22. Fejezet.~ A börtön ablakában..

A Wayne kastély visszanyerte régi mivoltát. Bruce és Alfred már ott laknak, de én Bruce-ra való tekintettel még a saját lakásomban töltöm a napokat. Bruce makacs és nem hajlandó békülni. Már be se jár a munkahelyemre se, mondjuk erre a telefonban mindig azt mondja, hogy mostanában sok a dolga. Jake? Nem beszél velem. Múltkor azt hiszem láttam, de lehet, hogy csak képzeltem. Hiányzik. Amikor Bruce-al jóba voltak akkor legalább láttam őt. Ezektől a gondolatoktól mindig összeszorul a szívem és könnyek gyűlnek a szemembe. Megakadályozhattam volna, hogy elmondja. Egyszer úgy is meg kellett tudnia, de miért most. Próbáltam magam vigasztalni, bár nem sok sikerrel jártam.
Rachel is volt nálam 1 hete, akkor mondta, hogy Harvey és ő elmennek egy kicsit pihenni. Nem hibáztatom őket, hisz Gotham nem a legpihentetőbb város. Most Gordon a támaszom. Ő van itt velem mióta Bruce-al összevesztünk. Ha sokáig kell bent maradnom akkor ő marad velem és segít lezárni az aktákat. Mesél a családjáról és, hogy a fia is rendőr akar lenni. Aranyos, megmosolyogtatott a dolog.
Az egyik este, amikor megint sokáig kellett maradnom, a saját telefonomat lehalkítottam így nem láttam, hogy Bruce hívott. Szégyenemben inkább vissza se hívtam. Így az irodámban levő telefon csörrent meg.
- Jenna Matthews. - vettem fel a telefont.
- Szia Bruce vagyok. - szólt bele.
- Szia. - sóhajtottam.
- Csak azért hívtalak, hogy megtudjam jól vagy-e. Meddig dolgozol?
- Még kb 1 órát. - válaszoltam hűvösen.
- Rendben. Érted megyek.
- Bruce ez kedves tőled, de nem kell. Majd Gordon haza visz.
- Jenna. Kérlek.
- Oké. Akkor majd találkozunk. - tettem le.

Izgultam. Soha nem féltem még ennyire egy találkozástól. Gyorsan végeztem a munkával, közöltem Gordonnal, hogy ma Bruce visz haza, elkészültem, majd indultam ki, ahol már Bruce várt. Mosolygott. Utoljára aznap reggel láttam őt mosolyogni, amikor megtudta az igazságot. Csak ezen gondolkoztam. Mentem közelebb hozzá és csak egy puszit kaptam az arcomra.
- Gyere elviszlek a kastélyba. - fogta meg a kezem.
Beültünk a kocsiba és a 15 perces út alatt kínos csönd lepte be a kettőnk között szikrázó levegőt. Én nem mertem szólni, neki pedig nem volt mondani valója.
- A kastély gyönyörű lett. - ijedtem meg a hangjától. - olyan, mint gyermekkorunkban volt. - mosolyogva nézett rám.
Megkönnyebbülve szálltam ki az autóból. Bruce-nak igaza volt a kastély olyan volt, mint régen. Megfogta a kezem és együtt léptünk be az ajtón. Alfred már várt minket.
- Mr. Wayne. Miss Matthews. Üdvözlöm önöket. Miss Matthews jó önt végre látni. - jegyezte meg Alfred.
- Köszönöm. Magát is Alfred. - mosolyogtam rá.

Bruce az előszobában levette a zakóját és a kocsi kulcsát az asztalra helyezte, majd tovább mentünk az étkezdébe. Az étkező asztal meg volt terítve, már csak minket várt.
- N-nem vagyok éhes. - mondtam feszengve.
- Ugyan Jenna. - unszolt.
- Csak egy pohár vizet kérek. - feleltem hűvösen.
- Rendben. - sóhajtott majd intett Alfrednak, aki szem rebbenés nélkül hozta a vizet.
- Miért hoztál ide? - érdeklődtem.
- Gondoltam elhozlak, hogy lásd hol fogsz lakni. - mosolygott.
- Haragszol még?
- Tény, hogy igen, de megoldjuk. - fogta meg a kezem. - Már nem sokáig fog minket Joker zavarni.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedtem.
- Hát úgy értem. - nézett rá az órájára. - már a fogdában van valószínüleg. - mosolygott.
- Hogy mi? - döbbentem le. - akkor ezért hoztál el? Hogy ne legyek ott, amikor beviszik?
Bólintott.
Óriási méreg töltött el. Képes volt ezt tenni. Biztos a mai névtelen telefon, aminek Gordon annyira örült az pontosan ez volt. Próbáltam egy tervet kieszelni a lehető leggyorsabb módon.
- Jenna figyelj. Szeretlek. Bármit megtennék érted, nekem Te vagy a legfontosabb. - csókolt meg.
- Körbevezetsz? - mosolyogtam.
- Persze. - villantott wattos mosolyt és kézenfogva indultunk el.

Megmutatta a konyhát, a vendégszobákat, a fürdőket, az egyik erkélyről a hátsó udvart, ahol szeretné majd az esküvőt tartani. Végül jött a mi szobánk. Gyönyörű bézs fal és hozzá passzoló ágynemű, szőnyeg. A bútorok fehér tölgyből készültek.
- Na hogy tetszik? - vigyorgott.
- Szép. - erőltettem mosolyt, miközben az egyik szobrot néztem, ami a komódon volt elhelyezve.
Közelebb jött hozzám, hogy megcsókoljon, de én megfogtam a szobrot és leütöttem vele. Bruce a földre esett.

- Ez volt a lehető legrosszabb húzásod Wayne. -ezen mondtad után az ajtó felé rohantam, végig a lépcsőn az előszobáig. A kabátomat felkaptam és a kocsikulccsal a kezemben sietve mentem ki az ajtón.
Olyan gyorsan száguldottam, amilyen gyorsan csak tudtam. Egyből az őrsre mentem, hogy Gordont számon kérjem. A kocsiban a könnyeimmel küszködtem, de sikerült elfojtanom őket, ha meglátom, hogyan fogok reagálni? Vagy ő hogy fog reagálni? Bele se mertem gondolni. Ahogy közeledtem úgy nőtt a gombóc a torkomban és a csomó a hasamban. Megint ez az érzés. Izgultam oly annyira, hogy szédelegve sétáltam be a bejárati ajtón. Egy mély levegőt vettem még a találkozás előtt. Próbáltam a legkomolyabb tekintetemet előszedni.
Gordonhoz siettem, aki a fogda előtt állt.
- Sawyer szólt. Tudunk róla valamit?
- Semmit, Se újj lenyomat, se fogazat egyezés. Egyedi ruha, a márka nem ismert feltehetően nincs. A zakó zsebében semmi csak kés és kötszer. Nincs neve sem más álneve, amit ismerne bárki.
- Gordon menj haza. Várhat ő még 1 napot. Már itt van és mi nyugodtan alszunk. - veregettem meg a vállát. - Egyébként gratulálok az új posztodhoz rendőr fő kapitány. - mosolyogva öleltem meg.
Taps tört ki a fogdában, még Joker is tapsolt. Elborzasztott a dolog.
- Elbírsz vele? - mutatott a bohócra.
- Ha kell akkor hajnalig faggatom. -néztem Jokerre aki elfordította a fejét.

Az irodámban várakoztam, amíg Jokert bevitték, hogy kihallgassam. A telefonom össze-vissza csörgött. Bruce nem hagyott békén. Már 20 nem fogadott hívásom volt, amikor kikapcsoltam a telefont. Nem akartam vele beszélni. Csak arra koncentráltam, hogy minél előbb legyek túl ezen az egészen. Egy gyors szerepet kell eljátszanom aztán minden a régi. Talán nem minden..., de legalább a jelenlegi része az életemnek.

- Túl sok papír munka vagy Te nekem. - sétáltam be a kihallgatóba.
- Voltam én már más is neked. - kacsintott.
Elvörösödtem. Tudtam, hogy miről beszél, de azzal is szembe kellett néznem, hogy a többiek kint mindent hallanak. Tagadnom kell mindent.
- Csak szeretnéd. - fújtam ki a levegőt.
- Milyen szépen játszod a szereped. A rendőr akadémián ezt is tanítják?
- Már el is felejtettem, hogy Te mekkora paraszt vagy. - ültem le a székre.
- Ejnyee. Egy ilyen gyönyörű nő ne beszéljen így.
- Ugyan. - elintéztem egy válrántással.
- No. Mért vagy ilyen komoly? Talán azért mert a kinti kollégáid mind hallanak minket? Jenna engem nem versz át. Ismerlek.
- Csak hiszed, hogy ismersz, de hagyjuk a személyeskedést és beszélj. Kíváncsi vagyok, hogy kiknek dolgozol. - tértem a lényegre.
- Drágaságom. Én is sok mindenre kíváncsi vagyok, de nem biztos, hogy kapok rájuk értelmes választ, vagy talán bemutatót. - nyalta meg a száját.
- Na Te mire vagy kíváncsi? - mentem bele a játékba gondolván hátha kiszedek belőle valamit.
- Arra, hogy még mindig ugyan olyan gyönyörű vagy ruha nélkül? - harapott az ajkába, majd elnevette magát.
Egy új dolog Jokertől. Száj harapás. Eddig sosem csinálta, vagy nem láttam, hogy csinálta volna. Ledöbbentett a dolog és egy furcsa érzést keltett bennem.
- Na cica kapok választ? - nevetett megint.

Gordon bejött én pedig felálltam.
- Naa. Ünnep rontó! - biggyesztette le az ajkát.
- Féreg! - rákiabálva mentem ki az ajtón.
Felháborodva ültem az irodámban. Intéztem ennek a hülye bohócnak a papírjait. Legszívesebben felképeltem volna. Egy órát még itt voltam aztán haza mentem. Nemsokára Bruce-al is szembe kell néznem.


* Joker/Jake szemszöge*


Elkönyveltem ezt egy pontnak ami után már csak jobb és jobb jöhet. Jenna is játszotta magát a kihallgatáson én pedig belevittem a játékba. Van egy sanda gyanúm, hogy a Wayne dobott fel. Jake naivan megbízik mindenkiben, aki csak rámosolyog. Eme gondolat menetem közben elfintorodtam és már gondolkoztam azon, hogy hogyan tudnék kiszabadulni erről a lepra telepről. Nézni, ahogy a sok flepnis játsza magát. Undorító... Nem játszhatsz mártírt a saját állatkertedben...

21. Fejezet.~Két tűz között

*Jenna szemszöge*

Pár napja tértünk haza Philadelphiából. A szüleim egy hadseregnek is elegendő ételt csomagoltak, mintha nem tudnák, hogy teljes kiszolgálást kapunk Alfredtől. Bruce mostanság sokat volt Jake-el, így majdnem mindennap a házban találkoztam vele reggelente. Vidámnak látszott...sokkal vidámabbnak, mint amilyen azóta volt mióta emberek között van. A nyakláncot, amit születésnapomra kaptam tőle még mindig hordom....kedves gesztus volt tőle. Segítőkész és nagyon kedves ahhoz képest, hogy van egy másik oldala. A Wayne kastély nemsokára visszanyeri a régi alakját. Oda járnak Bruce-al festeni.

- Jó reggelt! - húztam el a függönyt, hogy teret kapjon a ragyogó nap sugara.
- A denevér éjszakai élőlény! - takarta el szemeit Bruce.
- Tudom, de Te ember vagy. - ültem le az ágyra.- különben is Jake megérkezett. - csókolgattam a nyakát.
Mordult egyet és magára húzott. Még kómás volt az arca és úgy mosolygott. Legaranyosabb dolog volt a világon. Egy csókot nyomtam a szájára és próbáltam kiszabadulni az öleléséből elindultam kifele az ajtón mikor utánam szólt.
- Szólj neki, hogy lezuhanyzom és azonnal megyek!
- Főzök addig kávét. - kacsintottam rá és kimentem az ajtón.
Újabb kínos találkozás a másik hőn szeretett férfival. Egy mély levegő vétel kíséretével lesétáltam a lépcsőn Jake pedig ott állt és várta, hogy Bruce végre elkészüljön.
- Azt mondta, hogy elmegy zuhanyozni és siet ahogy csak tud. - adtam át az üzenetet. - addig főzök egy kávét, gyere!
- Rendben. - mosolygott és utánam jött a konyhába.
Mikor beértünk  a konyhába ő leült az egyik bár székre és vigyorgott rám.
- Mi ez a jó kedv? - érdeklődtem.
- Elmondok Bruce-nak mindent. - mosolygott.
- Hogy mi? Jake biztos, hogy ez jó ötlet? - estem kétségbe.
- Ő az egyetlen barátom. El szeretném neki mondani.
- Jake kérlek.Jobb lesz, ha nem mondod el neki. - próbáltam lebeszélni.

A férfi arcáról egyből lefagyott a mosoly. Az arc kifejezése komorrá változott.
- Miért nem akarod, hogy boldog legyek?
- Nem akadályozlak a boldogságban, de ez akkor is rossz döntés.
- Mert?
Nyeltem egy nagyot. Azért mégsem árulhatnám el Bruce titkát a fő ellenségének.
- Bruce nem hiszem, hogy jól fogadná. - hazudtam.
-Majd meglátjuk. - kacsintott.

Bruce besétált a konyhába és egy kéz fogással köszöntötte Jake-et. Töltöttem nekik kávét, majd azt gyorsan megitták és elindultak a Wayne kastélyhoz.
- Bruce odafele beugorhatnánk hozzám . Mutatni akarok valamit. - Mondta Jake és rámvigyorogva zárta be az ajtót.


* Joker/Jake szemszöge*

Nem fogok Jennára hallgatni és megmutatom Bruce-nak ezt az oldalam is. Ez is hozzám tartozik és mivel ő az egyetlen barátom remélem el is fogadja.
- Mi az a nagy dolog, amit szeretnél megmutatni? - kíváncsiskodott.
- Itt fordulj le. - mutattam neki az utat. - Ez egy olyan dolog, amit nem sok mindenkinek mondtam még el.
Bruce leparkolt a kocsival és láttam rajta a meglepettséget.
- Itt élsz? - lepődött meg.
- Igen. -sóhajtottam.
Nem hiába kérdezte meg, hiszen egy lepukkant panel előtt álltunk meg. Ez Gotham pöcegödre. Nem voltam rá büszke sose, de búvóhelynek kiváló.
Elindultunk befele és figyeltem Bruce reakcióját. Nézte a megkopott falakat és hallgatta a csörömpöléseket az ajtó mögül. Oda értünk a 10-es ajtóhoz és elővettem a kulcsomat.
Kinyitottam az ajtót és előre engedtem Bruce-t. Behúztam a függönyöket és az asztali lámpát felkapcsoltam.
- Ülj le nyugodtan egy perc és jövök. - mutattam az étkező asztalra.
Gyorsan átöltöztem és kifestettem magam. Ránéztem az órára...a gyógyszer! Kinyitottam a fürdőszobában levő szekrényt. Üres dobozzal volt teli. A francba! Ne ne ne kérlek ne most!

* Bruce szemszöge*

Jake lakásában voltam. Szörnyű volt látni, hogy ő így él.
- Szóval te vagy a híres Bruce Wayne. - jött ki nevetve és leült az asztalhoz, ahol egy kis pislákoló lámpafény volt.

- Ne aggódj nem foglak bántani csak látni akarom, hogy kiről dumált az a félnótás. - hajolt közelebb, hogy lássam az arcát.

Ledöbbentem. Joker volt az. A legnagyobb ellenségem.

- Joker. - fintorodtam el.
- Akkor ahogy látom hallottál már rólam. Gotham gazdag polgárait még érdekli a város? - mosolygott.
- Sokkal jobban, mint gondolnád.
- Hiszek neked Bruce. Rendes palinak tűnsz és még a barátnőd is csodás. Jenna igaz? - kacsintott.
- Ki ne merd a nevét ejteni a szádon!
- Mi ez a komolyság? - nevetett. - Beszélhetünk nyíltan, hiszen mind a kettőnknek megvolt.
- Elég. - morogtam.
- Ha tudnád, hogy ezek még a hátad mögött is kavartak. Kicsi Bruce. Téged csúnyán átvágtak. - rázta a fejét szomorúan majd elnevette magát.
- Fejezd be! - kiabáltam.
- Jó jó! Én csak az igazat mondtam. Oda kéne figyelned a barátnődre vagyis a menyasszonyodra. Mindenkinek vannak titkai Bruce és amíg te hagyod, hogy ezek ketten. - nyalta meg a száját. - hogy ezek ketten a hátad mögött....
- Árulj el nekem valamit. Szereted Jennát?
- Ugyan kérlek Wayne! Úgy nézek ki, mint akinek vannak bármiféle érzelmei? Jake az, aki bele van bolondulva Jennába. Én csak egy egyszerű fickó vagyok.

Felálltam és sietve hagytam el a lakást. Még  hallottam annak az őrültnek a nevetését. A kocsiban hazafelé elgondolkodtam. Képes voltam egy ilyen embert beengedni a házamba, ő volt a legjobb barátom. Undorodtam magamtól. Otthon Jenna a kanapén olvasgatott.
- Bruce! - tette le a könyvet.
- Gyere be a dolgozó szobába. - utasítottam.
Amint kimondtam ezt a mondatom, neki vágódtam a szoba ajtajának és az íróasztalhoz mentem. Felborítottam az egészet. Jenna rémülten ült le a benti kanapéra.
- Te tudtad ugye? - förmedtem rá.
- Micsodát? - értetlenkedett.
- Azt, hogy az ellenségemmel barátkoztam.
- Szóval Jake elmondta.
- Joker mondta el. Meg fogom ölni, hohy tehette ezt? El sem tudom hinno, hogy Te is benne voltál ebben az egészben!
- Bruce. Talán egyszer láthatnád másban a jót! Jake jó ember!
- De Joker nem az! Épp ezért fogom megölni.

- Nem fogod megtenni. -erősködött.
- Jenna erről nem nyitok vitát.
- Nem fogod megtenni, mert szeretem őt. - nézett rám komolyan.
- Micsoda? - kérdeztem vissza döbbenten.
- Jól hallottad szeretem őt. És nem fogom hagyni, hogy megöld.

- Jenna ez egy pszichopata. Ő nem szeret téged. Nincsenek érzései. - magyaráztam.
- Ezt úgy mondod, mint ha neked nem lenne egy rossz oldalad.
- Batman nem rossz Jenna. - jelentettem ki.
- Ezt mondd a rendőröknek.
A haragom egyre csak nőtt és nőtt. Nem akartam őt bántani ezért elindultam kifele.
- Most hova mész? - kiabált rám.
- Jokerhez.
- Bruce ha megteszed engem örökre felejts el! - hallottam meg utolsó mondatát.
Immáron Batmanként tértem vissza Joker omladozó házába. Az ajtót betörtem és kerestem a férfit. Jake ült a kanapén és nézett rám rémülten. A falhoz nyomtam őt a nyakánál fogva.
- Nem akarlak többet Jenna közelében látni megértetted?
- Bruce? - lepődött meg.
- Tőle hoztam az üzenetet. Elvesztetted őt mint barátot. Hátba szúrtad. Soha többet nem akar látni és ha megtudja, hogy Jenna közelébe mész. Akkor még találkozunk. - fenyegettem meg aztán elviharzottam.



* Jenna szemszöge*

Bruce teljesen megbolondult. Remélem Jakenek nem esett baja. Én megmondtam, hogy rossz ötlet elmondani. Kimentem az erkélyre és tárcsáztam Jake számát.
- Jake hála istennek! - szóltam bele a telefonba.
- Jenna. Igazad volt. Annyira sajnálom. Ugye nem bántott? - aggódott.
- Nem dehogy. És téged?
- Átvedlettem Jokerbe mikor elmondtam neki. Erre a napra már nem volt gyógyszer és rohamom volt. Joker utat tört magának és nem tudtam vele mit csinálni. - szomorkodott.
- Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemembe.
- Nem a te hibád. Inkább én sajnálom, hogy kitaláltam ezt az egészet. Mellesleg Bruce üzent nekem Batmannel. Nem mehetek a közeledbe.
- Tudhattam volna. - sóhajtottam.
- Most mennem kell, de tudd, hogy mindent megteszek érted Jenna Matthews mert szeretlek! - tette le a telefont.

Bruce sétált be az ajtón, majd kijött hozzám az erkélyre.
- Nem bántottam. - jelentette ki.
- Köszönöm.
- Ne köszönd. Ez csupán az, hogy mennyire vagy rám hatással. - morgott.
Oda mentem hozzá és megöleltem. Elakart menni, de nem hagytam neki. Most az ölelésére volt szükségem. Ezek után, amin keresztül mentünk. Tudom, hogy haragszik rám, de egy részemnek szüksége van rá, a másik részemnek pedig Jake-re van szüksége. Hihetetlen ez az állapot, de jelenleg azt kell megakadályoznom, hogy kárt tegyenek egymásban.

20. Fejezet.~Nem tudsz rajtam változtatni

*Jenna szemszöge*

Korán reggel Bruce mellett szuszogtam az autóban. 43 percnyi utat tettünk meg Philadelphia-ig, hogy meglátogassuk a szüleimet. Immáron 27 éves vagyok és ezt ünnepeljük meg kis szűk családi körben. Fél álomban hallgatom a halk zenét, ami a rádióban szól. Kellemes és szívet melengető. Kómás arccal néztem Bruce-ra, aki mosolyogva figyelte az utat.
- Szép reggelt szülinapos. Nemsokára ott vagyunk.

Hamarosan meg is érkeztünk a nagy kő fallal körbekerített birtokhoz. A frissen nyírt fű illata tört utat az autóba. A szüleim mindig nagyra vágyóak voltak a házak terén. Édesanyám már kint várt minket. Díszes, csillogó ruháihoz képest most egy egészen visszafogott itthoni öltözetben mutatta meg bájait. Szőke haja szög egyenesre volt vasalva. Édesapám golf felszerelésben várta Bruce-t.
- Emily! - szállt ki a kocsiból Bruce.
- Bruce! - ölelte meg őt anyu.
Fáradtan másztam ki a kocsiból és sétáltam oda hozzájuk.
- Na és hol van az én szülinaposom. - tárt karokkal tekintett felém anyu.
- Anyaa. - forgattam meg a szemeimet.
- Drágám egyszer vagy 27! - mosolygott.
- Boldog Szülinapot! - simogatta meg az arcomat apu.
- Köszi. - öleltem meg őket.
Beléptünk a házba és az előtér alma zöld színe tárult elénk. Onnan nyílt a nappali, az étkező, a lépcső ami felvezet az emeletre és persze a konyha. Az emeleten volt a fürdő és 3 hálószoba. Bruce-al az én régi szobámban aludtunk. Nagyon világos rózsaszín színű fal, francia ágy és egy gardrób szekrény ennyit hagytam itt minden egyes nyáron, amikor idejöttem látogatóba.
 Egy nagy reggelivel kezdtünk, aztán én a szobámban pihentem, míg Bruce és apa golfozni mentek. Anya az esküvőről kérdezősködött. Rövid, tömör válaszokat adtam neki mert nem nagyon akartam az esküvőről beszélgetni. Délután fele hallottam, hogy a fiúk visszaértek ezért lementem a nappaliba.
Anyu sütött nekem egy csokoládé tortát, amin elfújtam a gyertyákat miközben csöngettek. Rohanva nyitottam ajtót az idegennek. Mosolyogva dőlt az egyik oszlopnak.
- Jake. - döbbentem le.
- Hello szülinapos. - kacsintott.
- Mit csinálsz te itt?
- Bruce hívott meg. - vigyorgott. - ugye nem bánod ha bejövök?
Döbbenten álltam előtte nem tudtam szóhoz jutni. Jake simított egyet az arcomon és besétált a házba.
- Anya, apa ő Jake Knight, Jake ők a szüleim Emily és Raymond Matthews. - mutattam be őket egymásnak.
Kicsit ijedten néztek rá, gondolom a vágások miatt, de próbáltam nem oda figyelni. Kérdezgették őt, bár nem árult el sokat magáról, amit meg igen annak a fele kamu. Bruce felvágta a tortát és Jake-el bővülve falatoztunk az étkezőben. Anya és apa ajándéka egy ruha volt, míg Bruce egy nagy csokor rózsát adott nekem. Jake vigyorogva nézett rám.
- Jenna sétálunk kint egy kicsit?
- Ööö...Igen. - feleltem félősen.

 Már a hátsó kertben voltunk, mikor egy kis dobozt vett elő a zsebéből.
- Boldog szülinapot. - nyújtotta át az ajándékot.
- Köszönöm, de nem kellett volna.
- Ugyan már..megérdemled. - kacsintott.

Egy toll pihe alakú medál volt a dobozkába.
- Engedd meg, hogy feltegyem. - vette ki a kezemből.
Félresöpörtem a hajam és Jake a nyakamba akasztotta a nyakláncot.
- Tényleg köszönöm. - mosolyogtam.
- Nem kell megköszönnöd. Érted bármit. - fogta meg a kezem.

Másodpercek alatt vette el ezzel a mondattal a jókedvemet.
- Jake de ugye nem loptad?
- Mi? Jenna dehogy!
- Nem akarok olyan nyakláncot hordani, amit valaki lopott. - próbáltam levenni.
- Jenna. Bízz bennem! Esküszöm, hogy nem loptam. - húzott magához.
- Pont ez az. - húzódtam el tőle. - Nem értelek. - ültem le a padra, ami az udvaron volt.
- Pontosan mit nem értesz? - ült le mellém.
- Az egészet. Jaket és Jokert. - hajtottam le a fejem.
- Jenna. Tisztában vagyok azzal, hogy beteg vagyok. Tisztában vagyok azzal, hogy Joker mit csinál és azzal is tisztában vagyok, hogy bármelyik percben rohamom lehet és előugrik Joker, de már ezzel együtt élek. - kulcsolta össze a kezünket.

- És ha azt mondom neked, hogy van rá lehetőség, hogy ne kelljen ezzel élned? - csillant fel a szemem.
- Nem hinném. - morgott.
- Pedig de. Jake...vannak profi orvosok akik meg tudnak téged gyógyítani. - simogattam meg az arcát.
- Jenna. - felnevetett. - Nem tudsz rajtam változtatni. Ilyen vagyok és ilyen is maradok.
- Féltelek. - szipogtam.
- Nincs szükség rá. - nyomott egy puszit a homlokomra.

Itt befejeztük a beszélgetést. A bejáratnál anyu állt ölbe tett kézzel és minket figyelt. Jake estig maradt nálunk aztán haza ment. Amíg Bruce fürdött anyunak segítettem a konyhában.
- Ez a Jake... - kezdett bele.
- Anya ne is mond...
- Szerelmes beléd ugye azt tudod?
- Igen tudom. - bólintottam.
- És te szereted őt?

Szünetet tartottam. Minden kis apró gondolat megfordult a fejemben, hogy erre mi lenne a jó válasz. Elmondani anyunak, hogy ő ki is valójában? NEM! Hogy szeretem-e... annyi dolog történt már.
- Anyu. Bruce-al vagyok. - mutattam az eljegyzési gyűrűre.
- Jó jó értem én. Csak ne játssz a férfiak szívével..
- Rendben. - mosolyogtam.

Jó itt. Távol a zűrös várostól, talán én is itt fogok élni majd egyszer. Talán Bruce-al vagy talán mással. Hisz itt csendes az élet és megnyugtató a családi ház. Nehéz egyszerre két férfit szeretni..

19.Fejezet.~Van még remény

Sziasztok! Sok minden történt mostanság, hiszen 2 éves lett a blog miről a köszönetet itt olvashatjátok: ( http://jokermasikarca.blogspot.hu/2015/03/2-eves-blog.html )
Ennek a résznek az eleje már régebb óta megvan mert térd zúzódással feküdtem itthon kényszer pihenőn és akkor megalkottam. Végre sikerült befejezni.. Jó olvasást! :)

*Jenna szemszöge*

-Már csak néhány napomat töltöm 26 évesként..Sosem gondoltam volna, hogy egyszerre két férfit fogok szeretni. Itt van Bruce, aki éjszaka a város megmentője Batmanként és itt van Jake, akinek ez az álneve, Joker éjszaka és Batmant üldözi nem mellesleg Skizofréniával diagnosztizálták. Bruce beleloholta magát az egész esküvő dologba, pedig megmondtam neki, hogy csak akkor fogok hozzá menni, mikor már nincs Batman. Néha úgy érzem ezt nem akarja elfogadni..-Ez a gondolat menet játszódott le bennem egy hajnali órában, mikor Bruce nélkül ébredtem.
Kómásan kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Választhattam: Zuhany vagy kád, de egy gyors zuhanyra volt szükségem. A forró víz leforrázta az én hideg testemet, a hajamat is benedvesítettem így nem kellett óvatoskodnom, hogy ne legyen vizes a hajam. Zuhany és a fehérnemű felvétel után magamra kaptam egy köntöst. Haj szárítás közben Bruce szemrebbenés nélkül sétált be és köszönés nélkül állt be a zuhany alá.  A vőlegényem szó nélkül zuhanyzott tovább...nem tudtam mi baja van. Ránéztem, pont akkor fordított hátat nekem. Tele volt zúzódással nyílván az este történt valami. Megvártam, hogy beszélhessek vele. Elzárta a vizet és egy törülközőt tekert a derekára. Felső testéről folyt le a víz és úgy sétált felém. Mielőtt odaért volna hozzám egy nagyot sóhajtott.
- Jó reggelt. - simogatta meg az arcomat.
- Minden rendben?
- Persze, csak hosszúra nyúlt az éjszaka. 8-ra a vállalat konferencia termében kell lennem. Van még 3 órám, pihenek egy kicsit. - nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jól van. - mosolyogtam.
A szobánkba ment, ahol felvett egy alsónadrágot és befeküdt az ágyba. Mellé bújtam és mellkasára hajtottam a fejem. 15 perc sem telt el, de már aludt.Hasamra fordultam, hogy jobban lássam az arcát. Haját birizgáltam majd arcát kezdtem simogatni.
- Bruce. - suttogtam.
Miközben ő békésen aludt én felhívtam Gordont, hogy érdeklődjek a tegnap esti történésekről. Elmondta, hogy Crane már korán reggel keresett az irodámban. Szóltam, hogy sietek és értesítse Crane-t. Rohantam felöltözni és egy kis cetlit hagytam Bruce éjjeli szekrényén, hogy ha végzett a vállalatnál akkor hívjon. Siettem be a kapitányságra, ahol már Crane az irodámban volt. A kabátomat felakasztottam a fogasra és leültem a székemre, hogy kifújjam magam.
- Dr. Crane kér egy kávét esetleg? - ajánlottam fel.
- Nem köszönöm Miss Matthews. - helyet foglalt velem szembe.
A táskámból előhalásztam az aktákat és letettem az asztalra.
- Sikerült az egészet elolvasnia?
- Igen. - feleltem szűkszavúan.
- Úgy látszik egy kicsit önt is megviselte.
- Dr. Crane...megtudná mondani pontosan, hogy milyen gyógyszert adott a páciensnek?
- A gyógyszerek listáját is mellékeltem. Dátumozva.
- Igen, de a napló bejegyzéshez köthető dátumhoz az az új gyógyszer nincsen beírva. - néztem kérdően.
Elakadt a szava, hiszen tudta jól, hogy tüzetesen átnéztem a listát.
- Nos Dr. Crane. Megtudná nevezni nekem azt a gyógyszert?
- A-az egy saját készítésű gyógyszer. Nincsen neve.
- Mi volt benne?
- Nem árulhatom el. - mosolygott gúnyosan.
- Most gondoljon bele Crane.. - álltam fel a székemből. - Elég hamar megfosztanák a doktori címétől,ha tudnák, hogy egy elmebeteg gyógyítja az elmebetegeket. Nem de bár? -mentem közelebb hozzá.
- Ehhez magának semmi köze.
-Egészen sok közöm van hozzá. Lehet, hogy az illetékes bűnöző az ön kis saját kísérleti gyógyszere miatt lett az, aki most bohóccá maszkírozva rohangál a városba.

Feldúlt volt és nem tudott szóhoz jutni. Tulajdonképpen én is meglepődtem magamtól. Erőt és magabiztosságot sugároztam, pedig régebben egy félős nyúl voltam a kapitányság kopott kis ketrecében. Nem is kihallgatás volt, de ugyan olyan erővel léptem fel, mint ahogy ott szoktam.

- Akár vihetném rögtön Gordonhoz. - szakítottam meg a csendet.
Nagyot nyelt és szemei csillogtak a félelemtől.
- De nyugodjon meg. Nem teszem. Ugyan is tudni szeretnék valamit.
- Micsodát?
- Joker még meggyógyulhat?
- Őszintén? Ha megfelelően kezelik akkor van rá esély, de az sem 100%-os. - ment a kabátjához.
- Szóval ha nem ön kezeli.
- Pontosan Miss Matthew. De körözött embert nem juttat ki Gothamből olyan egyszerűen. Ha elkapják akkor csak Arkham-ig jut. - nyúlt a kabát zsebébe.
- És mi van ha tudok kiskaput?
- Azt nem ajánlatos elmondani senkinek. Nem sok emberben lehet megbízni ebben a városban. -közöl jött hozzám és a falhoz nyomott. - Meglepő, hogy itt fenyegetőzik Miss Matthews. - kezét a torkomra tette és szorítani kezdte. - Viszont gondoskodom arról, hogy Gordon ne tudjon arról, hogy leleplezett engem. Ha csak egy szó is elhagyja a száját velem kapcsolatban...imádkozzon Jenna. - lökött a földre.
- Rendben. -köhögtem.
- Viszlát. - kiviharzott az irodámból.

Levegőért kapkodtam és zokogni kezdtem. A rémület utat tört bennem és nem szűnt meg. Visszaültem a székembe és próbáltam összeszedni magam. Van még remény arra, hogy Joker meggyógyulhasson. Másra akartam koncentrálni, de a sokk, ami rajtam volt elhatalmasodott. A könnyek csak úgy folytak a szemeimből. A mosdóba rohanva mindenki a kapitányságon rám figyelt. Az arcomat megmostam és a nyakamat próbáltam eltakarni. Vöröslött ott ahol Crane megszorította. 10 perc után észrevétlenül settenkedtem vissza az irodámba, ahol Bruce ült. Gordon éppen egy csésze kávét hozott be Bruce-nak.
- Minden rendben Jenna? - simogatta meg a vállamat Gordon. - olyan mérgesnek tűntél, mikor berohantál a mosdóba.
Bruce rémülten nézett rám
- Köszi Gordon. - haraptam rá a számra, hogy ne törjön ki belőlem újra a sírás. - Jól vagyok. - erőltettem egy kis mosolyt az arcomra.
Gordon kiment, de Bruce még mindig azzal a rémült arcal bámult rám.
- Engem nem versz át Jenna. Mi történt? - kíváncsiskodott.
- Nem történt semmi. Esküszöm. Nem hívtál. - jegyeztem meg neki téma terelés képpen.
- Tudom. - mosolygott. - Gondoltam a meglepetés jobb.

Dolgoztam még pár órát aztán Bruce elvitt vacsorázni. Otthon sokat gondolkoztam azon, ami ma történt és Bruce ölelésétől mindig megijedtem. Nagy hatással volt ma rám Crane támadása. Talán ugyan ezt vállalnám azzal, ha Jake nem gyógyulna meg, de én ott lennék mellette és támogatnám? Nem merek belegondolni...most még annyi vigasztal, hogy van még remény..

2 éves a blog!!

Sziasztok! Sajnos még nem új fejezettel jelentkezem..Folyamatban van és már nem kell rá sokat várni.. ;) Viszont ma egy jeles nap van, ugyan is 2 ÉVES A JOKER MÁSIK ARCA!!!!

Most pedig, hogy felszeleteltük a tortát és a 27 feliratkozó plusz azok, akik figyelemmel kísérik a blogot kaptak belőle..(persze mindezt virtuálisan) Elmondanám a terveimet :D
17 fejezetet tervezek nektek...nyár közepére várható az epilógus..
Azt kell mondjam, hogy mindennek vége van egyszer, de ez még nem a búcsú pillanat.
Persze az még titok marad egy jó ideig, hogy kit választ Jenna ;)
Igyekszem hamar hozni a részeket és hosszabban, részletesebben leírni nektek a történéseket...

Most pedig a köszönet nyilvánítás:

Azért érzem ennek lényegét, hogy tudjátok.. Ti is sokat segítetek nekem a bíztató szavakkal, hogy véleményt írtok egyes fejezeteknél.. Tényleg nagyon köszönöm! :) Két éve éjszaka írtam meg a prológust.. akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretni és olvasni fogjátok Jenna őrlődését Bruce és Joker/Jake között. Legjobb barátnőmnek Agnesnek is szeretném megköszönni, hogy segített 1-2 fejezet összehozásában. Például a tollasos fejezetet is ő ihlette. Egyik nagyon jó barátomnak, Mr.Flash-nek, hogy az én kérlelésemre elkezdte olvasni a blogot és még mindig várom a hosszas véleményét..ő például egy másik történetem ihletője.. 5000+ az összes oldalra kattintás  a statisztika szerint. Ma mikor szembesültem vele, leesett az állam. NAGYOK VAGYTOK!! Tényleg iszonyatosan köszönöm nektek!!

Millió puszi :)

Sam Deevans

18.Fejezet.~Mindent megtettem érted

Sziasztok!
Új kinézet és új fejezet. Sajnálom, hogy eddig nem sikerült írnom csak most kezdtem szeptemberben az új suliban gólyaként és még várt rám a beilleszkedés ami jól sikerült ezért folytatom a történetet. Közben még a karácsonyt is túléltem és a már majdnem féléves kihagyás után végre megszültem az új fejezetet ami remélem tetszeni fog nektek! :) Jó olvasást!


*Jake/Joker szemszöge*


Üres üvegek hevertek körülöttem a földön. A falnak támaszkodva ültem búslakodva Joker sminkben. Nem tudok hinni a szememnek és a fülemnek, hisz Bruce elveszi feleségül Jennát. A gondolataim a sok alkoholtól már ide-oda cikáztak. Még ha egy részem el akarja őt taszítani a másik élni nem tud nélküle. Fogalmam sincs mit csináljak, de mindent megteszek azért, hogy újra tudjon engem szeretni.

*Jenna szemszöge*

Két teljes hét telt el az eljegyzési parti óta. Bruce Jakeről egy árva szót sem hallott. Dr.Crane is csak Joker miatt akart velem beszélni, hogy átadja az aktáját személyesen nekem, még aznap elolvastam amíg Bruce éppen hősködött. 2009 novemberében vette fel az elmegyógyintézet a betegének ott is Jake Knight néven. Az akták szerint mikor bevitték már akkor is megvoltak a hegek az arcán. Skizofréniával kezelték fél éven át. Megkaptam a naplót is amiben nyomon követhettem, hogy mi történt akkoriban Jokerrel.

"2010. március 20.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A beteg a mai vizsgálatok és a délután kezelés után javulást mutatott. Kérte, hogy beszélgessek vele, míg másnapokon alig lehet belőle szavakat kihúzni.Többet mesélt a múltjáról felsorolta néhány család tagjának a nevét. A  mai nap láttam az akarat erőt benne és azt, hogy a gyógyulás útjára akar lépni. A jövő hónaptól új gyógyszert építünk bele az eddigi adagjai közé és kivizsgáljuk, hogy arra hogyan reagál. 

2010. április 12.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A betegnek az új gyógyszer szedésének elkezdése óta jelentősen rosszabbodott az állapota. A szobájának falára "HA-HA-HA" feliratot írt és Jokernek hívja magát. Az egyik nővértől ellopta a sminkeit és kikente magát bohócnak. Továbbra is folytatom a gyógyszer adagolását és remélem a felépülést.

2010. április 15.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

020570-es beteg hajnalban rohamot kapott és már a pszichoterápia sem segít rajta. Hangosan nevet, zavarja a körülötte élőket és a hozzá bejáró nővért is megtámadta, felborította az asztalt. Teljesen kezelhetetlen. Be mentem hozzá. Kényszer zubbonyban ült a sarokban és csak nézett meredten rám a smink az izzadságtól folyt le róla. Fogalmam sincs mit csináljak...

2010. április 19.
Feljegyezte: Dr. Jonathan Crane
Beteg neve: Jake Knight 
Beteg száma: 020570

A mai utolsó vizsgálaton normális volt, sminkje rendezett volt itt-ott némi hibával. Az éjszakai órákban újabb rohamra lettünk figyelmesek, majd egy másik beteghez siettünk egy roham miatt. Ma több betegnél észleltünk rohamot. Mire visszaértünk Joker szobájába addigra a férfi eltűnt. Kutyákat és őröket küldtünk ki terepre, hogy megtalálják, de nyoma veszett. Végleg elszökött az intézetből így lekerült a beteglistáról is."


Döbbenten tettem le a naplót és könnyek gördültek le az arcomon. Ez két éve történt szörnyű ebbe belegondolni. Crane képeket is csatolt amiket elszörnyedve néztem meg. Lefotózta Jokert a kényszer zubbonyban, a falon a feliratokat és van benne egy mosolygós kép is abból az időből amikor normális volt és elkezdett javulni az állapota. Rachel bejött hozzám és kérdezgetett az esküvővel és a leánybúcsúval kapcsolatban, de nem nagyon figyeltem rá, hiszen Jake járt a fejemben. Fél óra elteltével Rachel elment és követtem őt én is. Elmentem Jake-hez. Az elhagyatott háztömbhöz értem és felmentem az ötödik emeletre. Bekopogtam a barna fából készült ajtón és vártam, hogy kinyissa az ajtót. Láncok és zárak tömkelegét nyitogatta le mielőtt a kilincshez ért volna.
- Szia. -mosolyodtam el.
- Jenna. -döbbent le.
- Bejöhetek? - érdeklődtem.
- Minek? Bruce kidobott? -dőlt az ajtófélfának.
- Nem, csak beszélni szeretnék veled.
- Hát jól van. -sóhajtott. - gyere.
- Köszönöm. - mentem el mellette egészen be a lakásba.
Körülnéztem a szobájába ahol üres üvegek hevertek. A papírok szana szét voltak dobálva.
- Csak arról szerettem volna beszélni, hogy hogyan viseled a dolgokat.
- Micsodát? Ja azt, hogy a haverom azt a lányt veszi el akit szeretek? - töltött ki a poharába egy kis vodkát majd felöntötte narancslével.
- Jake...annyira sajnálom. - indultam felé.
- Nem kell sajnálnod. Mindig mindenhol én voltam a vesztes.
Lépteim gyorsabbak lettek és már csak azt vettem észre, hogy a karjaiban vagyok.
- Nem is tudod, hogy milyen régóta akarlak csak simán átölelni. - simogatta meg az arcomat.
Csak mosolyogtam, hiszen láttam rajta, hogy boldog, de ha elmegyek újra várja őt a magány.
- Hívd majd fel Bruce-t és találj ki valamit. Nagyon aggódik érted. - vettem fel a kabátomat.
Mikor hazaértem Bruce otthon volt és közölte velem, hogy beszélt Jake-el. Örültem mert tudtam, hogy hatottam rá. Crannel a jövőhétre találkát beszéltem meg, hogy vissza adjam neki az aktákat.

17.Fejezet.~Boldog szép napok

*Jenna szemszöge*

Reggel Bruce mellett ébredtem. Azt a kezemet amin az el jegyezési gyűrű van a mellkasán pihentettem. El sem hiszem, hogy végül igent mondtam neki. Joker eltaszított magától ami erre a döntésre sarkalt engem. Egy kis időre vissza aludtam és mire felkeltem az a férfi akit szeretek már nem volt mellettem. Rendbe tettem magam és lementem a nappaliba. Bruce a kanapén ült vele szembe pedig Jake. Tegnap Jokerként elküldött a francba most pedig jó pofizik az új legjobb barátjával. Pillantását magamon éreztem ahogy lépkedtem le a lépcsőn.
-Kicsim.-Fordult meg Bruce.
-Sziasztok.-Ügyet sem vetve rájuk sétáltam tovább a konyhába.
-Kicsim mi a baj?-Futott utánam Bruce.
-Reggel van.-Nyüszögtem.
Bruce elnevette magát, majd megcsókolt.
-Elkezdtem szervezni a partit Rachel segítségével.
-Remek.-Húztam fél mosolyra a számat.
-Gondoltam, hogy ha leveszem ezt a terhet a válladról akkor örülni fogsz.-Simogatta meg az arcomat.
-Örülök is.-Öleltem meg.
Vissza sétáltam vele a nappaliba ahol Jake egyedül ült a kanapén.
-Jake-et is elhívjuk?-Nézett rám Bruce.

Döbbenten néztem Bruce-ra majd Jake-re aki rám mosolygott.
-Igen.-Mondtam ki két perc gondolkozás után.
-Eltudsz jönni?-Érdeklődött Bruce.
-Ki nem hagynám.-Nézett rám Jake.
-Akkor holnap találkozunk. Öt órától már jöhetsz.-Kísérte ki Bruce.
El sem köszönt tőlem. Nem értettem őt, hogy most mi van vele. Lehet, hogy haragszik rám mert igent mondtam Bruce leánykérésére vagy a tegnapi után már nem hajlandó beszélni velem. Gondolataim kavalkádjában megszédültem ezért leültem. Oda ahol ő ült. Furcsa melegség járta át testemet mikor becsuktam a szemem, visszaemlékeztem minden pillanatra amit vele töltöttem és, hogy ezek lassan a homályba fognak veszni mikor kimondom az igent az oltárnál. "Bruce Wayne felesége leszek" mondom magamban, mikor egy másik hang megszólal: "Biztosan ezt akarod?". Bruce visszahozott az álom világból mikor leült mellém és megfogta a kezem.
-Minden rendben?-Nézett a szemembe.
-Igen.-Fújtam ki a bent tartott levegőt.-De most el kell mennem.-Nyomtam egy puszit az arcára és elviharzottam.
Rachelhez siettem aki éppen a partit szervezte mikor beléptem az ajtón.
-Szia!.-Ültem le.
Rám nézett majd eltátogta, hogy még egy percet kér amit én csendben megvártam.
-Szia.-Dobta le a telefont az asztalra.-Mi történt?
-Honnan veszed, hogy történt volna bármi is?
-Ismerlek már jól.-Mosolygott.-Na mesélj.
-Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e Bruce-nak igent mondani.-Hajtottam le a fejem és a barna szőnyeget kémleltem.
-Szánalomból ne menj hozzá.
-Nem. Azt sosem tenném meg Bruce-al.-Fakadtam ki.
-Csak félsz, hogy elsietitek.
-Pontosan.-Sóhajtottam.
-Figyelj..az egy dolog, hogy megkérte a kezed az nem azt jelenti, hogy rögtön hozzá kell menned. Várhattok vele 1-2 évet.-Mosolyogva fogta meg a kezem.
-Mi van ha esetleg van valaki más is aki iránt érzek valamit?
-Micsoda?-Lepődött meg Rachel.
-Igen..van még valaki aki iránt érzek valamit.
-Kicsoda?-Elkezdte érdekelni a dolog.
-Az nem lényeg. Bruce ezért volt kórházban még régebben, de azóta megbeszéltük csak rosszul jött ki mert összehaverkodott azzal a bizonyos személlyel.
-Várj.Mi? Jake? Jake Knight?-Fintorra húzódott az arca.
-Igen.
Rachel arcán láttam az óriási döbbenetet és őrlő tekintetét rám szegezte. Nem szerettem ezt a nézést. Mindig is úgy hívtam, hogy "óriási idióta vagy"  vagy "én most megöllek Matthews" nézés.
-De hát annak a pasasnak szét van szabdalva az arca!-Kiáltott fel.
-Maradj már!-Csitítottam.
-Na jó...inkább nem akarom tudni a részleteket.-Kacsintott.-Azt mondom, hogy hallgass a szívedre.-Ölelt meg.
-Köszönöm.
Még egy ideig ott maradtam és segítettem a szervezésben, majd mikor távoztam egy cetlit nyomott a kezembe és a lelkemre kötötte, hogy Alfrednak adjam oda.
Kerülve mentem haza szóval Jake vagyis Joker búvóhelyénél megálltam. A romos épület csendes volt nem úgy, mint amikor itt voltam fogoly és akkor a hangos nevetése és kiabálása hallatszott a falak közt. Megráztam a fejem és az aprócska könnycseppet letörölve indultam haza. Lassan fordultam ki az utcából mikor megláttam őt. Élesen nézett be a kocsiba látva az én meglepődött arcomat,elmosolyodott majd tovább sétált.
Otthon Bruce már aggódva várt.
-Telefont sem vittél magaddal.-Nyomta kezembe az eszközt.
-Sajnálom.-Csókoltam meg.
-Beszéltem Rachel-el és elmondta, hogy ott voltál.
-Segítettem neki a szervezésben.
-Kedves tőled.-Mosolygott.
Odasétáltam az ablakhoz és néztem ahogy megy le a nap. Szeretek itt lenni mert így olyan, mint ha én lennék Gotham úrnője így majdnem belátni az egész várost. Bruce hátulról átkarolt és velem együtt szemlélte tovább a csodás naplementét.
-Van egy ötletem.-Megfordított úgy, hogy vele szembe legyek.
-Hallgatom minden szavát Mr.Wayne.-Nevettem.
-Menjünk el vacsorázni valahova Alfred úgy sincsen most itthon.-Adott egy puszit a homlokomra.
-Rendben.
Bruce meg én átöltöztünk majd elindultunk abba az étterembe ahol az első randink volt. Ugyan azt az asztalt foglaltatta le ahol akkor ültünk. Fantasztikus volt a vacsora és a hangulat is. Beszéltünk arról, hogy mi volt az első randinkon és, hogy idáig eljutottunk, hogy már készülök hozzámenni. Kint zakóját rám terítette mert fáztam aztán átsétáltunk az étteremmel szemben lévő hotelba és annak is a bárjába. Bruce nem ivott alkoholt mert vezet, de én kértem egy alkoholos koktélt. Megittam belőle vagy hármat amit ő nevetve nézett végig. Nevetve mentünk vissza a kocsihoz és indultunk haza. Botladozva sétáltam a kanapéhoz amire rá is borultam. Bruce elment zuhanyozni én pedig elaludtam a kanapén.
*
*
*
*
~Reggel

Fejfájással köszöntöttem a reggelt az ágyban. Meglepően dallamos szuszogásra ébredtem fel, hiszen a tegnapi emlékeim felidézésekor én arra emlékeztem, hogy kint a kanapén aludtam el. Bruce mellettem aludta még az igazak álmát. Egy szürke melegítő nadrág volt rajta semmi más. Felsőtestét semmi sem takarta így tudtam csodálni bár néhány zúzódás látszott rajta. Mikor kiakartam mászni az ágyból magára rántott.
-Jó reggelt.-Puszilta meg az orrom hegyét.
-Neked is, de nem én nem a kanapén aludtam el?-Néztem rá értetlenül.
-Behoztalak. Mindenképpen melletted akartam aludni.-Csókolt meg.
-Alfred már itt van?-Érdeklődtem.
-Szerintem igen. Miért?
-Sietek vissza.-Nyomtam egy csókot az szájára.
Megkerestem azt a nadrágomat ami tegnap rajtam volt, mikor átmentem Rachelhez és belenyúltam a zsebébe, hogy oda tudjam adni Alfrednak a fontos cetlit.
-Alfred!-Kiabálva rohantam a konyha felé.
-Valami baj van kisasszony?-Rémülten fordult felém egy kalapáccsal a kezében.
-Nem csak Rachel tegnap megkért, hogy ezt adjam át önnek.-Nyújtottam előre a cetlit.
-Köszönöm.Óhajtanak reggelizni?-Tette zsebre a cetlit.
-Brucetól kérdezze.-Mosolyogva vontam vállat.
-Akkor még várok vele.-Kacsintott majd folytatta azt amit eddig csinált.
Visszamentem a vőlegényemhez aki az ágyon ült értetlen arc kifejezést vágva.
-Mi volt ez?-Nevette el magát.
-Rachel tegnap megkért, hogy adják át valami fontos cetlit Alfrednak.
-Értem.-Állt fel és jött felém.-Na és mit szeretne csinálni az én feleségem?-Fogta meg a kezem.
-Még nem vagyok a feleséged.
-Akkor jövendőbeli feleségem.-Pörgetett meg úgy ahogy a táncnál szokás.
-Menyasszonynak hívják Bruce.-Mosolyogtam.
-Tudom.-Visszamosolyogott és szenvedélyesen megcsókolt.
Csöngetés jelezte, hogy kezdődik a mai nap. A díszeket meghozták és állítják fel. Csicsás ünnepséget akarnak és elvileg a szüleim is meghívást kaptak mondjuk én nem beszéltem velük már jó rég óta. Emily és Raymond Matthews Gotham városának második leggazdagabb párja..vagyis azok voltak amíg itt éltek. Édesanyám tészta szőke göndör haja és barna szeme mellett édesapám fekete haja és ragyogó kék szemei eltörpülnek. Bruce szülei és az én szüleim gyermekkori barátok voltak ami a felnőtt korukra is megmaradt.
Délután fél öt és háromnegyed öt között már jöttek a vendégek én pedig még bent készülődtem.

-Bent vagy?-Kopogott az ajtón Bruce majd be is jött.
Arcát mosolyra húzta mikor végig nézett rajtam.
-Hűha.Gyönyörű vagy.-Szinte már vigyorgott.
-Köszi.-Mosolyogtam.-Itt van mindenki?
-Igen. Izgulsz?
-Nem. De megkérhetlek valamire?-Totyogtam közelebb hozzá
-Mire?
-Felhúzod a ruhámon a cipzárt?-Mosolyogva fordultam meg.
-Persze. -Éreztem ahogy megfogja és gyengéden felhúzza majd egy csókot hagy a nyakamon.
-Na gyere menjünk.-Fogta meg a kezem.
Kisétáltunk a nagy tömegbe. Mindenki mosolyogva nézett minket. A  agy tömegben megláttam anyát és apát és oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok!-Öleltem meg őket.
-Szia!-Mosolyogtak rám.-Végre megtudhatjuk, hogy mire ez a nagy ünnepség?
-Bruce nem mondta?-Mutattam a férfira aki  pont felénk tartott.
-Nem mondhatja még el Jenna sem mert meglepetés.
-Ohh akkor kíváncsian várjuk.-Koccintottak Bruce-al.
Még beszéltem velük mikor megláttam Jake-et egy pohárral a kezében. Furcsa ilyen felszabadultnak látni őt hisz a hegek még mindig az arcán vannak, de látszólag nem érdekli őt. Boldog, pedig ez az én eljegyzési partim bár ezek szerint Bruce anyuéknak nem mondta el akkor még kinek nem mesélt erről?
-Egy percre elrabolhatom?-Kérdeztem a szüleimtől közben belekaroltam Bruceba.
-Persze.
Elhúztam őt egy nyugis területre, hogy feltegyem neki azt a kérdést ami kavargott bennem.
-Csak anyuék nem tudták, hogy eljegyeztél?
-Rachel, Harvey, Alfred és mi tudjuk.-Simogatta meg a vállamat.
-Akkor a többiek nem?-Suttogtam.
-Nem.
Döbbentem le, akkor Jake sem tudja. Bruce és én visszamentünk a szüleimhez és ott is hagytam őt. Jake fel vettem az irányt.

*Jake/Joker szemszöge*

Tele volt a Wayne lakás csupa újgazdag ficsúrral. Alfred egy pezsgőt adott a kezembe majd tovább osztogatta. Jenna jött velem szembe.
-Szia.-Mosolygott.
-Itt az egyik házigazda. Megtisztel jelenlétével kisasszony?-Gúnyolódtam.
-Hogy vagy?
-Prímán. Egy buliban vagyok csomó olyan emberrel akiket nem ismerek és látnom kell azt, hogy a lány akit szeretek és ő is viszont szeret itt enyeleg a "barátjával" aki a haverom.-Kortyoltam bele a poharamban lévő italba.
-Nem szeretlek.-Suttogtam.
-Mért hazudsz magadnak hmm? Tegnap ott voltál a házamnál.
-Jake..valamit el kell mondanom.
-Hallgatlak.
-Jake!-Szólt közbe Bruce.
-Hello!-Fogtam vele kezet.
-Milyen a parti?
-Jó olyan nyugis.-Kacsintottam.
-Elrabolnám Jennát ha nem gond mert jelenésünk van.-Karolta át őt.
-Csak nyugodtan.-Néztem mélyen Jenna szemébe.
Elsétáltak nevetve, én meg figyeltem Jenna gyönyörű ruháját ami kiemelte az alakját. Egy barna hajú nő fekete ruhában odasétált hozzám.
-Jake...azt ajánlom, hogy szállj le Jennáról!-Próbált suttogva beszélni.
-Nos hogy is hívnak...ezt ne nekem mond.
-Rachelnek hívnak és ha nem szállsz le róla akkor elmondok mindent Brucenak és nem lesztek olyan jó barátok, mint amilyenek most vagytok.-Hagyott ott.
Fenyegetéssel mint sem ér Jenna tudom, hogy szeret engem csak nem tud dönteni. Egyszer majd dönt és akkor minden rendben lesz.
-Hölgyeim és Uraim!-Csinált csöndet Bruce.-Köszönöm, hogy mind eljöttek és velünk együtt ünnepelnek! Senkinek sem mondtam el, hogy miért is szerveztük ezt a partit. Az igazság az, hogy ez egy eljegyzési parti. Tegnap eljegyeztem Jenna Matthewst.-Húzta közel magához.
Ledöbbentem és csak a tapsoló és huhogó embereket hallottam majd láttam ahogy Bruce és Jenna megcsókolják egymást. Sietve mentem el a lakásból.

*Jenna szemszöge*

Jake-et kerestem a tömegben, de nem találtam sehol. Nyilván megvolt a reakció arra, hogy a legjobb haverja elveszi azt a lányt akit ő is szeret. Csöppnyi bűntudat tört utat bennem aztán a tegnap előtti veszekedésre gondoltam vissza. Inkább élveztem a partit és nem gondoltam rá. Anya és apa gratuláltak és Bruce elment négy szemközt beszélni apuval amitől kicsit féltem. Később Bruce elmondta, hogy csak arról beszéltek, hogy nagyon vigyázzon rám és megbeszéltek egy hétvégi golfozást. Anyuval és Rachel már a leány búcsúmat kezdték tervezni. Én pedig az egyik asztalnál egyedül pezsgőztem.
-Miss Matthews.-Szólított meg egy ismerős hang.
-Dr. Crane.-Álltam fel és fogtam vele kezet.-Örülök, hogy eljött nem is tudtam, hogy a meghívottak között van.
-Miss Dawes hívott meg. Leülhetek?-Mutatott a székre.
-Nyugodtan.
Dr. Jonathan Crane az Arkham Elmegyógyintézet igazgató helyettese.
-Ezen a héten akartam önnel egy találkát megbeszélni.-Kezdett bele Crane.
-Nos, ha holnap ráér akkor várom bent az irodámban.
-Bármikor mehetek?
-Igen.
-Rendben és mellesleg szeretnék gratulálni az eljegyzéshez.-Mosolygott.
-Köszönöm.
Crane egy idő után lelépett és egy kis időre megint egyedül maradtam. Bruce elhívott táncolni majd azt est végéhez értünk. Az emberek kezdtek fogyni és végül anyuékat majd Harveyt és Rachelt kísértük ki. Alfredet elküldtük pihenni mert Bruce már a takarító osztagot is leszervezte holnapra. Minden jól sikerült csak Jake volt az aki sérült. Valamikor meg kell vele ezt beszélnem..