12.Fejezet~Bál

Sziasztok! Mivel Halloween volt ezért egy bálos résszel készültem :) Remélem tetszeni fog!
Ezt hallgassátok közben: http://www.youtube.com/watch?v=mh1xgB7OtQQ




*Bruce szemszöge*

Jó pár hét eltelt azóta mikor Jenna elment Mindent megbántam a munkahelyén is láttam, hogy nehezen viseli a dolgot.Beszéltem Harvey-val telefonon, hogy szervezek neki egy kampány bulit egy kis álarcos bállal körítve.
Így legalább kitudok békülni Jennával is és Harvey is jól jár. Elmentem Jenna lakásához és az ajtó elé egy dobozt és egy meghívót helyeztem, majd becsöngettem és elmentem.


*Jenna szemszöge*

Csengetésre ébredtem. Kivánszorogtam az ajtóhoz, de nem volt kint senki, csak egy dobozd találtam melette egy meghívót a földön. Felvettem a dobozt és bementem.

Kinyitottam a meghívót és ez állt benne:

"Kedves Jenna!
Meghívlak a ma este rendezett,
Harvey Dent kampány est és álarcos bálra.
Helyszín: Wayne lakás
Időpont: Este 7órától.

Üdv: Bruce Wayne"

Mosolyogtam az olvasás közben, majd kinyitottam a dobozt és egy álarc meg egy ruha volt benne.

A ruha csodás volt nagyon tetszett, hogy pirosat választott a hozzá való álarc pedig arany volt egy fekete madártollal.
Nagyon örültem, bár egy idő után rájöttem, hogy ha ebben jelenek meg Bruce azt fogja hinni, hogy hallgatok rá bár a veszekedésünk óta nem beszéltünk és még Joker fenyegető üzenetét de tudja. Elmentem ruhát vásárolni hisz este 7-ig még egy csomó időm van.

Egy csomó boltban jártam, de egy megfelelő ruhát sem találtam.Az álarc már megvolt, de a ruha még sehol. Egy utolsó boltba bementem és kinéztem a kirakatban egy lila ruhát azt megvettem. Hazamentem kisminkeltem magam és elindultam a bálra.

~ A Bál

*Jenna szemszöge*

A Wayne lakás már tele volt emberekkel, de Bruce sehol se volt.
Néhány perc eltelt és egy helikoptert láttunk leszállni kint. Bruce 4 nővel sétált be a lakásba majd néhány szót ejtett Harvey-ról és közben mindvégig engem nézett.
Felmentem az emeletre ahol összetalálkoztam Bruce-al.

-Szép ruha.-Jegyezte meg.
-Köszi.-Húztam mosolyra a számat.
-Miért nem azt vetted fel amit én adtam?-Elindultunk lefele a lépcsőn.
-Nem akartam égőnek tűnni.
-Miért tűnnél égőnek?-Kezdett mérges lenni.

Amint észre vettem a tánc parkett közepén voltunk és egy lassú szám következett.
-Szabad egy táncra?-Mosolygott.
Nem tudtam mit válaszoljak a gondolataimba roskadtam hirtelen majd a lift hangjára felfigyeltem.
Joker sétált be öltönyben.
-Jó estét Hölgyeim és Uraim!-Köszöntötte az embereket Joker.

Odajött hozzám.
-Szabad egy táncra?-Fogta meg a kezem.
Bólintottam majd elkezdünk táncolni.
Mindenki rémülettel nézett minket kivéve Bruce. Ő úgy nézett minket mintha Joker a legdrágább kincsét tartaná a kezei közt.
Mikor vége lett a számnak Jokerrel elváltunk egymástól, de még mindig fogta a kezem.
-Mondtam, hogy eljövök érted és ez a legjobb alkalom.

Csak mosolyogtam furcsa volt, hogy kivan festve de kedves...lehet változott.
-Gyere velem.Súgta nekem.
Elindultunk kifelé, de Bruce ráordított.
-Joker!-Ment közelebb.-Csak vigyázz rá!-Nézett rám majd újra Jokerre.
Látszott, hogy beismerte ő vesztett. Fájó volt tudni, hogy így oda ad, de szeretem Jokert.Kisétáltunk a lakásból.

*Bruce szemszöge*

Mikor vége lett a bálnak egy üveg whiskey kíséretével leültem a kanapéra. Azon gondolkoztam,hogy hogy ronthattam el így mindent. Az üveget mérgemben a falhoz vágtam. Már elég részeg lehettem, de átmentem Jennához. Becsöngettem és ő egy ingben nyitott ajtót.

-Szóval már itt is lakik?-Kérdeztem.
-Jézusom te részeg vagy!-Jelentette ki.
-Igen..tessék láthatod milyen rosszul viselem.Szeretlek Jenna.-Vallottam be.
-Sajnálom Bruce..-Zárta be az ajtót.

Hazafele kocsival mentem. Nagyon rosszul tettem. 130-al mehettem és neki ütköztem egy kamionnak...

Előzetes

Sziasztok! Most még nem új fejezettel csak egy kis előzetessel készültem nektek! Nemsokára új fejezetet is hozom!
Puszi nektek és jó szórakozást!!!

11.Fejezet~Megtudom magyarázni!

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most tudtam új fejezetet hozni, de tudjátok suliidő van. Remélem nem felejtettétek el blogomat! Jó olvasást! :)

Az előző rész tartalmából:
"-Most elengedlek, de ha még egyszer találkozunk örökre az enyém leszel.-Mondta Joker már majdnem suttogva, elengedte a kezem és kisétált a sikátorból.
-Jenna!-Lepődött meg Bruce.
Tudtam, hogy mi a gyenge pontja ezért megcsikiztem.Elfutottam és elbújtam az egyik ajtó mögé.
-Ezt még visszakapod ha megtalállak.-Nevetett.
Kilopakodtam az ajtó mögül, de elkapott és elestünk.
-Annyira szeretlek.-Csókolt meg.
-Én is téged Joker.
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy azt mondtam Joker.
-Mi?-Kelt fel mellőlem Bruce.."

*Jenna szemszöge*

-Ugye rosszul hallottam?-Lepődött meg.
Nem tudtam mit mondani, a szívem már a torkomban dobogott. Nem hiszem el, hogy képes voltam ezt mondani. Én vagyok a világ leghülyébb embere.
-Ugye rosszul hallottam.-Ismételte meg magát, de a hangja egyre mérgesebb lett.
Nem szóltam semmit csak felálltam és besétáltam a fürdőszobába. Lezuhanyoztam így legalább nem látszott, hogy sírtam. Mibe keveredtem bele? Ha Joker nem rabol el nem lenne ez.
-Jenna nyisd ki az ajtót.-Dörömbölt Bruce.
-Nem.- Kiáltottam.
-Kérlek!-Lágyult el a hangja.-Beszéljük meg.
Elzártam a zuhanyt. Egy köntöst vettem fel. Mikor kinyitottam az ajtót Bruce ott állt. Nem tudtam a szemébe nézni.
-Bruce...sajnálom!
-Nem kell...most el kell mennem.-Jelentette ki.

*Bruce szemszöge*

Felöltöttem álruhámat és elindultam Joker keresésére. Meg kell találnom. Egy sikátorba értem.
-Kit látnak szemeim!-Szólt gy mély hang.
-Joker.-Fintorodtam el.
-Minek köszönhetem, hogy felkerestél?-Érdeklődött.
-Nem volt könnyű megtalálnom téged, de itt vagyok.
-Csak haza kellett küldenem azt a lányt.-Mosolygott.
-Igen, Jennát.- Jelentettem ki.
-Ismered?-Lepődött meg.
-Igen, ő a barátnőm.-Vágtam rá.
Jokernek lefagyott a mosoly az arcáról és arckifejezése komollyá változott.
-Csak nem? A kis Batsy becsajozott?-Nevetett.-Nem volt túl jó ötlet elmondanom, hisz így még meg ius ölhetem.
-Ha egy ujjal is hozzámersz érni...-Kezdtem bele.
-Mi lesz? Hm..nekem elmondhatod..-Jött közelebb és suttogta.
-Meg foglak ölni.-Fenyegetőztem.
Joker csak nevetett.
-Te? Megölni? Egyáltalán örülök, hogy megtaláltál.-Nevetett.-És csak így elmondanám, hogy már hozzáértem a drága barátnődhöz, nem csak ujjal hanem több dologgal.-Kacsintott.
A féltékenység jobban felidegesített, de Joker még mindig nevetett és ez is ingerelt. Bevertem neki amitől a földön feküdt.
-Ugyan már Batsy ne legyél gyerekes! Osztozzunk rajta!-Nevetett.
-Egy szörnyeteggel nem osztozom főleg nem Jennán.-Megrugdostam.
-Jenna mást mondott.-Terelte el a figyelmemet.
Meglőtt...már megint vesztettem vele szemben. Elrohant, de nem volt erőm utána rohanni ezért hazamentem.
Jenna az ágyon ült mikor én berontottam az ajtón.

-Bruce mi történt?-Rémült meg.
-A szeretőd tette ezt velem.-Ordítottam rá.
Kirohant a fürdőbe majd egy dobozzal jött vissza. Keresgélt a dobozban, de ellöktem a kezét.
-Nem kell a segítséged!Most fogd a cuccod és menj innen.-Mutattam az ajtóra.
Jenna könnyes szemmel rám nézett, de figyelmen kívül hagytam.Megfogta a cuccait majd az ajtóig elsétált.
-Bruce..-Kezdett bele szipogva.
-Menj már!-Ordítottam.
Sírva kiment az ajtón. Amit hallottam róla nem tudtam elhinni, de el kellett küldenem, hogy gondolkozzak.

*Jenna szemszöge*

Sírva mentem haza, a cuccaimat ledobtam a székre és berohantam a hálószobába. Hogy történt ez? Hogy tehettem ezt? Teljesen kivagyok borulva. El is felejtettem, hogy holnap be kell mennem dolgozni is.Így nem tudok a munkára gondolni. Még mindig nem hiszem el, hogy képes voltam megcsalni Bruce-t.
Sírva aludtam el...

Reggel..

Esős idő volt mikor reggel bementem az irodába. Gordon rögtön az irodájába hivatott. Valaki ott állt az asztala előtt, de nem láttam az arcát. Mikor benyitottam akkor felém fordult és felismertem.
-Bruce.-Suttogtam.
-Jóreggelt.-Köszöntek mind a ketten.
Leültem. Bruce engem nézett, de én nem néztem nem akartam, hogy lássa teljesen kivagyok.
-Miért hivattál?-Törtem meg a csendet.
-Jokeres ügyek miatt.-Közölte velem.
Nagyot nyeltem mikor Joker nevét kimondta.
-Ha csak ennyi lenne akkor megyek is majd küld át az egyik alkalmazottal a papírokat.-Álltam föl és kimentem az ajtón.

8 órát ültem a gép előtt és vizsgálgattam az ügyeket. Bruce egész nap bent volt az irodába és néha-néha benézett az én irodámba. Mikor mentem haza egy férfi követett majd megálltam cipőt kötni és majdnem fellökött egy dossziét hagyott el. Utána rohantam, de már nem találtam sehol. Belenéztem a dossziéba. Csak egy kártya volt benne amin az állt: " Figyellek szivi ;)~Joker'

10.Fejezet~Menned kell

*Jenna szemszöge*

Még mindig a falhoz voltam nyomódva. Nem válaszolt a kérdésemre csak nézett engem.
-Majd idővel megtudod.-Súgta a fülembe.
- Szóval titkolod. Akkor azt is levehetem ebből, hogy nem szeretsz. Értem.-Felvettem a földről a ruháimat és elmentem a fürdőbe lezuhanyozni.
Napok teltek el azzal,hogy elment visszajött én pedig csak sírtam. Újra akartam látni Rachelt és Bruce-t. Joker mindig odajött hozzám, de én meg sem mozdultam csak bámultam ki az ablakon.

-Csinálhatod ezt, de én nem fogok engedni.-Jelentette ki Joker.
Nem szóltam semmit. Már sötét volt kint. Joker megragadta a kezem és csak húzott engem. Kirángatott a házból és egy sikátorba sétáltunk.
-Engedj el!-Ordítottam rá.
-Tessék.
-Szólj ha már lenyugodtál.-Kacsintott rám amitől a hideg kirázott.
-Soha nem fogok veled még egyszer lefeküdni!-Szóltam utána.
Megfordult és jött közelebb.
-Ne tagadd, hogy jó volt még én is élveztem, de most elengedlek ha még egyszer találkozunk akkor már örökre az enyém leszel ezt jól jegyezd meg!-Mély hangon mondta már majdnem suttogva.
Elengedte a kezem és kisétált a sikátorból. Fogtam egy taxit és Bruce lakásához siettem.

*Bruce szemszöge*

Ültem és vártam, hogy végre történjen valami.Gordon azt mondta, hogy ne nagyon reménykedjek, de nem érdekelt én látni akartam.
-Uram későre jár. Nem kéne pihennie?-Szólt az inasom.
-Nem bírok. Csak rá tudok gondolni.-Néztem a földre.

A mosolyára gondoltam vissza, hogy milyen boldogok voltunk.Simogatást éreztem a hátamon majd valik hátulról átölelt.

-Jenna!-Fordultam meg!
-Uram már képzelődik is?-Sétált be az inasom és láthatólag ő is meglepődött.

Jennát felvettem az ölembe és hosszasan megcsókoltam.
-Végre láthatlak!-Tettem le.
-Annyira hiányoztál,de mért nem kerestél?
-Joker búvóhelyét nem könnyű megtalálni.-Szomorkodtam.
-Hé! Az a lényeg, hogy most itt vagyok!-Csókolt meg.
-Mit tett veled Joker?-Érdeklődtem.
-Nem hagytam magam!-Mosolygott.
-Akkor jó.

Egész estét itt töltötte velem mesélt mintha mi sem történt volna, de ezért Jokert még elkapom és megölöm!
Reggel mikor felkeltünk elmentünk Rachel-höz megnézni hogy van.

*Jenna szemszöge*

Kimentünk Rachel-el a kertbe sajnos még mindig tolószékben volt.
-Harvey-nak jó nagy lakása van.-Jegyeztem meg.
-Hát igen, de n hidd azt, hogy ezért szeretem.-Nevetett.
-Jó látni, hogy mosolyogsz.-Fogtam meg a kezét.
-Én meg örülök,hogy itt vagy.-Ölelt meg.

Sokat beszélgettünk örültem, hogy újra itt vagyok, de egy részem vágyakozik vissza Jokerhez. Mikor hazamentünk Bruce elment zuhanyozni én mg bekapcsoltam a tv-t. Persze, hogy Jokerről volt szó. Megint valami bankrablásos dologhoz volt köze. Kikapcsoltam a tv-t és befeküdtem az ágyba. Bruce is befeküdt mellém és elkezdte csókolgatni a nyakam.
-Mi lenne ha csinálnánk valamit?-Mosolygott bele a kérdésbe.
-Mire gondolsz?-Mentem bele a játékba.
-Nos hát..-Húzta feljebb a pólóm.

Tudtam,hogy mi a gyenge pontja ezért megcsikiztem ott amitől legördült rólam amin én csak nevettem. Elfutottam és elbújtam az egyik ajtó mögé.

-Ezt még visszakapod ha megtalállak.-Nevetett.-Szerelmem hol vagy?
Kilopakodtam az ajtó mögül, de elkapott és elestünk.
-Annyira szeretlek.-Csókolt meg.
-Én is téged Joker.
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy azt mondtam Joker.

-Mi?-Bruce kelt fel mellőlem.

9.Fejezet~Szerelem vagy mégsem?

Sziasztok nagyon sajnálom,hogy nagyon sokáig nem volt új fejezet,de tessék most meghoztam! Jó olvasást.


*Jenna szemszöge*

Hajnalban lépteket hallottam, Joker készülődött valahova. A tegnap eseményei még mindig lesokkoltak hisz meg csókoltam Bruce legnagyobb ellenségét. Meglepődtem, hogy mikor lemosta a sminket hirtelen kedves lett. Vissza aludtam és Bruce-a meg Jokerrel álmodtam. Könnyes szemmel keltem fel. Már reggel volt, a lila függöny mögül a nap besütött az ablakon. Joker berontott a szobába. Az ing amit viselt tiszta vér volt.

-Mi történt?- Rohantam oda hozzá.
-Egy barom emberem célt tévesztett,de már nem él.- Nevetett.

Én erre csak megforgattam a szemeimet és vissza ültem az ágyra. Joker levette az inget és én jobban szemügyre vettem a sebet.

-A fürdőben van egy elsősegély doboz. Menj! Hozd már!-Üvöltött rám.

Eleget tettem a kérésének bár tudtam nem tudtam, hogy melyik szoba az, de végül megtaláltam. Keresgéltem egy kicsit és az elsősegély dobozzal visszarohantam a szobába.

-Sokáig tartott. Most szedd ki a golyót és utána fertőtlenítsd le a sebet.-Utasított.

Úgy tettem ahogy kért, de próbáltam a legóvatosabb lenni. Joker befeküdt az ágyba, hogy egy kicsit pihenjen. Én kerestem egy széket és az ággyal szemben foglaltam helyet. Most nem voltam képes oda feküdni mellé. Újra a csókra gondoltam, hogy hogyan keveredtem ebbe a helyzetbe. Felálltam és odasétáltam az ágyhoz végigmértem Joker felsőtestét. Hegek borították az egész testét. Az arcán elvolt kenődve a smink és ez megmosolyogtatott. Azt hiszem beleszerettem. Ő nem egy szörny ő tud kedves is lenni ha van kivel. Végig simítottam a kezemmel a hasát majd eltávolodtam tőle. Fél óra múlva felkelt.

-Sokáig aludtál.-Néztem rá.
-Csak nem hiányzott a beszélgetésünk?-Mosolygott.
-Hát nem nagyon.-Néztem le.
-Ugyan már! Ne hazudj megadnak.- Állt fel az ágyról.-Az a tegnapi csók meg az, hogy ma végig simítottad a hasam az biztos nem azt jelenti?-Jött közelebb.

Csak a gyönyörű szemeit tudtam nézni. Semmi választ nem kapott csak megcsókoltam. Nem kellet más levette a pólóm és a nadrágom, én leszedtem róla a nadrágot. Rádőltünk az ágyra és tovább csókolóztunk. Csókokat hagyott a nyakamon, minden testrészemet csókkal halmozta el.

*Este*

Joker mellkasán ébredtem. Boldog voltam most már tényleg bevallom, hogy beleszerettem. Biztos, hogy ő nem így érez csak egy kaland vagyok, egy túsz akivel szabadon játszhat. Még aludt én meg leszálltam róla és átfordultam a másik oldalra mikor valaki visszahúzta a kezem.

-Hova igyekszel?- Csókolt meg.

- Joker ez nekem nem megy.-Húztam el tőle a takarót, bár nem volt valami jó ötlet mert nem volt rajta alsónadrág.

-Öhmm...visszajönnél?

 Odaadtam neki a takarót és felvettem az egyik ingjét.

-Elmegyek zuhanyozni.-Egy puszit nyomott a homlokomra.

Megint ezt csinálja még rajta volt a smink, de kedves lett. Én már nem értek semmit. Összekuporodtam az ágyon.

-Kérsz reggelit?-Jött vissza.

A sminket lemosta és újra az az ember lett akit nem tudok Jokernek hívni.

-Nem.-Néztem rá.

-Rosszul vagy?- Simogatott meg.

-Nem.

-Akkor mi a baj?-Ült mellém próbált megcsókolni, de ellöktem magamtól.

-Te vagy a bajom! Nem értelek téged! Mért csinálod ezt idehozol megcsókolsz most meg lefeküdtünk! Ha szeretnél elmondanád ,de nem tetted én meg csak itt vagyok csöndben. Igen beléd szerettem! Ha csak játékszer kell akkor engedj el vagy ölj mg!-Üvöltöttem rá.

- Én nem foglak megölni.-Fogta meg a kezem.

-Joker! Tudom, hogy egyszer megfogsz vagy megsebzel valahogy, de ha veszekszünk akkor még lehet ugyan azt csinálod amit magaddal csináltál!-Simítottam végig a szájánál lévő heget.

-Én nem csinálnék veled ilyet az csak Joker csinálná!.-Tolt a falhoz.

-Te vagy Joker!

-Én nem Joker vagyok!!.-Csapott a falba.

-Akkor ki?

8.Fejezet~ A támadó kiléte

Sziasztok olvasóim. Hát most egy hétig nem lesz új fejezet mert táborban leszek,de majd a telefonomba gyűjtöm az ötleteket :D Jó olvasást!
xoxo


*Jenna szemszöge*

Szótlan voltam. A támadóm egy kést húzott elő a zsebéből. Megijedtem,de csak a kezemről a kötelet vágta le.
-Joker.-Suttogtam
-Személyesen.-Nevetett.
-Nem gondoltam volna,hogy foglak ilyen közelről látni.-Álltam fel.
-Ja igen..te vagy az a kis fruska aki megakadályozott abban a kis utcába.-Jött felém.
-Miattad bénult le a barátnőm!.-Pofoztam meg.
-Én ezt nem tettem volna.-Húzott magához közel.-Szeretem azokat a nőket akik ha félnek akkor verekednek.
-A te esetedben csodálkozom,hogy vannak nők az életedben.-Forgattam meg a szemeimet és eltoltam magamtól.
Szúrós tekintettel találtam szemben magam.
-Miért vagy ilyen komoly?-Nyomott a falnak.
-Mit akarsz tőlem.
-Gordont.. meg Batmant.
-Gordon a főnököm,Batmant meg nehezen fogod elkapni.-Löktem el magamtól.
-Már megint csak a komolyság.Egész végig ilyen leszel?-Nevetett.
-Meddig akarsz itt tartani?
-Amíg váltság díjat nem kapok érted vagy Batman nem jön megmenteni.Ha semelyik sem jön be akkor csak szimplán megöllek.-Ült le az ágyra.
Nagyon megijedtem.Megöl?Azt Bruce biztos nem hagyná. Joker egy valamit nem vett l tőlem és az a telefonom. Próbáltam észrevétlenül kibogarászni a zsebemből,de fel volt hangosítva és Gordon hívott. Joker ezt észre vette és kikapta a kezemből a telefont és fel vette.
-Jenna merre vagy?-Hangosította ki Joker a telefont.
-Nem Jenna az.
-Joker! Mit keres nálad Jenna?
-Elhoztam.Szórakozok vele egy kicsit.-Nevetett és kinyomta.
-Oké visszaadod?-Érdeklődtem.
-Még mit nem. Ez nálam marad!-Eltette a telefonomat.

A sarokban egy picit elaludtam, mikor Joker megbökött.
-Ne itt aludj van egy ágy is.-Mutatott rá.
-Nem alszok azon.-Jelentettem ki.
-Fagyoskodnál itt?-Húzott fel a földről.
-Engedj el!-Kiabáltam és ütögettem a mellkasát.
-Mit kapok cserébe?-Húzta félmosolyra az arcát.
-Bármit csak engedj el.
-Egy csókért?
Ijedten néztem rá. Egy ilyen embert megcsókolni? Értem biztos régen volt már nő az életében de ez egy kicsit sok.
-Ha lemosod a festéket és elengedsz.-Emeltem a tétet.
-Előbb bizonyíts, hogy tényleg megcsókolnál-e így is.-Suttogta a fülembe.
Kezeimmel átkarolta a nyakát közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam.Ajkaink egybe fonódtak,de hamarabb elváltunk egymástól.
Mosolygott rajtam. Eltudtam képzelni magamat. Biztos vörös a szám miatta.
-Egy perc és jövök.-Kiviharzott a szobából.
Leültem az ágyra és nézelődtem. A szoba zöld volt. Az ágyon lila ágynemű. Passzolt mind a két szín hozzá. A falon karcolásnyomok, repedések és pár újságból kivágott fotó. Sétálgattam, egy helyen kupacban voltak a ruhák és néhány könyv a földön hevert. Nem egy perc telt el, hogy Joker visszajött.
-Sokáig voltál.-Ültem vissza az ágyra.
-Lezuhanyoztam.-Takarta el az arcát egy törülközővel.
Közelebb léptem hozzá, hogy érezze a jelenlétem.
-Nem muszáj ha nem szeretnéd.-Nyugtatgattam.
-De,szeretném megmutatni.-Elkezdte elhúzni az arca elől a törülközőt.
Mikor megláttam hozzáértem a hegekhez. Még most is megvoltak duzzadva akár milyen régen történt.
Barna szemei ragyogtak és szőke haja is vizesen gyönyörű volt.
-Rajtam kívül látott még így valaki?-Kérdeztem és közben még mindig az arcát tapogattam.
-Nem emlékszem.
Abba hagytam a simogatását és elindultam vissza a sarok felé.
-Várj.Hova mész?
-A sarokba mondtam ott alszom.
-Nem,itt alszol az ágyon.Ragaszkodom hozzá.-Húzott vissza magához.
Meztelen felsőtestéhez simultam. Kínosan éreztem magam ezért elhúzódtam onnan.
-Nemrég még megakartál ölni.
-Majd holnap.-Kacsintott és lehuppant az ágyra.
Oda feküdtem mellé,de elhúzódtam tőle.

7.Fejezet.~ Boldogság...merre vagy?

Sziasztok! Köszönöm szépen, hogy sokan feliratkoztak a blogra nagyon boldog vagyok és sajnálom, hogy csak ennyi idő után hoztam nektek az új fejezetet , de remélem tetszeni fog! Jó olvasást!!
xoxo


*Jenna szemszöge*

Jó pár nap eltelt mióta a baleset történt. Összefolytak a napok. Bruce itt volt mellettem, de nem lett jobb. Rosszul voltam a gondolattol, hogy Rachel talán nem ébred fel s joker őrült mosolyát talán fogom még látni.
- Szivem!- szólt Bruce.-Figyelsz rám?
- Ömm..bocsi mit is kérdeztél?- "Ébredtem fel" a gondolkodásból.
- Azt kérdeztem kérsz-e teát?- mosolygott.
- Igen az most jólesne.- fogtam meg a kezét.-Köszönöm, hogy itt vagy velem.- Húztam közelebb egy csókért.
- Azért vagyok itt mert nem szeretem ha szomorú vagy.-Ölelt meg.
Egy óra eltelt és megcsörrent a telefonom. A korházból hívtak Rachel felébredt. Bruce elkísért.
Beértünk a kórterembe, pont bent volt a doktorúr. Távozni készült, de kifaggadtam.
-Doktor úr! Hogy van Rachel?
-Nos, nincsenek jó híreim.-Nézett a földre.- Miss Dawes-nek lebénultak a lábai ezért csak tolószékbe tud közlekedni amíg javulást nem észlelünk. Miss Matthews erősnek kell mutatnia magát mégha fáj is önnek, hogy ne veszítse el Rachel a reményt, hogy újra lábra állhat.-Adott tanácsot.
-Mikor vihetjük haza?-kérdezte Bruce.
-Még ma.-Fogta meg a vállamat a doktor.
Időközben megérkezett Harvey is.
-Szia Harvey.-Öleltem meg.
-Mik a hírek?-Aggódott.
-Én is szeretném tudni! A doki nem mondott semmi konkrét dolgot.-Szólt közbe Rachel.
Válasz képp csak megöleltem.
-Ma hazavihetünk.-Mosolyogtam.
Próbált felkelni az ágyból, de észre vette, valami nincs rendben.
-Miért nem érzem a lábam?-Idegeskedett.
-Azért mert lebénultak a lábaid.
Sírni kezdett Harvey megölelte és nyugtatgatta. Bruce magához ölelt.
-Most mi lesz?-Kérdeztem Harvey-t
- Én hazaviszem Rachel-t, ti meg menjetek pihenni.
-Tényleg nem is ismeritek egymást Harvey szeretném neked bemutatni Bruce Wayne-t, Bruce ő itt Harvey Dent.
-Örvendek.-Fogtak kezet.
-Akkor mi megyünk is.-Köszöntünk el.
Mikor hazaértünk le kellett ülnöm, szédültem. Bruce nagyon féltett ezért velem maradt, de nekem bekellett mennem dolgozni. Kihívtak egy ügyhöz. Persze megint Joker van a dologban. Egy kis utcába kellett kimennem. Egyedül voltam ami gyanús volt. Hirtelen egy kéz a számhoz húzódott és befogta. A támadóm egy fegyvert fogott a fejemhez.
-Ha megmersz szólalni akkor lelőlek.-Suttogta.
Behurcolt egy furgonba ahol bekötötte a szememet és beragasztotta a számat. A kezeimet megkötötte. Nem tudom mennyit utazhattunk, de egy idő után ki lettem rángatva a furgonból és valahova le lettem dobva. Megszabadítottak a szememet eltakaró kötéstől és a számról is letépték.
A támadóm elöttem állt és csak vigyorgott. Nem hittem el, hogy ő állt velem szemben...