! Tudom, hogy egyszer megfogsz vagy megsebzel valahogy, de ha veszekszünk akkor még lehet ugyan azt csinálod amit magaddal csináltál!-Simítottam végig a szájánál lévő heget.

-Én nem csinálnék veled ilyet az csak Joker csinálná!.-Tolt a falhoz.

-Te vagy Joker!

-Én nem Joker vagyok!!.-Csapott a falba.

-Akkor ki?